 |
? Egyetért velem abban, hogy ez a könyv kiemelkedik az életműből?
? Igazán szép, nagy regénynek tartom, de én nem merek kritikusként föllépni.
? Nem kritikusként, választóként. Fontos állásfoglalás, hogy miből csinál filmet.
? Szeretem ezt a könyvet, és ahogy ennek a két embernek a kapcsolatát ábrázolja.
? Nem ez az első regényadaptációja, csakhogy minden regényíró: Örkény, Maugham, Móricz és sajnos a forgatáskor már Szabó Magda is halott volt. Segítette vagy nehezítette volna a munkát, ha él?
? Segítette volna. Nagyon nyitott volt. Sokszor beszélgettem vele, mindig lenyűgözött elképesztő műveltsége, tudásának gazdagsága.
? Az ajtónak sok rétege van, többszörös szimbólum. Egy filmrendező csukva tud tartani néhány ajtót vagy filmről filmre nyitja őket, és végül ott áll teljesen nyitva, mindent megmutatva?
? Nem, nem. Ha tudnék még filmet csinálni, biztosan lenne olyasmi, amit eddig nem mutattam meg. Sőt, őszintén szólva, egyre több téma alakul itt körülöttem, amiről lehetne mit mondani.
? Én inkább a személyes ajtajaira gondoltam. Úgy érzem, mindezen filmek ellenére egy része zárt maradt, sok mindent elrejt.
? Nem rejtegetem, de minden ember életének vannak olyan tanulságai, amelyek az övéi.
 |
? Vagyis a hetedik ajtó maradjon zárva. De a filmbeli ajtó sok mindenre nyílik: múltra, titkokra, bűnökre, önvádakra, lelkifurdalásokra, két ember közti határokra, szuverenitásra, annak átlépésére. Ez a bizalom, az érzelem ajtaja is. Fontos morális dilemma, hogy mire jogosít fel az elnyert bizalom. Mennyire szabad erőszakkal nyitni egy ajtót, azon bemenni, mint ahogy az is, vajon a küszöb átlépésével megmenti vagy elárulja Magda Emerencet?
? Ez kulcskérdés. Mivel a regény úgy kezdődik, hogy Magda így szól: ?Én öltem meg Emerencet?, végül is e lelkifurdalás történetének is nevezhetjük a regényt. A másik kérdés, hogy elengedhetjük-e valakinek a kezét csak azért, mert ezt kéri, követeli, parancsolja. Vajon elkövethetjük-e az árulás látszatát azért, hogy megmentsük valakinek az életét.
? Megmenti?
? Ez attól függ, ki mit gondol árulásnak és mi minősül megmentésnek. Én úgy gondolom, hogy Magda megpróbálta megmenteni.
? És ezzel megölte.
? Nem tudom, ő ölte-e meg. Néha szeretjük a lelkifurdalást. Amikor Emerenc arról beszél, őt ki mindenki árulta el életében, akkor Magda nincs az első helyen, csak ott van a sorban. Furcsa kérdés. Sokszor felmerül a történet során, hogy el kell engednünk egy élőnek a kezét. Ez néha emberre vonatkozik, máskor a macskákra, a kutyára. Többször beszél erről, például a végrendeletében: az állatorvos altassa majd el a macskákat, ne maradjanak árván. Az ő világképéhez, természeti lényéhez hozzátartozik a halál megengedése és támogatása is. Magda tanult világához nem. Az ő világa csak elkövetni tudja, de harcol ellene.
? A két főszereplő pillére tartja a könyvet és a filmet is, kettejük különbözősége, lelkifurdalása és bűntudata, mert ne felejtsük el, hogy Emerenc egy életen át hurcolja magával a bűntudatot testvérei és anyja halála miatt. Ez egy jóval régebbről eredő önvád, mint ami Magdában Emerenc miatt születik meg. Ez magyarázza a jellemét, keménységét?
? A keménységét igen, a jellemét nem, inkább a magatartását. A jelleme nagyon tiszta. A magatartása kőkemény.
 |
? Ehhez egy fenséges tartású színésznőt választott Helen Mirren személyében. A kamera erőteljes arcközelikkel él. Nem bíz túl sokat az arcokra?
? Nem. Az egyetlen dolog, amit a film, a mozgókép igazán tud, az az élő arcon megszülető és megváltozó érzelem. Nem a szeretet, a szerelem, a féltékenység, hanem ahogy a szerelemből féltékenység lesz, azaz a változás. Ez a regény azért volt számomra egészen különleges kihívás, mert ez a kamarajelleg, a 2-3 arcra leszűkített történetmesélési mód lehetővé tette, hogy igazán élhessek a film lehetőségeivel, vagyis hogy az élő arcokból sugárzó energiák találkozhassanak egymással.
? Ezzel egyetértek, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy nagyon sok részlet hiányzik a filmből, és mintha a valóságban lezajló konkrét változások bemutatását ki akarná váltani az arcokon lejátszódókkal. Gondolok például arra, ahogy Emerenc uralni kezdi Magdáék házát, ahogy belakja a terepet ízléstelen tárgyaival. A folyamatból nem látunk semmit, csak a végeredményt, amikor egyszer csak előbukkanak a rémes holmik. Vagyis mindazokat a hiátusokat, amik a regény és a forgatókönyv között születnek, az arcokkal hidalja át. Azok vívják meg valamennyi lelki-fizikai-térbeli-időbeli csatát.
