A fiatal hímek érkezésük óta megtekinthetők a papagájröpdesoron, amely négy arafaj 14 egyedének ad otthont. Az állatkert dolgozóinak reménye szerint az arák tenyésztése terén rendszeres sikereket elérő park a későbbiekben tojót is fogadhat, és e faj megőrzéséhez is szaporulattal járulhat majd hozzá.
A Közép- és Dél-Amerika síkvidéki esőerdőiben és szavannáin őshonos sárgaszárnyú ara, más néven arakanga vörös-sárga-kék tollazatával és 120 centiméteres szárnyfesztávolságával az egyik legimpozánsabb megjelenésű papagájfaj. Mostantól Debrecenben is megtekinthető déli alfaja (Ara macao macao) részben zöld szárnyfedőtollai alapján különböztethető meg ritkább északi rokonától (A. m. cyanoptera).
Az arákra jellemzően monogám párokat alkotnak, amelyek gyakran tömörülnek nagy csapatokba. Magvakból, gyümölcsökből, bogyókból és nektárból álló táplálékát nappal keresi, míg éjszakáit csoportosan tölti. A párok fészküket pálmafák üregeibe rakják. A tojások kiköltése főként a tojó feladata, a fiókák 3–4 hónapon át tartó gondozásában azonban mindkét szülő részt vesz.
Élőhelyének pusztulása és az orvvadászat miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján és a nemzetközi kereskedelem ellen védelmet nyújtó washingtoni egyezmény (CITES) I. mellékletében.
A mai Honduras területén élő őslakosok nagy értéket tulajdonítottak neki, ennek nyomán a sárgaszárnyú ara az ország nemzeti madara. A magyarországi állatkertekben viszonylag ritkának számít, Debrecen mellett csak két intézményben találkozhat vele a nagyközönség.
Fotó: Zoo Debrecen
