Tóth Krisztina
„A december sötét hónap, a befelé fordulás és az elcsendesedés időszaka”
Sajnos, aki dolgozik, az tudja, hogy az emberekre éppen ilyenkor nehezedik a legnagyobb nyomás. November végétől rendre kitör valami őrület, jönnek a határidők, leadások, mindenki kapkod és idegesen sürget másokat is. Ez minden évben megismétlődik! Igyekszem valahogy ellenállni ennek a nyomásnak, és lelassulni, békésebb tempóban készülni az ünnepre. Az adventi időszak nekem a gyertyafényt és a békét jelenti. Szeretek otthon lenni a családommal és tervezgetni az ünnepre. Főzni, olvasni, filmezni. Ilyenkor én már nem vásárlok semmit, kerülöm a forgatagot. Az ajándékokat korábban szerzem be, év közben. Ha meglátok valami apróságot, ami a szeretteimnek örömet okoz, azt rögtön beszerzem.
Jólesik feldíszíteni a lakást, sőt, a házunk lépcsőházát is. Nagyon szép épület, és a karácsonyi díszekkel és a korlátra tekert borostyán indákkal még varázslatosabban fest. Imádom a fényfüzéreket, a téli estéken világító ablakokat, a gyertyák lángját.
Tóth Krisztina karácsonyi könyvajánlói
Elsőként Bajzáth Mária Kerek élet fája című könyve jut eszembe. Minden korosztálynak ideális ajándék, rengeteget tanulhatunk belőle jeles napokról, és együtt böngészhetjük a meséket, legendákat, régi népszokásokat. Kívülről is gyönyörű, öröm kézbe venni. Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiája (Egyed Veronika fordítása) szerintem igazi téli olvasmány. Hosszú estékre való csendes könyv, amelyben kihajózunk a jeges, hánykolódó tengerre az izlandi halászokkal, és szinte érezzük este a kunyhóban az ázott gyapjú és a sózott hal szagát. Ajánlom még Karl Ove Knausgard Hajnalcsillag című lenyűgöző, különös hangulatú regényét Kúnos László gyönyörű fordításában. Nádasdy Ádám Billeg a csónak című új kötete pedig nem hiányozhat a mai lírát követő és szerető olvasók polcáról. A lírában is harsányság és hangzavar uralkodik, ez a kötet pedig halk, mondhatni alábeszél ennek a nagy külső zsivajnak. Nagy versek vannak benne, a Petri György költészete például olyan, ami nehezen ereszti az embert.
Fodor Éva Boglárka
„Az én életemben, amióta csak az eszemet tudom, ünnep és irodalom összefonódik”
Kislányként a szenteste volt számomra az év legfontosabb napja. A szívemnek legkedvesebb mozzanat egy családi szokás volt: amikor befejeztük a vacsorát, a szüleimmel visszavonultunk a szobámba, én kedvem szerint választottam egy könyvet, és közösen olvasni kezdtünk. Számomra ekkor megállt az idő, ez volt a nyugalom szigete, a teljes biztonság, az otthon, az ünnep. Egy-két mese elolvasása után mégis egyre izgatottabb lettem, hiszen minden évben ez a közös olvasás volt a jele annak, hogy hamarosan megszólal az ajtómra akasztott csengettyű, és megérkezik a Jézuska. Ez a csendes, reményteli várakozás az, ami számomra beleszövi az irodalmat a karácsony hangulatába.
Fodor Boglárka karácsonyi könyvajánlói
Szerintem könyvet ajándékozni mindig telitalálat lehet, mert így nemcsak egy tárgyat adunk, hanem egy egész világot, egy új élményt, amit a szerettünk a saját tempójában fedezhet fel. A kulcs azonban abban rejlik, hogy a könyv személyes jelentést hordozzon, hogy azt sugalljuk vele az ajándékozottnak, figyelünk rá, törődünk azzal, ami igazán foglalkoztatja és megérinti. A legjobb könyvek talán azok, amelyek a megajándékozott érdeklődési köréhez tartoznak, ugyanakkor egy kis meglepetést is tartogatnak – valamilyen új perspektívát, amit addig még nem ismert, de biztosan szeretni fog. Újat mutatni pedig mindig lehet, akár egy klasszikus szép kötésű antikvár kiadásával, egy színes lexikonnal egy érdekes témában vagy egy dedikált verseskötettel a kedvenc költőjüktől. A könyvek vásárlásában és ajándékozásában szerintem óriási potenciál rejlik, csak tudnunk kell használni a képzelőerőnket (és persze az emberismeretünket). A design, a képzőművészet és a fotográfia szerelmeseként én szívből tudom ajánlani bárkinek hasonló érdeklődési körrel a Taschen Kiadó fantasztikus gyűjteményeit, ezek közül különösen kiemelkedőnek tartom a The World of Ornament, a The Book of Printed Fabrics albumokat, a The History of Graphic Design mindkettő része pedig a munkám szempontjából is egy nagyon hasznos kellék és inspiráció, azon felül, hogy gyönyörű. Persze akadnak a Taschennél albumok klasszikus művészeti témákban is, amiket nem győzök gyűjteni: a Hieronymus Boschról, Frida Kahloról, David Hockney-ról és munkásságukról szóló kiadásokra már sikerült rátennem a kezem, de bőven van még mi után áhítozni az üzletük polcai előtt állva.
