A kelet-poroszországi "Wolf-schanze" (Farkassánc) nevű főhadiszálláson, egy bombarobbanás során Adolf Hitler, a német haderő "Vezére" és főparancsnoka 1944. július 20-án könnyebben megsérül. A robbanás időpontjában, 12 óra 42 perckor, a merénylő, Claus Schenk von Stauffenberg gróf ezredes, már ismét úton van Berlin felé, ahol összeesküvő társai - többek között Friedrich Olbricht tábornok, Ludwig Beck vezérezredes és Erwin von Witzleben vezértábornagy - kirobbantják a régebben előkészített felkelést. A Berlinben állomásozó "Grossdeutschland" őrzászlóalj azonban, miután parancsnoka, Ernst Remer őrnagy egy telefonbeszélgetés során meggyőződött arról, hogy Hitler sértetlen, leveri az államcsínyt. 22 óra 50 perckor Stauffenberget és három összeesküvő társát statáriálisan agyonlövik, több polgári és katonai személy letartóztatnak és a népbíróság előtt lefolytatott tárgyalás után kivégeznek. Több mint 180 ember veszíti a merénylettel közvetlen összefüggésben az életét. A július 20-i a polgári és katonai személyek által kitervelt vagy meg is kísérelt 35 merénylet közül a német ellenzék leglátványosabb próbálkozása arra, hogy a diktátort megölje. Míg a kommunisták és a szociáldemokraták Hitler hatalomra jutása után rögvest széles körű ellenállás szervezésén fáradoztak, s ezrével tartóztatták le, zárták koncentrációs táborba és végezték ki őket, a hadseregben csak Hitler hódító és háborús tervei kapcsán mozdult meg az ellenzék. Amikor a Szudéta-válság kiéleződött, amelyet a müncheni egyezménnyel oldottak meg, vezető katonatisztek államcsínyt terveztek. Hitler sikere következtében azonban az összeesküvők, közöttük a szárazföldi haderő akkori vezérkari főnöke, Beck nem látott többé alapot az akcióhoz. A július 20-i merénylők tervei szerint a Hitler eltávolítása után Carl Friedrich Goerdeler volt lipcsei főpolgármester vezetésével alakítandó kormánynak haladéktalanul fegyverszüneti tárgyalásokat kellett volna kezdenie a szövetségesekkel.
