Tizennyolc évbe tellett, míg elismertette diplomáját az első magyar orvosnő
Mindig van valaki, aki elsőként lépi át a határokat, és ezzel történelmet ír. Sorozatunkban azokat a nagy elsőket mutatjuk be, akik példátlan teljesítményeikkel új szintre emelték a magyar kultúrát. Az első magyar orvosdiplomás nő 1897-ben vehette át oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen. Hugonnai Vilma nem csupán elhatározta, hogy orvos lesz, hanem az életével bebizonyította: a nőknek nem kell engedélyt kérniük a műveltséghez és hivatásuk megválasztásához.
Ha végigsétálunk egy orvosi egyetem folyosóján, és orvostanhallgató lányok tucatjait látjuk jegyzetelni vagy éppen vizsgára készülni, talán fel sem merül bennünk, hogy ez valaha elképzelhetetlen volt. A 19. század végén Magyarországon a nők számára az egyetem kapuja nemhogy félig, de még résnyire sem volt nyitva.
Hugonnai Vilma (1847–1922) ezért Zürichben szerzett orvosi diplomát 1879-ben, hazatérése után pedig évekig küzdött az oklevél elismertetéséért, amit csak az 1895-ös miniszteri rendelet után két évvel honosíthattak.
A műveltség nem dísz
Hugonnai Vilma 1847-ben született Nagytétényben egy jómódú, nemesi családban. Ez első pillantásra akár előnynek is tűnhet, hiszen a tehetősebb lányoknak nagyobb esélyük volt a kultúra közelébe jutni vagy iskolába járni. Az arisztokrata közeg azonban nem feltétlenül jelentett szabadságot: a környezetének világos elvárása volt, hogy egy grófkisasszony számára a műveltség nem cél, hanem dísz.
Vilma viszont hamar rájött, hogy az illem, zongoralecke, társasági bemutatkozás hármasa számára nem elegendő életcél. Rendkívül értelmes volt, érdeklődő, és már fiatalon világossá vált számára: tanulni akar.
A vasadi birtoktól a zürichi egyetemig
Első férjével, Szilassy Györggyel friss házasként előbb Vasadon, majd Pándon éltek, ahol hosszú napok teltek társaság, közösség vagy értelmes teendő nélkül. Vilma nem az a típus volt, aki beletörődik az otthon ülő feleség szerepébe. Miközben kortársai romantikus regényeket bújtak, ő orvosi szakkönyveket szerzett, tanulmányozta a betegségeket, és gyógyította a falubelieket.
Egy újsághirdetésben olvasta, hogy Zürichben a nők számára is nyitott az orvosi kar, sőt külföldieket is fogadnak. Mivel férje már jelentős részben elherdálta vagyonukat és nem támogatta törekvéseit, nem volt miből finanszíroznia az utat és a tanulmányokat. Vilma ekkor eladta ékszereit, és a bevételből indult el Svájcba. Zürichben visszafogott körülmények között élt, ekkor hagyta el nevéből a nemesi „-y” betűt is (családneve eredetileg Hugonnay volt). Nem a származására, hanem a munkájára akarta, hogy emlékezzenek.
Egy nő doktori címmel sem lehet orvos
Öt kemény év után, 1879-ben megszerezte az orvosi doktori címet, és ezzel hivatalosan ő lett az első magyar orvosnő. Állást is kínáltak neki Svájcban, ő azonban hazatért, Magyarországon akart gyógyítani, magyar betegek között, magyar nyelven.
Csakhogy itthon az állam nem volt hajlandó elismerni a diplomáját. Vilma hiába tért haza tudással, lelkesedéssel és bizonyítható szakmai teljesítménnyel, rosszabb pozícióba került, mint amikor elment.
Így hazatérése után csak szülésznőként dolgozhatott, az otthonában nyitott rendelő kapuján ez a felirat állt: „gróf Hugonnai Vilma okleveles bába”. Ennyire volt tehát abszurd a helyzet: egy doktori címet szerzett nőnek gyakorlatilag vissza kellett térnie egy olyan szakmához, amelyet az orvoslás világa a hierarchia legaljára sorolt. Ő azonban nem adta fel.
Hugonnai Vilma nem csupán saját magáért harcolt. Miközben gyógyított, aközben írt, előadásokat tartott és következetesen kiállt amellett, hogy a nőknek joga van tanulni. Publicisztikáiban és beszédeiben világosan fogalmazott:
Nem nőjogi mozgalmak sztárja akart lenni. A munkája során nap mint nap látta, hogy a nők kiszolgáltatottsága az anyaság, betegség vagy szegénység miatt még súlyosabb, ha nem férnek hozzá kellő tudáshoz és ellátáshoz.
A diplomájának magyarországi elismerésére 18 évet kellett várnia. Végül 1897-ben, ötvenévesen kapta meg az engedélyt, hogy hivatalosan is orvosként praktizálhasson.
Amikor kitört az I. világháború, Vilma már idősebb volt, de azonnal kórházakban vállalt szolgálatot. Sebesülteket ápolt, nővéreket képzett, és mindaddig dolgozott, amíg fizikailag képes volt rá. Később katonaorvosi rangot szeretett volna szerezni, de korára hivatkozva ezt megtagadták tőle. Ő ennek ellenére folytatta a munkát.
A magyar orvostudomány úttörője
Dr. Hugonnai Vilma grófnő életpályája egyszerre inspiráló és tanulságos. Nem idealizált hős, hanem olyan ember, aki nem volt hajlandó beletörődni abba, hogy valamit nem lehet. Ma magától értetődik, de egy időben az egész magyar társadalomnak meg kellett érnie arra, hogy természetes legyen az, amiért harcolt: egy nő is lehet orvos, kutató, professzor, döntéshozó. Hugonnai nem csupán az első magyar orvosnő volt – ő volt az, aki bebizonyította, hogy a nők nem kérik a jogot a tudáshoz, hanem élnek vele.
Címlapfotó: Dr. Hugonnai Vilma grófnő. Fotó: MNMKK SOM Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Adattár
