Levegő

Füstös Bálint: A Levegő a lemez intrója, az újrakezdésről és arról szól, hogy egymásra építkezünk, egymást tartjuk és segítjük. Ez a gondolatiság összefoglalja az egész hangulatot, amit Fonyódon együtt éltünk meg, és azt a támaszt, amit a borítón is próbáltunk megjeleníteni.

Ha elvesznél

Lábas Viki: Sokszor elvesztünk az elmúlt időszakban, az egész lemezt bizonytalanság jellemzi. Amíg Fonyódon voltunk, volt időnk gondolkozni, teljesen kiszakadtunk a város lüktetéséből, és mindent megkérdőjeleztünk, amik mi vagyunk és amik mi lehetünk mások szemében. Hallgatnak még minket az emberek? Lesz-e még jövőnk? A stábunkkal mi lesz? Elegek vagyunk-e ahhoz, hogy megtartsuk a lendületet és legyen még több lemez? Releváns-e a létezésünk a zeneiparban Magyarországon? Ezek a kérdések valószínűleg a vírushelyzet nélkül is megfogalmazódtak volna bennünk, hiszen hétéves a zenekar, ami fordulópont mindenki életében. Van egy gospeles rész a dalban, ahol egymásra építkeznek a sávok, ezeket egyesével toltam fel a reggeli sietségben. Jó érzés volt kiordibálnom magam, nem gondoltam túl, csak csináltam.

lint: Magát a Balatonnál töltött időt egyébként nem karanténnak éltük meg, inkább elvonulásnak, aminek volt egy rajtunk kívül álló oka. Egyáltalán nem éreztük azt, hogy egy burokban össze lennénk zárva.

Viki: Alapból is sokat alkotótáboroztunk Fonyódon, de ez volt az első alkalom, hogy a nappaliban vettünk fel mindent. Beleszól a dalokba a fűnyírás, a madárcsicsergés, lett egy macskánk, a Sanyi, az ő dorombolását is akartuk egy dalban használni, de végül kimaradt.

Meddig maradunk még?

Viki: Nagyon rákattantunk Szepesi Matyi dalszövegeire. Nagyon jó barátunk, és szeretünk vele dolgozni, mindig segített nekünk, ha elakadtunk az írásban, ennél a dalnál is ez volt a helyzet. Egyáltalán nem találkoztunk a közös munka alatt, mindig videóüzeneteket küldött nekünk, hogy:

„Szevasztok, villalakók, ez itt a refrén!”

és nyávogó hangon felénekelt mindent, mert magas volt neki a hangfekvés. Volt pár videóhívásunk is, így raktuk össze a dalt.

Törőcsik Kristóf: Ez az első olyan dalunk, ahol a szöveg prozódiája meghatározza a dallamot. Van pár nagyon jó bemondás benne, sok negatív gondolatot burkoltunk pozitív köntösbe.

Viki: Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy mi egy nagyon pozitív zenekar vagyunk, akiknek csak megszületni volt nehéz, de ez egyáltalán nem így van. Vannak mélységeink, rossz napjaink és depressziós dalszövegeink. Ebben a dalban ott van az elvágyódás, az, hogy nem csinálhatjuk azt, amit szeretünk, hiszen be vagyunk zárva. Toldi Miki produceri munkája elveszi a hangsúlyt a negatív töltetről, de érdemes kicsit olvasni a sorok között.

Senki nem felel

Bálint: Számomra ez az egyik legfontosabb dal a lemezről. Hujber Szabi segített megfogalmazni mindent, amin keresztülmentünk az elmúlt években. Sok törés volt a zenekar életében, a magánéletünkben is, a világban is. Rájöttünk, hogy hiába próbálkozunk mindent a legjobban csinálni, úgysem lehet. Vannak dolgok, amiket úgyis elrontunk, és kérdések, amikre sosem kapunk választ.

Viki: Számomra arról szól, hogy mit hagyunk magunk után. Ebben a dalban kicsit felkiált belőlem a környezetvédő. Nem tudok pozitívan tekinteni a jövőre. Azt hittem, hogy a karantén alatt majd sok mindenki megváltozik, de nem így történt. Aggódok, hogy az unokáinknak már nem azt a Földet tudjuk majd megmutatni, amit mi megtapasztaltunk.

Repülés

Kristóf: Már hagyomány, hogy Bródy Jánossal kollaborálunk, ezt a szöveget tőle kaptuk. Mindig nagy élmény vele dolgozni, sose nyúltunk még bele a munkájába, megkapjuk, elolvassuk, és patent mindig, nincs arra sem szükség, hogy dallamra igazítsuk a szöveget. Először kicsit meglepődött a hangszerelésen, talán túl elektronikus vagy extrém lett neki, de egy hét múlva leülepedett benne, amikor megkérdeztem, hogy szerinte szerethető-e a végeredmény. Reméljük, hogy a közönség számára is szerethető lesz, hiszen mi sok szeretettel készítettük, ahogy a többi dalt is.

Hogy mondjam el neked?

Kristóf: Ez egy rövid átkötő a Fonyódi mélabú előtt, egy mantra. A zene is ugyanúgy áramlik, mint az egyetlen sora: „Hogy mondjam el azt neked, amit látni kell, nem érezni?”

Fonyódi mélabú

Kristóf: Egy sötét és világos dal egyben, egy borús és derűlátó kettős kontraszt egybegyúrva. Sokat küzdöttünk ezzel a dallal, ez volt az egyik utolsó szám, amit elkészítettünk Mikivel, a szövegben pedig Szepesi Matyi is segített.

