Tulajdonképpen alig kell hozzá tér. A Tudás Múzeumát világszerte hordozó román művésznő, Lia Perjovschi nem négyzetméterekben méri a lehetőségeit. Itt van egy galéria, három fal és az utcára nyíló ablaksor, egy több évtizedes, bár kérdőjelekkel ellátható múlt és egy ingatag jövőkép. Éppen alkalmas helyszín a Tudás Múzeuma egyik újabb változatához.
Lia Perjovschi ugyanis évek óta járja a világot a Tudás Múzeumának folyton változó tervével. Az ötlet forrása az 1989-es romániai forradalom után hirtelen rászakadt információözön, az a mérhetetlen mennyiségű, ellenőrzés nélküli tudás, amitől addig politikai okokból el volt zárva. Művészként alkotó módon viszonyult a helyzethez, a gyűjtögetést a rendszerezés időszaka követte, aminek segítségével az egész színpompás káosz, az újságokból, internetről, illetve a játékboltokból és múzeum shopokból összeszedett tárgy- és képtömeg tudatosan formált magánarchívummá szelídült. Csomópontja a Föld, a Test, az Univerzum, a köztük folyó dialógus pedig mindannak forrása, ami emberként megtudható, megérthető és megtapasztalható.
Ez a múzeum nem a látványos bemutatók nyelvén kommunikál, hanem beavat egy személyes gondolatfolyamba és hasonló kidolgozására ösztönöz. Arra, hogy Perjovschit követve ki-ki a látókörébe kerülő információkat tudatosan dolgozza fel, keresse meg a csomópontokat, alakítsa ki saját viszonyulását a világhoz, és belül tárolt, "hordozható" múzeumként támaszkodjon erre az alapra.
Az archívum újságkivágásokat, szórakoztató tudattárgyakat, tudományos ábrákat és fotókat tartalmaz, mindezeket a művész diagramjai magyarázzák. Feltűnő az ábrák mindegyikén az a robbanásszerű, középpontjából hatalmas energiát szétsugárzó szerkezetforma, amivel Perjovschi összerendezi a tudással, érzékeléssel, megértéssel vagy intuícióval kapcsolatos elveit. Mintha a Nagy Bumm utáni pillanatokban keletkezett, aktív energiákkal teli rajzolatokat látnánk, amelyek elemi részecskéket repítenek egy nagyobb, átfogóbb rendszer felé. Ezek az ún. mentális térképek a projekt legizgalmasabb részei.
A "Köztes idő" kiállítássorozat koncepciója a bizonytalanságból indul ki. Mégsem ingatag talajra épít, hiszen az ideáltervek anyagtalan valósága nem sokkal irreálisabb, mint a műalkotások léte. A Tudás Múzeuma ezen a kiállításon csupán ideális konstrukciónak látszik, holott már épül Nagyszebenben az a műteremház, amelyikben Lia és Dan Perjovschi saját munkáikon keresztül ösztönzik az újabb tudáskollekciók, a tudatosan ellenőrzött világképek megformálását.
