A két rövid szcéna számomra egymás társaságában vált igazán érdekessé; attól, ahogyan másképpen beszélnek ugyanarról. A pályázati kiírás szerint a pótjelenetben leírtaknak lehetőleg 2007 tavaszán, és természetesen a magyar fővárosban kellett játszódniuk.  A feltételeknek csak távolról felel meg Németh Ákos tizennyolc miniatűr képből álló opusza, amely kisebb változtatásokkal napjaink bármely
nyugati típusú demokráciájára vonatkozhatna. A szöveget hallgatva felsejlik, és sokkal kevésbé látszik utópikusnak Madách falanszter-jelenete, mint amilyennek tűnhetett a szerző korában. APEH, személyes kódszám, munkainterjú, offshore, önellenőrzés, adó- és vámbevételek – mindannyiunk fölé ismerősen tornyosul az állampolgárt kímélet nélkül felzabáló rendszer.
Németh jelenete persze kötelezően odatartja a görbe tükröt az ún. kortárs magyar társadalom elé. A szöveg lappangó humorának érvényesülésében jelentékeny szerep jut a nézők közé mikrofonnal kezükben leheveredő TÁP-os színészeknek is. Balla Eszter az Édes anyanyelvünket előszeretettel forgató, indokolt esetben hisztire hajlamos Éva. Keresztes Tamás a Kamra-beli Ledarálnakeltűntemből ismerős figurát hoz az APEH-nek kiszolgáltatott Ádám szerepében. Luciferből Lucia lett: Spilák Klára a hivatali élet-halál úrnője, akinek még oly szilárd elképzeléseit is meg tudja rendíteni egynémely esetlen emberi szó. Dióssi Gábor bizonyítja, hogy remek fiatal üzletasszony is lehetne belőle.
A folytatást, vagyis a meghívásos pályázat díjnyertes művét jegyző Péterfy Gergely komolyan vette a verseny mindkét feltételét. Témájának aktualitása aligha vitatható: a tavaszi fővárosi zavargásokat tűzte tollhegyre, archaizáló, s a régies kifejezéseket egyben könnyed humorral parodizáló modorban. Jut így hely monnyonle-kórusnak, bankhitelt tovább fizetni nem akaró táltosnak (Dióssi Gábor), Ádám (Paizs Miklós) személyében értetlen és tanácstalan külföldi tévériporternek, Évának meg mint castingra siető leendő szexcelebnek, azaz pornószínésznőnek (Balla Eszter).
Meg persze a sztentori hangon mikrofonba bődülő Lucifernek (Czapkó Antal), aki vigyorogva kérdezi a megvert és megalázott, a végére már teljesen összezavarodott emberpárt: No hogy tetszik a huszonegyedik? Helyettük felelhetünk: nem túl rózsásak a kilátásaink, ha az új század elején máris ilyen bizonyítványt tudunk kiállítani magunkról.