Kodolányi János emléktáblájának avatása, Ady-kiállítás, előadások az 1918-1920 közötti időszakról, versszínház, fiatal ösztöndíjasok és folyóiratok bemutatkozása várta többek között az idei, 47. Tokaji Írótábor résztvevőit. Az írók, irodalomtörténészek, tanárok éves találkozóján már a közelgő félévszázados jubileumra készülnek.
Kodolányi János (1899-1969) emléktábláját avatták az idei, 47. Tokaji Írótáborban a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban. Kultúrát csak hittel és csodával teremthet a lélek – hangzott el a kettős jubileum alkalmából ünnepelt, világirodalmi rangú íróra emlékezve. Unokaöccse, Kodolányi Gyula költő, irodalomtörténész és Bertha Zoltán irodalomtörténész – mindketten előadói az írótábornak – méltatták személyét és életművét.
Az emléktábla-avatás mellett több más, hagyományos eseményre került sor: így a közeli Tiszaladányban, ahol népi írók tartottak találkozót 1940-ben, és amire a Tokaji Írótábor eredeteként tekint, szokásosan koszorúzásra került sor. Liszkai Ferenc polgármester köszöntőjében szólt arról, hogy ők is bekapcsolódnak a közeljövőben esedékes 50. Tokaji Írótábor megünnepléséhez, amelynek megrendezéséről a tábor megnyitóján nyilatkozatot írtak az írótábor vezetői a városvezetéssel, s melyhez időközben Miskolc is jelezte csatlakozását.
Győri Elek festőművész kiállítását, valamint Ady és a nők című versszínházi előadást is láthatták az odalátogatók Rózsássy Barbara rendezésében, Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek emlékezetes előadásában.
A Látva lássanak című Ady Endre tablókiállítást Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitotta meg a Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában. Az én könyvpiacom című Ady-írást olvasta fel, illusztrálva, hogy már Adynak is gondja volt műveinek a mindenkori olvasóhoz való eljuttatásával.
Ezt követően terveiről beszélt az igazgató, irodalmi ügynökség létrehozásáról azzal a céllal, hogy az anyanyelvi kultúra segítse az identitás megőrzését, a kortárs irodalom pedig minél több olvasóhoz jusson el Kárpát-medence szerte.
A gimnázium aulájában és termekben megtartott előadások idén az 1918-20-ig terjedő időszakra fókuszáltak, Ady Endre verscímét adva mottónak: A szétszóródás előtt.
Mezey Katalin költő, irodalomtörténész Kassák Lajos korabeli szerepével, életével kapcsolatos kutatásait osztotta meg a hallgatósággal, L. Simon László költő, politikus pedig arra kereste a választ, hogy az 1945 utáni Rákosi és Kádár-korszakban kiemelt 133 napos proletárdiktatúra ma mennyire hat ránk, és az emlékezetpolitika hogyan változik. A szellem felszabadulása csak a jelen évtizedben történt meg Kodolányi Gyula szerint, és a fiatal nemzedék már nem a Kádár-rendszer szellemi hagyományain nőtt fel.
Illyés Mária édesapjának, Illyés Gyulának önéletrajzi ihletésű regényeit idézte fel, és több előadás hivatkozott Illyés: Kora tavasz, Hunok Párizsban és Beatrice apródjai című regényeire.
Kollarits Krisztina irodalomtörténész Kosztolányi Dezső: Édes Anna című, a korszakban játszódó regényéről tartott előadást, Lőrincz P. Gabriella költő, tanár Kárpátalja kulturális életére tekintett vissza.
Babits Mihályról két előadást is hallhattunk: Sárközy Péter irodalomtudós, tanár a költő Dante-fordításairól, Sebők Melinda, a Babits kritikai kiadás munkatársa a korszak megrázkódtatásai során formálódó „homo ethicus”-ról szólt.
Windhager Ákos kulturális emlékezet-kutató előadásában a Marseillaise groteszk zenei megjelenését vizsgálta Dohnányi és Kodály műveiben, és Bartóknak a Tanácsköztársaság idején írt Csodálatos mandarinjában kereste az erőszak légkörérnek zenei leképezését.
A tábor utolsó napján a tábor díját Bíró Gergely író, szerkesztő nyerte el, akit az Írószövetség elnöke, Szentmártoni János méltatott. A Nagyhordó-díjat a 80 éves Alföldy Jenő irodalomtörténész, a Kishordó-díjakat Cs. Varga István tanár, Kántor István filmrendező és Vass Tibor költő vehették át.
A kísérőesemények között szerepelt az idei Móricz-ösztöndíjasok bemutatkozó estje, melyet Erős Kinga irodalomtörténész vezetett, illetve a Spanyolnátha és az Ághegy folyóiratok bemutatkozása, melyet Sturm László moderált.
A Tokaji Írótábor idén is tartalmas szellemi feltöltődést adott, jó hangulatban telt, köszönhetően Papp-Für János titkárnak és segítőinek is, akik látható rokonszenvvel és szinte családtagként fogadták az idelátogató írók, költők, irodalomtörténészek régi és új nemzedékét. Felvetődött a javaslat: kerüljön be hungarikumaink közé a Tokaji Írótábor.
A fotókat a szerző készítette.
