?A szovjet korszakban egy gyárban dolgoztam, ami biztos, stabil megélhetést jelentett? ? meséli a kiállítás egyik kisfilmjén egy észt nő. ?Aztán a rendszerváltáskor elvesztettem a munkámat, és ezzel elvesztettem a társadalmi státuszomat is. A gyárak bezártak, így a férjem szintén munkanélküli lett. Inni kezdett, mostanra pedig már halott.?

?Ez egy jellegzetes történet, amolyan sztereotípia a rendszerváltást, válságot átélt észt családokról. A férfiak halálra isszák magukat, a nők pedig megpróbálnak túlélni. Ez felveti a kérdést: ki az, aki valóban a vállán cipeli a terheket, és ki az, aki csak kilép, amikor a dolgok rosszabbra fordulnak?? ? magyarázta Rebeka P?ldsam kurátor a kiállítás megnyitóját követő kerekasztal-beszélgetésen.

A Fuga már korábban is teret adott észt kiállításoknak, elsősorban építészeti témában, most azonban egy egészen új kérdés felé is nyitottak az észt kulturális hét keretében.

A most kiállított tárlatot 2013-ban már láthatta a közönség a tallinni LadyFest részeként. Az alkotások arra keresnek választ, hogyan találták meg az észt nők saját identitásukat, miután a Szovjetunióban nőttek fel, majd megélték a rendszerváltást, és a 21. századi változásokat, például a gazdasági válságot.

?Ezek a nők méltósággal és zokszó nélkül vészelték át a társadalmi változások hozta megpróbáltatásokat. Az átélt élményektől edzetten a merev és elérhetetlen ember benyomását kelthetik, ám ezzel együtt gyakran éppen ők azok, akikre a társadalom többi része szilárd alapként támaszkodhat? ? áll a kiállítás meghívójának fülszövegében, és erre reflektál Liina Siib fotósorozata is. A képeken észt dolgozó nők láthatók a munkahelyükön, piacon vagy pénztárakban, szinte eggyé olvadva a környezetükkel, mintha az évek során maguk is berendezési tárgyakká váltak volna.

szegfuk
(Forrás: fuga.org.hu)

?Ezek a nők keményen dolgoznak, mégsem fognak fentebb jutni a karrierjük során? ? tette hozzá Rebeka P?ldsam. Akárcsak itthon, Észtországban is gondot okoz, hogy a nők fizetése ugyanazért a munkáért jelentősen alulmarad a férfiak fizetéséhez képest, és noha elvárás, hogy a nők gyereket szüljenek, anyaként később sokkal nehezebb visszatérniük a munka világába.

?A rendszerváltás előtti időket nálunk körbelengi egyfajta megszépítő nosztalgia. A legvidámabb barakként, ha kritizáljuk is a szovjet korszakot, azt nem olyan sarkalatosan tesszük. Észtországban a posztsztovjet társadalom elrendeződését az is befolyásolta, hogy Magyarországgal ellentétben jelentős orosz kisebbség él az országban. Ezek különbségek, de vannak számunkra is érthető, átérezhető problémák? ? mondta el a kiállítás tematikájához és a két ország perspektívájához kapcsolódóan Oltai Kata művészettörténész, kurátor.

?Hiányolom itthon a feminista művészetet, ami azt hiszem, nincs olyan mértékben jelen, mint amennyire jelen kellene lennie, hiszen topic szinte napmint nap akad? ? tette hozzá. ?Lehet, hogy a művészettörténészek, művészeti intézmények vezetői, sőt a művészek között is sok a nő, de csak attól, hogy valakinek a biológiai neme nő, még nem fog feltétlenül a művészetével is a társadalmi nem kérdéseire reflektálni. Gender témával, feminizmussal férfiak és nők egyaránt foglalkozhatnak.?

A Szegfűk és Tulipánok kiállítás április 6-ig, hétfőtől vasárnapig, reggel 10 és este 9 között, ingyenesen tekinthető meg a Fugában.