Sean Scully retrospektív tárlata igazi mérföldkő a múzeum történetében, hiszen a nemzetközi képzőművészet egyik állócsillaga munkásságának egészével ismerkedhet meg a látogató, a régióban először.
Sean Scully emlékeztetett arra, hogy felesége magyar származású, ezért elmondása szerint családilag is sokat jelent számára az MNG most nyíló kiállítása. Mint felidézte, nagyon szegény családban született Írországban, ami mélyen meghatározta humanista megközelítését a művészetben és az absztrakcióban.
„Munkásságom kísérlet arra, hogy a geometrikus absztrakciót megmentsem a minimalizmustól" – fogalmazott.
Sean Scully kiemelte, hogy különleges élményt jelentett számára együtt dolgozni a budapesti kiállítás kurátorával, Fehér Dáviddal, valamint hogy az MNG tárlatához készült eddigi katalógusai közül a legnagyszerűbb.
Káel Csaba, a CAFe Budapest fesztivált szervező operatív testületének elnöke szerint az idei programsorozat a járványhelyzet okozta utazási korlátozások miatt a „magyar világsztárokra" irányítja a figyelmet, a képzőművészet sajátosságai azonban megengedik azt, hogy a Nemzeti Galériában egy olyan nemzetközi sztár, mint Sean Scully művészetével is találkozzon a fesztivál közönsége.
Fehér Dávid a nemzetközi léptékben is „a legeslegnagyobbak közé sorolható" művésznek nevezte Sean Scullyt, aki rendkívüli energiákat fordított arra, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. Mint kiemelte, ritkán adódik arra lehetőség Magyarországon, hogy egy ilyen kaliberű alkotó munkáiból valódi, a teljes életmű minden fontos műcsoportját bemutató, retrospektív tárlat nyílhasson, Sean Scully tárlata azonban ilyen.
A kiállítás címe Scully egyik fontos műcsoportjára (Passenger) utal, de felfogható életmetaforaként is, hiszen a művész Írországban született, Angliában töltötte fiatalkorát, az Egyesült Államokban lett elismert alkotó, majd több európai városban is műtermet nyitott.
Fehér Dávid elmondása szerint az anyag visszanyúl Scully pályafutásának kezdetéig, bemutatva néhány korai, figurális munkán keresztül a művész útkereséseit. Ezeken a képeken jól végigkövethető, Scully festészete hogyan váltott figurálisból absztrakttá.
A Szuperrácsok műcsoport szigorú szerkesztésmódjában még az ornamentikus és architektonikus hatások dominálnak, Scully pályájában azonban 1981-ben éles fordulat következett be, ekkortól fogva a művész megpróbálja emberivé tenni a geometriát.
Fehér Dávid szerint Scully képeinek struktúrája a nyolcvanas évek elejétől oldottabbá vált, ugyanekkor pedig megjelent az erős referencialitás is: festményeit elkezdte gazdag képzőművészeti és irodalmi utalásrendszerre építeni, gyakran egyértelmű metaforákat, illetve parafrázisokat alkotva. Ennek az évtizednek a második fele hozta el a festő számára a nemzetközi áttörést, első fiának halála azonban komor, szinte sivár hangulatú munkákat eredményezett.
A kiállítás kitér Scully és más festők kapcsolatára is, bemutatva, hogy az ír származású alkotó hogyan idézi meg és bontja színfoltokra képein korábbi, emblematikus művészek – mások mellett Bonnard vagy Van Gogh – megoldásait.
Az utóbbi évtizedek termését áttekintő termekben a nyolcvanas évek zaklatottságát felváltó harmónia uralkodik, a Tájvonalak sorozat például a romantikus tájképfestészeti hagyományokkal rokonítható, a Fényarchitektúrák műcsoport pedig az impresszionista és cézanne-i hatásokat viszi tovább.
Fehér Dávid kiemelte a Fekete négyzet című festményt, amely egyenesen Sean Scully műterméből érkezett, így a világon még sehol nem találkozhatott vele élőben a közönség. Mint hozzátette, valódi szenzációként hatott, mikor kisfia 2009-es születése után Scully az egyik legnagyobb kortárs absztrakt festőként elkezdett figurális munkákat alkotni; ezekből a képekből az utolsó teremben látható válogatás.
A mintegy száztíz Scully-művet bemutató kiállításon a monumentális festmények mellett szerepelnek papírmunkák, illetve megjelenik egy-egy plasztika és fotó is.
A művek értelmezését Sean Scully saját írásai, feljegyzései és vázlatai segítik az MNG A épületében 2021 májusáig látható kiállításban.
Fotók: MTI/Mohai Balázs
