A program címét a szervezők egy Orbán Ottó-versből kölcsönözték, aki így írt Kosztolányiról:
"Ingatag
menny alatt
ingatag
létező,
sztoikus
mester és
link alak,
K. Dezső.
(...)
Századunk
gyermeke,
elbukott
fölkelő,
szabadság
hőse és
bohóca,
K. Dezső.
Nem különc
madaras
költő, mint
T. Dezső,
férfias,
sugaras
hódító,
K. Dezső."
Az irodalmi est előadói ennek fényében beszéltek a huszadik század egyik legnagyobb magyar szerzőjéről. A meghívottak beszélgetését Hercsel Adél újságíró vezette, aki először Szilágyi Zsófia irodalomtörténészt kérdezte a Kosztolányi-életmű sajátosságairól, az író és költő életrajzának töréspontjairól. Szilágyi Zsófia, aki többekkel együtt a Kosztolányi-életmű kritikai kiadásán dolgozik, megosztotta a közönséggel: tévedtünk, amikor azt gondoltuk, már mindent tudunk Kosztolányiról.
?Akad olyan novellája Kosztolányinak, amely tizenkét változatban jelent meg, bár ő mindegyik lapnak az ?eredeti tárca? megnevezéssel küldte el. Általában művei címét, illetve első néhány sorát változtatta meg, így több folyóiratnak tudta eladni ugyanazt az alkotását. Ezt azért tudta megtenni, mert a történelmi Magyarország mérete miatt nem értek össze az olvasóközönségek. Annak ellenére, hogy kéziratainak nagy része megsemmisült a lakását leromboló bomba miatt a második világháborúban, a mai napig kerülnek elő újabb és újabb írásai. Az is előfordult, hogy fia az ő kézirataival fizetett pénz helyett, így igen nehéz lenne megjósolni, hány padláson porosodhatnak még elfeledett kéziratai ? amelyek bármikor előkerülhetnek, így életműve máig meglepetéseket tartogat. Ezek miatt is áll fenn az a helyzet, hogy az irodalomtudomány még mindig adós a hiteles, teljes életművel és életrajzzal. A felesége által írt könyv pedig csak fenntartásokkal kezelhető forrásként, hiszen ez az anyag Kosztolányiné szemén keresztül láttatja az írót.?
Szilágyi Zsófia négy nagy töréspontot talált Kosztolányi életrajzában kutatásai során. Az első trauma minden bizonnyal akkor érhette, amikor vidékről Budapestre költözött. ?Kosztolányi az unokatestvérével, jó barátjával és alkotótársával, Csáth Gézával együtt került fel Szabadkáról az éppen akkoriban világvárossá váló Budapestre. A vidéki és a városi élet különbségei láthatóan megviselték. Az első világháború jelenthette a második mélypontot az életében. Négy évig rettegésben élt az európai kultúra összeomlásától való félelme miatt, és persze a háború borzalmai, mint érzékeny embert, szintén összetörték. 1919-ben aztán elveszítette Csáth Gézát és a gyász fájdalmával éppen a tanácsköztársaság felfordulásában kellett szembenéznie, így ezek az események szintén komoly törést eredményeztek az életében.?
Szilágyi Zsófia kiemelte, hogy a legnagyobb csapást Kosztolányi számára az 1929-es Ady-revízió jelentette: ezzel kezdődött visszavonulása, amely miatt fokozatosan vesztette el barátait és kapcsolatait. ?Akkoriban úgy nyilatkozott, ?nincs élete, csak gyerekkora?. Ezzel az élete során szerzett rengeteg sebre utalt. Ezek felől az eltakart sebek felől próbálom nézni Kosztolányit.?
