Hoppál Péter: Könyv nélkül nincsen mély gyökerű és széles alapokon nyugvó műveltség

Hoppál Péter elmondta, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkársága által bemutatott Klebelsberg 100 című kiadvány a kultuszminiszter hivatalba lépésének 100. évfordulója alkalmából, a júniusban rendezett ünnepi konferencia emlékére készült.

Az államtitkár a beszédében hangsúlyozta: kiemelten fontos, hogy a tudományos megközelítés megfelelő kultúrpolitikai támogatást kapjon, hogy a múlt törekvéseit azonosítsuk mai törekvéseinkkel, így méltóvá válhassunk a klebelsbergi örökséghez.

Elmondta, hogy a kultúrpolitikán keresztül lehet hatékony és társadalomformáló gesztusokat tenni, hogy egy komplex társadalomjobbító programmal fel lehessen venni a harcot a kulturális elszegényedéssel.

Hoppál Péter emlékeztetett, a Magyar Nemzeti Múzeum jelenlegi főigazgatója, L. Simon László fogalmazta meg a 2010-es években, hogy a konzervatív, nemzeti, polgári kultúrpolitikának a klebelsbergi alapokon kell nyugodnia, amit nemcsak múltbéli értékként, hanem mai napig ható örökségként kell megélni, fenntartani, továbbfejleszteni.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, az általa vezetett intézmény küldetése, hogy ne csak egy kiállítóhely, hanem a nemzetpolitika fontos bázisa legyen fontos ügyek felkarolásával. Hozzátette, ezért is szimbolikus, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum adott helyet a kötet bemutatásának.

A főigazgató megjegyezte, bár évtizedek óta a Gutenberg-galaxis halálát vizionálják, az élet ennek ellenkezőjét bizonyítja, a könyv mint adathordozó, mint kultikus tárgy továbbra is megállja a helyét. Mint fogalmazott, a papír adathordozóként hosszú távon is alkalmas az adatok biztonságos tárolására, azt azonban még nem tudni, hogy a digitális eszközök képesek lesznek-e évezredekre tárolni az emberiség által felhalmozott tudásanyagot. L. Simon László megjegyezte, a múzeum felgyorsította könyvkiadási programját, magas színvonalú kiadványokat jelentetve meg.

L. Simon László a könyvbemutatót követően a Kultúra.hu kérdésére, hogy a klebelsbergi örökségből mit tart a leglényegesebb elemnek, elmondta, hogy mivel másfél évtizede foglalkozik ezzel a témával, szerinte az a legfontosabb, hogy

ne csak a történészi szakma számára legyen meghatározó az életmű felfejtése, megismerése,

hanem azok is tanuljanak belőle, akik az országot jelenleg vezetik vagy olyan nagy intézmények élén állnak, mint ő is. Számára az is példaértékű és követendő, ahogy Klebelsberg a nemes, nagy ívű gondolatait, elképzeléseit a gyakorlatba átültette.

Ha valamilyen csoda folytán Klebelsberg láthatná a jelenkori viszonyokat, valószínűleg örülne annak, hogy itt vagyunk, hogy a Trianon által megtépázott ország még létezik, életképes maradt, és még a szocializmus sem tudta azokat az oktatási, kulturális elveket tönkretenni, amiknek az alapjait ő fektette le. Harcedzett politikusként már száz éve is sok ellenállást kellett legyőznie, naponta kellett küzdenie minden törekvéséért, így nem lenne számára idegen a mai politikai közeg sem.

Ujváry Gábor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár intézetigazgatója úgy vélte, közmegegyezés van arról Magyarországon, hogy a két világháború közötti időszaknak két igazi államférfija volt, Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kunó művelődéspolitikus, belügy-, vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Az intézetigazgató Klebelsberg Kunó munkásságát méltatva kiemelte, hogy 1926-ra a költségvetésből a legnagyobb támogatást az ő minisztériuma kapta. A kultuszminiszter által elvégzett hatalmas munka két fő motívumát emelte ki: az alsóbb néprétegek felemelését szolgáló oktatási rendszer kialakítását, valamint egy olyan, európai szintű elit kinevelését, amelyik Magyarországot a nemzetközi porondon is megfelelően tudja képviselni.

Ujváry Gábor hozzátette, Klebelsberg Kunó minisztersége alatt több mint 5000 népiskolai tanterem épült komoly állami támogatással 1925 és 1930 között, ez példa nélküli eredmény volt.

Az ösztöndíjas rendszerre épülő elitképzéssel kapcsolatban az intézetigazgató kiemelte, hogy a legtehetségesebb magyar fiatalok egy évre külföldre mehettek tanulni. Kiemelkedő eredményként értékelte, hogy ezután a fiatalok mindegyike hazatért, és 75-80 százalékuk bekerült a magyar politikai, művészeti elitbe.

Fotó: MTI/Illyés Tibor