? Ez volt az igazi szándékom. Abban reménykedtem, hogy Martina Gedeck és Helen Mirren arca meséli el mindazt, amit Szabó Magdánál a szavak.
? Amikor a filmet láttam, teljesen magával ragadott. De utólag visszagondolva azt mondom, a film szebb, mint a könyv. Ebben fontos szerepet játszik Ragályi Elemér kamerája, akinek varázslatos, montázsszerűen villódzó képei meseszépek. De lepuhítják a könyv nyerseségét, brutalitását, metsző fájdalmát. Például az a mocsok, amit az ajtó betörése után a házban találnak, naturális részletességel leírva hátborzongató, gusztustalan, rettenetes. A filmen ez messze nem ilyen iszonyú. Túl szép. Szándékos volt ez a finomítás?
? Amikor az ember a kezébe vesz egy könyvet, tudnia kell, hogy két alkotóval találkozik: az egyik az író, a másik saját maga, aki azt elképzeli. Ugyan az író leírása alapján, de bennünk születnek meg a képek saját élményeink, emlékeink alapján. Emerenc, Anna Karenina, a Thibault-fiúk mindenkinél másképp néznek ki. Ugyanarról a pontos leírásról mindenkiben más kép születik meg. De a film esetében más a helyzet. Megjelenik Helen Mirren, és neki kell megharcolnia azért, hogy ő legyen Emerenc. Amikor filmet készítek, az én elképzelésem valósul meg, és lehet, hogy az kevésbé durva, a piszkot kevésbé láttatja, mint egy másik olvasó elképzelése.
? De ettől ugyanannyira üt szándékai szerint?
? Azt nem tudom, ezt a nézőnek kell eldöntenie. De én nem is azt szeretném, hogy ütős legyen, inkább azt, hogy ez a két ember szerethető legyen, és a néző, bár néha azt érzi, hogy ezt az emberi hibát már nem tudja elviselni, végül úgy álljon fel, hogy róla szólt, ez az ő története, az ő érzelmei.
? Ez megtörténik, hiszen mindannyian hordozunk lelkifurdalást, megbánást, szégyent. Szabó Magda is kinyitott egy nagyon fontos ajtót, amikor azt a 20 éves kapcsolatot ? végül a bűntudat démonaival megküzdve ? felfedte. Minden ilyen szembenézés nagy bátorságot igényel, és nem biztos, hogy általa feloldozáshoz jutunk. Bevet egy apró trükköt: eredetileg Mariskának hívták a takarítónőjét. Az Emerenc különcséget hoz, kontrasztot a név és takarítónősége közt, és azt a királynői felsőbbrendűséget, ami a könyv lényege. Ehhez nagyon kézenfekvőnek tűnik a Királynőben megismert királynői Mirrent választani. Mégis sokan kétkedtek, hiteles lesz-e alföldi parasztasszonyként. Kérdés nem fér hozzá, hogy az.
? Nemcsak az alföldi egyszerűséggel van a baj, hanem azzal az eredetileg nagydarab, sziklaméretű alkattal, amilyennek az író lefestette. Helen Mirren kicsi, vékony. A belső tartást tartottam fontosnak. Az az erő, tudatosság, ami árad belőle, szilárd, mint egy fenyő.
 |
? Ön talán az első volt, mindenképpen az elsők között, aki 31 éve a Mephistóval elindította a mára már ? kényszerűségből is ? rutinná vált koprodukciós munkát, nemzetközi nagy nevekkel dolgozik azóta is. Az azt követő Oscar nyilván nyitott ajtókat tárt a többi nagy név megnyeréséhez.
? Szerencsére. Olyan nagy művészeket ismerhettem meg, akiktől csak kaptam és tanultam. Mindegyik elképesztően felkészült, fegyelmezett, olyan tudással, tehetséggel, a kollégák iránti odaadással dolgozik, ami bámulatos. Azt tapasztalom, hogy minél kisebb egy színész, annál többet követel, és minél nagyobb, annál többet ad.
? Segít az ő nevük a nemzetközi elismertetésben, forgalmazásban?
? Határozottan.
? Az ön személyiségéhez közelebb áll az a fajta meditatív látásmódú, apró lelki rezdüléseket boncolgató filmvonulat, amivel kezdett: az Apa, Szerelmesfilm és amihez Az ajtót is sorolom, mint a mozgalmas, buja Mephisto vagy Redl ezredes?
? Nem tudom. Másokat elemzek, magamat nem. De természetesen az is számít, mik a lehetőségek. Amikor az említett két film készült, lehetőségeink lényegesen nagyobbak voltak. Most kicsit úgy vagyunk, ahogy Radnóti írja: ?Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír.?
? Így fogalmazott az elején: Ha még csinálnék filmet. Úgy érti, ha jutna még pénz?
? Meg erő. Egészség.
? Úgy négyévente sikerül rendeznie.
? Átlagban három.
? Az még belátható idő.
? Nem. Ma három év már nem belátható. Tegnap halt meg a világ egyik legjobb színésze, nem merem mondani, hogy a barátom.
? Erland Josephson.
? Óriás volt. És nincs többé. És most ment el az egyik legközvetlenebb és leghűségesebb munkatársam, Szalontai Margit is, aki a Bizalom című mozi óta minden film naplóvezetője volt. Az ajtóban egy pillanatra feltűnik, ő veszi át a Kossuth-díjat az írónő előtt. Szóval a holnap nem belátható.
