Hatvan éve hunyt el a 20. század egyik legnagyobb hegedűművésze, Fritz Kreisler. Összetéveszthetetlen tónusú és stílusú hangfelvételei máig sugározzák a századvég elegáns, kedélyes, magával ragadó világát. Ennek a varázslatos életnek az emlékét idézi fel G. Horváth László hegedűművész és kamaratársai estje január 30-án.

G. Horváth László ötévesen kezdett el hegedülni Tardos Lászlóné növendékeként. Tehetsége már korán megmutatkozott, mikor 1998-ban második helyezést ért el az Országos Koncz János Hegedűversenyen. Tanulmányait a Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta Petőfi Erikánál, és 2003-ban újabb országos második díjat nyert a Bárdos Alice Hegedűversenyen. 2006-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója Kertész István osztályában, majd a DLA-fokozat ösztöndíjas hallgatója, 2015-ben Fischer Annie-ösztöndíjas. Érdeklődése már a középiskolai évek alatt is elsősorban a kamarazene felé fordult, több verseny díjazottja (IV. Szegedi Országos Kamarazene Verseny különdíja – 2006, Országos Dohnányi Kamarazene Verseny különdíja – 2010, Országos Weiner Leó Kamarazene Verseny I. díja és Weiner-különdíj). 2010-ben a budapesti Zeneakadémia növendékeiből megalapította az Anima Musicae Kamarazenekart, amely eddigi pályafutása alatt számos sikert tudhat maga mögött. Kamarazenészként aktív résztvevője és szervezője a budapesti koncertéletnek. 2018-ban megalapította a Budapest Quartet Weekendet, amely a vonósnégyes-irodalmat népszerűsíti. Rendszeres kamaraformációi a Quartetto Speranza, a Flamma Cordis duó és a Budapest ArTrio. 2015 óta egy 1794-ben készült, Nicolas Lupot által gyártott, állami tulajdonú mesterhangszeren játszik.

Kocsis Zoltán szavaival élve: „Kreisler sokkal nagyobb muzsikus volt annál, ahogy azt manapság tartják. Zeneszerzőnek sem volt akárki, s ezt nem csupán az a hihetetlen népszerűség jelzi, ami darabjait a 20. század első felében övezte. Ha alaposabban megvizsgáljuk ezeknek a műveknek a kíséretét, első pillantásra szembeötlő a legmagasabb fokú igényesség, boszorkányosan keverve a német pedantériát a franciás könnyedséggel.” Kortársai tisztelték, közönsége rajongott érte.