Lackfi János
„A lángoló csipkebokorban Mózesnek úgy mutatkozik be Isten: én vagyok az, aki van. Más értelmezések szerint ez azt jelenti: az vagyok, aki veled van”
Ez karácsony titka, várakozásunk titka: Isten egész kicsivé, csecsemővé teszi magát, hogy velünk lehessen. Bekakil, bepisil, hogy ránk szoruljon, hogy egészen közvetlenül szüksége legyen ránk. Ha rá tudunk hangolódni arra a képtelen logikára, hogy a mindenséget, vulkánt, óceánt, sarkvidéket, Szaharát, galaxisokat teremtő, mindennél és mindenkinél erősebb, hatalmasabb, okosabb, mindenebb intelligencia szeretné, ha ringatnánk, ha odabújhatna hozzánk, akkor érkezik meg a karácsony, akkor érkezünk meg a karácsonyba. Az összes többi csak körítés. A karácsonyfa, habkarika, koszorú, gyertya, díszek, ajándékok, ételek, együttlét vagy jellé válnak, és mind erre a logikára mutatnak, vagy idegesítőnek és feleslegesnek tűnhetnek. Sokan azért ábrándulnak ki az ünnepből, mert csak üres szaloncukorpapírt látnak benne, mellyel próbáljuk elleplezni agresszív szeretetlenségünket. Viszont, ha eljutunk a lényegig, rájöhetünk, hogy összes emberi kapcsolatunknak pont ez a legbelső paradoxona: nagyon sokszor nem az a legerősebb, aki annak látszik. Egy erős nő vagy férfi is lehet rettentő gyámoltalan, anyátlan, és sokszor a gyerekek, az öregek, a kicsik és nyomorultak azok, akik erőt adnak a meggyengült erőseknek. Ilyen a mindenség energialáncolatának szerkezete. Ha ebbe bekapcsolódunk, csodákat fogunk látni. Ha nem, akkor maradunk a roncsolt, elvásott, nyomulós és megszokott napjainknál.
Lackfi János karácsonyi könyvajánlói
Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk
Egy természetközelben és egymás közelségében élő család krónikája, tele izgalmasnál izgalmasabb mikrotörténésekkel. Bőrünkön érezzük az anyagok tapintását, orrunkban az egyszerű ételek illatát vagy a gyanta részegítő parfümét. Juharfaszirupot csapolunk, szánkózunk, jégcsapokkal játszunk. Időben, térben utaztató könyv.
Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
A bodza üdítőital? Nem, alkoholos! Dehogy alkoholos, muszlimok is isszák… Mondom, hogy alkohol, be lehet rúgni tőle… Egy bodzaárus életét, egy város történetét, egy ország múltját göngyölíti fel a könyv fájdalmas, nosztalgikus, felkavaró, kegyetlen és ujjongó, apró részletekben tobzódó prózában.
Jón Kalman Stefansson: A halaknak nincs lábuk
Kavargó, szenvedélyes, robbanékony történetek a világ legszéléről, ahol, ha nem vigyázunk, lepottyanunk a semmibe. Izland apró ország, mégis a szerelem, az erőszak, a fájdalom, a kitörni vágyás, a fásultság, a teljesség minden színárnyalata felvillan ebben a sistergősen szabad regényben.
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza
Vidéki gyerekek lovakat hajszolnak, égig érő tornyot építenek, lepukkant betonfalakat színpompás graffitivel ékesítenek, és ezzel hol fellelkesítik, hol őrületbe kergetik, hol fejcsóválásra késztetik a felnőtteket, akiknek szintén megvan a maguk cipelnivaló, néha édes, néha bús élete. Sodró és ábrándos könyv, letehetetlen.
