Számtalanszor feldolgozták már a Hippolytot színházban, filmen. Miben lesz egyedi a most készülő, Mohácsi János rendezte darab?

Embertpróbáló feladat arról beszélni, amit épp csinálok. Mindig attól félek, hogy a mű elveszti születése ártatlanságát azzal, ha egy színész elkezdi megfogalmazni, mikor mire kell gondolni. A Hippolyt egy klasszikus történet arról, hogy a kisember nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor egyszer csak beállít hozzá valaki, akinek szerinte meg kell felelnie, holott csak egy inas. Egy örök történet a mindig többeknek akarunk látszaniról, az őszintétlenségről, arról, hogy mi ez az ősi, bennünk lakó sznobéria. Nagyon korszerű, mindig mulatságos történet arról, milyen szánalmas és milyen lehetetlen alakok lesznek belőlünk, amikor ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Mohácsi János bátran és nagy szívvel nyúl az anyagokhoz. Mondanivalójában pedig abszolút mai lesz ? habár korban megmaradunk a 30-as éveknél ?, hiszen annyira ismerős, hogy például elmegyünk külföldre és onnan hazajőve megpróbálunk rákot, csigát, kagylót enni, miközben valójában mindenki körömpörköltet enne. A magyar társadalom bizonyos rétegeiben ugyanis az a trend, hogy az emberek megpróbálnak igazodni tőlük teljesen idegen elvárásokhoz, igényekhez.

 

A darabban hangsúlyos szerepet kap az inas és Schneiderék közti kapcsolat. Milyen is ez?

Még mindig problémás az alkalmazó és az alkalmazott viszonya, egy háztartásban a feleség és a bejárónő viszonya, vagy akár ? saját magamra lefordítva ? a kedves segítőm és a köztem lévő viszony. Már 13 éve segít nekem, de még mindig furcsa zavart érzek amiatt, hogy én mondom meg: a pénzemért takarítson ki. Ugyanis nincs meg bennem az a képesség, hogy irányítsak valakit. Érzem magamban a feszengést, hogy nem tudom ezt természetesen kezelni, például mindig én kérek elnézést, ha kérek valamit. Schneideréknek is az a problémája, hogy nem tudnak mit kezdeni egy ilyen szituációval.

 

Ön tehát nem irányításmániás, Hippolyt viszont az. Nehéz megformálni?

A legnagyobb örömöm a színészetben, hogy annyi minden lehetek, amire az életben alkalmatlan vagyok ? így számomra ez folyamatos terápia.

 

Egyik interjújában azt nyilatkozta, Hippolyt titokzatos figura, szeretné tudni, mit csinál éjféltől reggel hétig. Öntől megtudjuk?

Van a darabban egy nagy titkok, amit még nem árulhatok el, de azt, hogy ő kicsoda, most még nem tudnám megmondani. Jó lenne rájönni, ki az az ember, aki ezt a hivatást választja, és hogy mi helyett dönt e mellett, illetve milyen élete, sorsa lehetett, hogy beállt inasnak. A célunk, hogy kiderüljön, ki ez az ember. Számomra egy kicsit olyan, mint egy bosszúálló angyal, akit olyan sérelmek értek, amelyek miatt úgy gondolja, tönkreteheti más ember életét ? persze nem szándékosan.

 

hippolyt_proba-4
Fotók: Takács Attila
Orlai Produkciós Iroda

Az 1931-es filmet és a Benedek Miklós játszotta Hippolyt-darabot látta. Előny vagy hátrány, hogy csupán ebben a kettőben látta a ?nagy elődöket??