Hercsel Adél ezután Krusovszky Dénes költőt kérdezte a Kosztolányihoz fűződő viszonyáról és arról, élete különböző szakaszaiban hogyan változott a meglátása a szerzőről. ?Amit Nemes Nagy Ágnes mondott Kosztolányiról, az a Kosztolányi-kultusz része volt. Kosztolányi műveinek újraolvasását az teszi most indokolttá számomra, hogy rájöttem: sokkal árnyaltabb személyiség, mint ahogy Nemes Nagy Ágnes lefestette. Rám mindig is a prózája volt nagyobb hatással, mint a lírája, pedig a lírai életműve is jóval több a tananyagnál: szerintem líráját szecesszió, spleen, egyszerű szépség jellemzi ? talán ez is az oka annak, hogy költeményeit nehezebb megközelíteni, mint prózai alkotásait.? Kemény Zsófi slammer is Kosztolányi prózáját emelte ki, és visszaemlékezett, hogy ő is, mint sokan mások, először Esti Kornél bolgár kalauzzal való beszélgetésével találkozott Kosztolányi művei közül.
?Apukám olvasta fel nekünk többször ezt a történetet, de mindig annyira nevettünk, hogy ez átragadt rá, és a végén már olvasni sem bírta. Akkor meg már azon nevettünk, hogy ő mennyire nevet. Így aztán már az első emlékeim is pozitívak Kosztolányiról. Az is nagyon megmaradt bennem, hogy az osztálytársaim nem voltak hajlandóak elolvasni a kötelező olvasmányokat, csakis a Harry Potter-könyveket. Egyedül az Édes Anna volt, ami nagyon tetszett nekik.?
?Vajon foglalkozna-e slam poetry-vel Kosztolányi, ha a kortársunk lenne?? ? tette fel a kérdést Hercsel Adél. ?Nos, a slam poetry versalapú előadóműfaj, amelyben mindenki három percet kap, a szövege pedig aktuális, akár közéleti is lehet. Szerintem valahol ugyanezt csinálták Kosztolányi és kortársai a kávéházakban, csak akkor ezt nem így hívták. Ilyen tréfák, játékok, szóviccek bőven elhangozhattak akár itt, a Centrál Kávéház falai között is.? Kemény István költő veszi át a szót, aki Krusovszky Dénes véleményére reflektálva elmondja: nagyon nagyra tartja Kosztolányit, mint költőt: a tizenöt legnagyszerűbb magyar költő közé sorolja. ?Ennek ellenére mindig küzdök Kosztolányival. Újra és újra meg kell válaszolnom magamnak például azt a kérdést, hogy Ady-t, József Attilát vagy Kosztolányit szeretem-e jobban. Végül mindig Ady-t választom.?
Miután a meghívott előadók álláspontjait meghallgattuk, a szervezők óva intik a közönséget attól, hogy haza induljanak: következik ugyanis az Avogadro Csoport előadása. Kosztolányi tárcanovelláira épülő Régi szép idők című zenés-irodalmi kultúrestjük során a századfordulós, pezsgő pesti, kávéházi életbe kalauzolnak bennünket. Az előadás rögtön el is kezdődik, a Dancsecs Ildikó által színpadra alkalmazott Kosztolányi-szövegek Gera Marina és Molnár Gusztáv előadásában elevenednek meg.
?Ami történik ezen a földön, itt történik. A kis asztalkáknál diákok készülnek a vizsgára, anatómiát, jogbölcseletet, irodalomtörténetet tanulnak. Ha akarom, szabadegyetem. A nagy asztalnál előadást tartanak, esztétikáról, filozófiáról, lélektanról, gyógyszertanról. Fel kellett fedeznem, hogy Pesten az aszpirin nemcsak a kávéházakban, de - elvétve - a gyógyszertárakban is kapható. Az irodalomról nem is merek szólni. Az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt. Azóta a magyar irodalom a kávésiparral együtt fejlődik, a forradalom a kávéházakban tör ki, csitul el. Ha gyöngül az irodalom, akkor a feketekávé is gyöngül. A török fürdő után a magyar kávéház a legelső keleti különlegesség" ? idézik a színészek Kosztolányi Dezső Budapest kávéház című tárcanovellájának átiratát.
Gangel Noémi
