Leginkább a madarakról készített képeid ismertek, de fényképeztél más állatokat is. Mi az, ami leginkább érdekel?
A természetfotózásból engem alapvetően az akciófotózás érdekel, legyen az madár, emlős vagy ízeltlábú. Az hoz lázba, ha egy érdekes viselkedésformát tudok bemutatni a képpel. Ezt kombinálom a dinamikával, érdekes fényjátékokkal: mesterséges és természetes fényeket együtt használok.
Úgy lehet téged leginkább ismerni, mint a ?láthatatlan madárfotós?. Az általad használt módszerek a természetfotózás alapkellékei, vagy a te találmányaid?
A lesből való fotózás nagyjából egykorú a fényképezéssel. Az én újításom a félig áteresztő üveg fotózásba bevezetett használata. Ez azt a célt szolgálja, hogy én kilássak a lesből, de ne csak egy kis résen, hanem az egész területet lássam, és úgy tudjak fotózni, hogy a madár ne vegyen észre.
Olvastam, hogy a képeidnek megvan az a bizonyos ?Máté Bence? stílusa. Miben rejlik ez?
Kíváncsi lennék, mire gondolt, aki ezt írta. Keresem az akciót, a mozgást, és ezek különleges ábrázolása teszi egyedivé a képeimet. A munkámban az a különleges, hogy van benne mozgalmasság, olyan jeleneteket ábrázol, amiket szabad szemmel nehéz, vagy egyáltalán nem lehet megfigyelni. Sok kép érdekessége a hosszú zársebesség. Azok, amiket a Sajtófotó Pályázatra beküldtem, éppen rövidebb zársebességgel készült akciófotók, de nem ritka, hogy több másodpercig tartó felvételeket készítek, és olyankor nagyon érdekes bemozdulásokat, fényhatásokat lehet megfigyelni. Különleges perspektívák a homogén háttér, vagy a háttérben olyan információk megbújása, amik beleillenek a kép történetébe. Ezek lehetnek a ?Máté Bence?-stílus jegyei.
Rengeteg nemzetközi és hazai díjat is elnyertél már, most két kategóriában is első lettél a Sajtófotó Pályázaton. Mit jelentenek számodra a díjak?
A fotóspályázatokat azért szeretem, mert ez a legjobb módja annak, hogy az elkészült képeket a nagyközönségnek is be tudjam mutatni. Amikor összerakok egy kiállítást, előadást tartok, vagy egy pályázaton eredményesen szerepelek, az mind-mind kapcsolatot jelente az érdeklődőkkel, ami szerintem fontos része ennek a szakmának. A Sajtófotó Pályázaton elért eredményemnek azért örülök különösen, mert természetfotókkal nehéz olyan pályázatokon eredményesen szerepelni, amik nem kifejezetten ilyen típusú képekről szólnak.
Milyen gyakran szoktál kiállítani?
Ritkán tartok kiállítást. Úgy állítottam össze a csapatomat, hogy nekem se a pályázatokkal, se a kiállításokkal nem kell sokat foglalkoznom, többen is a segítségemre vannak. Ennek azért van nagy jelentősége, mert nehéz volt kialakítani egy olyan rendszert, amiben én csak a fotózásra tudok koncentrálni. Ha ezeket egyedül kellene véghezvinnem, nem lenne időm fotózni. A munkastílusom olyan, hogy kiválasztok egy témát, és azzal több héten, vagy akár több hónapon keresztül folyamatosan foglalkozom. Jelenleg nincs kiállításom, de van egy bérelhető anyagom, amit cégek, múzeumok szoktak elkérni.
Egy rövid dokumentumfilm-sorozatban mutatták be a munkásságodat. Terveztek ennek a sorozatnak folytatást?
Tervben van. Akkor három részt forgattunk le a stábbal, a forgatás is nagyon jó élmény volt, és a fogadtatása is. Örültem, hogy olyanokat is érdekelt a sorozat, akik nem fotósok, de kíváncsiak, hogyan készültek a képek. Ezt most egy saját produkcióban folytatjuk, hárman dolgozunk rajta. Van már olyan rész, ami a vágóasztalon van, de van, amit még csak most készítünk elő.
Jelenleg minek a fotózásával foglalkozol?
Most egy jégmadár fotós projektben vagyok benne, aminek az a különlegessége, hogy egy olyan madárról van szó, amit a leggyakrabban fotóznak Európában, de ennek ellenére ki tudtunk találni egy olyan fotótémát, ami különbözik az eddigiektől. A tesztfelvételek már elkészültek, műtermi körülmények között már megalkottunk olyan vázlatot, amit szeretnénk, ha a természetben is el tudnánk készíteni. Azon dolgozunk, hogy a természetben odajöjjön a madár, és olyan mozgásokat végezzen, ami a fotózáshoz ideális lenne. A fotózásaim mindig jól megtervezettek, előre tudjuk, mi az, amit szeretnénk, de a képek eszenciáját mégis mindig a természet kiszámíthatatlansága adja.
Munkádból adódóan rengeteg helyen jártál a világon. Melyik az a hely, ahová szeretsz visszajárni?
A Kiskunsági Nemzeti Park a legkedvesebb hely a számomra, mert otthon érzem magam benne. Ez a világ azért jelent egy kicsit mást a számomra, mint az egzotikus tájak, mert itt tettem meg az első lépéseket a fotózás felé. Amikor elkezdtem madarászni, azt se tudtam, hogy melyik milyen madár, de volt nálam egy könyv, és nagy sikerélmény volt, amikor meg tudtam mondani a könyv segítségével a látott madár nevét. Azóta nagyon sok helyen volt lehetőségem fotózni, de az újdonság ereje miatt sokkal kedvesebbek az itt élő fajok, mint bármilyen más, Európán kívül élő. Nagy szerencse, hogy a nemzeti parkban lakom, és hogy sikerült egy olyan rendszert felépítenem, amiben azzal foglalkozhatok, amit szeretek.
Bodor Máté