Csak előny. Ma a világban megy körülbelül ötven III. Richárd előadás, játszotta előttem Major Tamás és Lawrence Olivier is, és utánam is fogják természetesen. Ezek szerepek, az elődökkel ilyen szempontból nem szabad foglalkozni, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem tiszteljük őket. Azzal, ha meg akarnék felelni a színház- és filmbeli Hippolytoknak, csak nehezíteném a dolgomat. Egyetlen egyszer fordult elő velem, hogy az ?elődömön? gondolkoztam. Az Esőembert mutattuk be három éve a Belvárosi Színházban, és az első nyilvános főpróba előtt álltam hátul arra várva, hogy bemenjek, amikor eszembe jutott, hogy rengeteg néző ül kint, akik biztos azt várják, hogy olyan legyek, mint Dustin Hoffman. Akkor egy pillanatra elfogott a rossz érzés, hogy csalódást fogok okozni. De az ilyet persze gyorsan elhessegeti az ember.

 

Habár a Hippolytról kérdezzük, nem kerülhetőek meg az elmúlt hónapokban történt események. Önt nem zavarja, hogy most nem elsősorban a színészi teljesítményével került reflektorfénybe, hanem a Kerényi Imréhez intézett levelével?

Egyáltalán nem bánom, hogy egy ilyen gyalázatos dolog nagy nyilvánosságot kapott, nem baj, ha tudják, hogy egy miniszterelnöki megbízott milyen mondatokat ereget ki a száján. Az igazi baj az, hogy semmi következménye nem lett. Minden kicsit is kulturált országban ezért visszaadják a pozíciójukat? de, hogy ez még csak eszébe sem jut, és ezt mindenki szó nélkül tűri, ez az igazi nagy gond.

 

Ön azért el tudta mondani a véleményét több helyen is.

Nagyon aggasztónak tartom, és újabb bizonyítékának látom a történteket annak, hogy teljes erkölcsi fertőbe süllyedtünk. Ízléstelen az egész. Teljesen érthetetlen számomra, hogyan sikerült elhitetni az emberekkel több mint 20 év demokráciában való lét után, hogy nem mondhatják el, amit gondolnak ? inkább lehajtott fejjel, csöndben, bűntudattal, lelkiismeret-furdalás közepette eltűrnek mindent. És ez nem pártkérdés. Persze, jól esik, hogy köszönetet mondanak, amiért írtam azt a levelet, de ehelyett inkább írjanak mások is. Én nem hős akarok lenni, csak példát szeretnék mutatni, hogy megtehettem ezt, és még mindig élek, itt vagyok, sőt játszom is.

 

Kapott választ Kerényi Imrétől?

Nem, és ez teljesen értelmezhetetlen számomra. Micsoda pimaszság ez? Miért nincs valakiben ennyi tartás? Vagy akkor tegyen közzé egy nyílt levelet, hogy ?Kedves János, kikérem magamnak a leveled?.

 

Azt nyilatkozta egyszer, hogy nem szeret konfrontálódni. Ez is az volt, nem?

Az életemben valóban nehezen viselem a konfliktusokat, de azt, hogy a színházat vagy a belé vetett hitemet kérdőjelezik meg, nem hagyhatom, mert ha igen, akkor itt a földdel lesz egyenlő minden. Én hiszek abban, amit csinálok, a színházban, aminek az a célja, hogy neveljen, tanítson, tükröt tartson, nem az, hogy szépelegjen és butítson. Ezt a hitet senki nem veszi el tőlem, és ennek erejével sokkal könnyebb megszólalni,mint magamért pampogni.

 

Nehezen engedte el az öt, Nemzeti Színházban töltött évet?

Hosszú búcsú, nehéz félév van mögöttem. Ám mégis megkönnyebbültem, mert annyira sok volt, hogy nem tudtam, még egy ilyen zsúfolt évet kibírok-e ? évi 3-4 bemutató, havi 30 előadás volt a Nemzetiben, és egyszer csak elkezdtem szorongani, hogy nem fogom tudni a szöveget.

 

A Katona József Színházba szerződött a Nemzeti után. Megvan a kívánt szabadság?

Igen. Egyáltalán nem rabságként élem meg, jó kötődni, tartozni valahova. Biztonságérzetet ad.

Szíjjártó Anita