Viki: Nagyon bonyolult a hangszerelése. Nemrég kezdtünk próbálni a lemezbemutatóra, és a zenekar egyszerűen nem tudta eljátszani a dalt. Képzett zenészek, akik megjárták a jazz tanszéket, valahogy nem érzik az átkötést a két dal között.

Kristóf: Most is teljesen másképp fognak megszólalni a dalok élőben, mint a lemezen, hiába tartozik a lassú, szentimentális számok közé, szerettünk volna élőben ennek az ellensúlyát megteremteni. Egy kicsit stenkes, erőszakos hangszerelést választottunk hozzá, és meg kell hagyni, nem adja magát könnyen.

Valahol

Viki: A Valaholról nekem mindig Brighton jut eszembe, ebben a városban vettük fel, nagyon visszamennénk, hihetetlenül hiányzik. Nagyon sok zenész barátunk lett Angliában. Az utolsó ott töltött esténken áthívtunk mindenkit hozzánk a kicsi Airbnb-nkbe. Legalább 40-50-en voltak, és mindenkivel dolgoztunk már együtt legalább egy demó erejéig. Kint forgattuk hozzá a klipet Miki357-tel, remélem, hamarosan vissza tudunk menni.

Bálint: Ez volt az első dal egyébként, amit Toldi Mikivel csináltunk, és ez volt a triggere annak, hogy felkértük őt producernek az egész albumra. Még ő sem csinált korábban ilyet, hogy egy előadóval egy teljes lemezt fogjon közre. Már a Valaholnál éreztük azt, hogy közel áll egymáshoz a zenei gondolkodásunk. Miki rengeteg stílust ismer, és egy csomó olyan dolgot bele tudott hozni a zenénkbe, amit mi szerettünk volna belerakni, de magunktól nem találtuk meg az útját.

Kristóf: Emlékszem, Miki megcsinálta a zenei alapot, és utána még összeültünk egyszer, hogy átfésüljük, összeírjuk a változtatásokat. Aztán meghallgattuk a dalt, és rájöttünk, hogy nem is kellünk mi ehhez, kész, úgy jó, ahogy van.

Engedd el

Viki: Ez az én egyik kedvenc dalom. Juhász Marci (Dzsúdló) írta hozzá a dalszöveget. Ritkán szokott elvállalni bármilyen megkeresést, nagyon örültünk, hogy nekünk igent mondott. Szerettem volna egy kitekintést a tőlünk várt hangzásból, szerintem ez lesz a legmegosztóbb dal a lemezen. Nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy sokáig nagyon idegesített a saját hangom, ezt a mai napig így érzem, amikor régi Margaret-dalokat hallok, hiszen nagyon magasan vannak. Szerettem volna kísérletezni ezen a lemezen, ez a legmélyebb dalunk, nagyon jó végre egy kicsit morogni.

Boldogságtól

Bálint: A refrén nagyon könnyen adta magát, szinte kigurult. Viki még a Pilvakerhez keresett női költők tollából verseket, akkor találta meg Kisfaludy Atalától ezt a sort: „Hogy e boldogságtól szakadjon meg a szívem”, ami megfogott bennünket. A szöveget Hujber Szabi írta rá, és tökéletesen stimmelt minden. Ez volt Mikivel a második közös munkánk, az első, amit Fonyódon csináltunk meg. Nehezen találtuk meg, hogy a refrénnek hogyan tudnánk valami energikus, de mégis organikus hátteret adni. Miki ötlete volt, hogy próbáljuk meg a saját hangunkból megcsinálni. Gyakorlatilag kiadta nekünk házi feladatként, egyedül hagyott minket, mi pedig megfejtettük a szólamokat. Ami vokálokat hallotok a dalban és az intróban is, azokat mi toltuk fel, izgalmas kísérlet volt nekünk.

Hét évig tart

Viki: Ez a cserebere dalunk Bródyval, ő ír nekünk egy dalszöveget, cserébe pedig feldolgozzuk az ő egyik dalát, ez esetben egy régi Fonográf-szerzeményt. Ez egy geg igazából, hétéves a zenekar, mikor máskor dolgozzuk fel ezt a dalt, ha nem most?

Bálint: Alapvetően ez egy kicsit countrysabb dal, amihez hozzányúltunk, bedupláztuk a tempóját, megtartva az eredeti, vintage hangulatot.

Nem tudtam mást tenni

Bálint: Rengeteg verziója volt ennek a dalnak, próbálkoztunk egy rockosabb stílussal, egy afrikai vibe-bal, de végül azt éreztük, hogy a szöveg annyira jó lett Szepesi Matyinak köszönhetően, hogy meghagytuk neki végül a teret, és akusztikusabb hangszerelést választottunk hozzá. Lehet párkapcsolati vívódásként tekinteni rá, de sok élethelyzetre rá lehet húzni a mondanivalóját.

Miért vagyok veled?

Kristóf: Ez az én dalom, két évvel ezelőtt írtam, a volt barátnőmnek szántam, még hallotta is élőben a Budapest Parkban. Vonakodtam kicsit, hogy rákerüljön a lemezre, de a többiek erőltették, ez is egy afféle Margaret-hagyomány. Zentai Márk volt benne a tettestársam, együtt énekeljük, szeretem eljátszani néha.

Házszám

Bálint: Ezt a dalt még korábban írtuk Fodor Máriusszal és Horváth Gáspárral közösen. Mivel Fonyódról szól, úgy éreztük, hogy helyet kell kapnia a lemezen. Nagyon szépen összefoglal mindent Fonyódról és az ott töltött fél évünkről.

Erdős Viktória

Nyitókép: Sivák Zsófi