Az 1810-ben született Erkel 1838-tól vezényelt az egy évvel korábban megnyílt Pesti Magyar Színházban operákat, főként Rossini, Bellini és Donizetti alkotásait. Első saját művét, a témáját a magyar történelemből merítő Bátori Máriát 1840 augusztusában mutatták be: ennek színlapján nevezték először Nemzeti Színháznak az intézményt, és ez volt az első európai színvonalú magyar opera, amely évekig műsoron maradt.
Erkel életében 1844 két esemény miatt is fontos évnek bizonyult: megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot, és megszületett első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László.
Az eredetileg négyfelvonásos, 1841 és 1843 között íródott zenemű szövegkönyvét ? a Bátori Máriához és a Bánk bánhoz hasonlóan ? Egressy Béni jegyezte, Tóth Lőrinc Két László című drámája nyomán. A megzenésítés lehetőségét Bartay Andrásnak, a Nemzeti Színház akkori igazgatójának akarta felajánlani. Erkel első életrajzírója, Ábrányi Kornél szerint úgy került Erkelhez, hogy egy véletlen találkozás alkalmával Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg Bartay Endrének szánt librettót. Néhány hónap múlva már az opera vezérmotívumaival is elkészült, a komponáláskor az olasz és francia operaminták követése mellett felhasználta a magyar verbunkos zenéjét is.
Az ősbemutatót 1844. január 27-én a Nemzeti Színházban tartották, a karmesteri pulpituson Erkel állt, Rozgonyi királyi hadnagy szerepét Egressy énekelte. A három helyszínen (Nándorfehérvár, Temesvár, Buda) játszódó cselekmény hűen követi a történelmi eseményeket, az 1456-os nándorfehérvári diadaltól Hunyadi László kivégzéséig, szereplői valós történelmi személyiségek. Az opera sikeréhez nagymértékben hozzájárult témaválasztása, az 1848-as forradalom előtti évek nemzeti érzelmektől fűtött légköre, de a történet időszerű párhuzamai is (V. László a második Habsburg volt a magyar trónon).
A mű az ősbemutató után többször is megváltozott: Erkel a nyitány mellett három új áriát is beillesztett, egyet kiegészített, egy kettőst pedig kihúzott. Az 1845-ben komponált nyitány jellegzetes vezérmotívuma hangzik fel, amikor a színen a család valamelyik tagja jelenik meg. A sokak által az első magyar szimfonikus költeménynek tekintett Hunyadi-nyitány a későbbiekben koncertdarabbá vált, külföldön először 1846-ban, Bécsben Liszt Ferenc vezényelte.
Gara Mária harmadik felvonásbeli cabalettája (az olasz bel canto operák jellegzetes, két részből álló áriáinak második, gyors része) a ?magyar csalogánynak" nevezett Hollósy Kornélia számára íródott 1847-ben. A második felvonás Szilágyi Erzsébet által énekelt, La Grange-ária néven ismertté vált bravúrdarabját a magyarul éneklő francia operaénekesnő, Anne de La Grange számára komponálta 1850-ben.
Ugyanebben az évben készült el az eredetileg csárdás megjelölésű palotás is a harmadik felvonásban (bár egyes források szerint a táncbetét zenéje nem is Erkelé), 1859-ben a címszerepet éneklő Stéger Ferenc tiszteletére írt kiegészítést Hunyadi László első felvonásbeli áriájához. A partitúrába az 1850-es években hárfaszólamot is beillesztett, de nem sokkal az ősbemutató után kihúzta a harmadik felvonásból Gara nádor és Hunyadi László kettősét.
Az opera legnépszerűbb motívuma a Meghalt a cselszövő című kórus. Ezt énekelték a Nemzeti Színházban az 1848. március 15-i forradalom estéjén, s ez lett a forradalom és szabadságharc tömegdala, a Hunyadi László diadalútja a szabadságharc leverését követően kezdődött.
Az 1884-ben megnyílt Operaház első előadásán a nyitány hangzott fel, az operát 1885. február 19-én mutatták be. Az 1911-ben Népopera néven megnyílt Erkel Színház első előadásán is a nyitány csendült fel, az 1951-ben az Operaházhoz került színházban 1954-ben tűzték műsorra az operát.
Az Operaház rekonstrukciója után az 1984-es nyitóelőadáson az opera első felvonását játszották, az Erkel Színház átépítését követő megnyitón 2013-ban a Hunyadi Lászlót mutatták be, a két intézményben eddig összesen több mint 750 alkalommal játszották.
1959-ben a majdnem két évtizedes szünet után újraindult Szegedi Szabadtéri Játékok első előadásán ugyancsak a Hunyadi Lászlót tűzték műsorra. A mű még Erkel életében eljutott külföldre, 1856-ban Bécsben, 1860-ban Bukarestben és Zágrábban mutatták be.
A művet 1935-ben átdolgozták, hogy a közönség számára korszerűbbé, befogadhatóbbá tegyék, a zenét Radnai Miklós, az Operaház akkori igazgatója dolgozta át, a szcenikai megoldásokkal Oláh Gusztáv, a dramaturgiai kérdésekkel Nádasdy Kálmán foglalkozott. Sokáig ezt az erőteljesen megkurtított, de pergőbb és az utolsó két felvonás összevonásával három felvonásossá alakított verziót játszották színpadon, és lemezfelvétele is született.
Az opera teljes, rekonstruált lemezváltozata 1984-ben készült el, a munka során Németh Amadé az 1896-ban megjelent, az énekszólamokat is tartalmazó zongorakivonathoz nyúlt vissza. Az Operaház 1989-es, e változat figyelembevételével született, szövegében is átalakított felújítása nem ért meg sok előadást. Szinetár Miklós 2003-ban az eredeti, teljes operát állította színre. 2007-ben megjelent az opera kritikai kiadása, 2012-ben pedig lemezre vették az ősváltozatot. Ugyancsak 2012-ben az Operaházban újra a közkeletű huszadik századi átdolgozás, az 1930-as években a Radnai Miklós, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán által készített változat elevenedett meg.
Forrás: MTVA Sajtóadatbank
Az indexfotón Györgyi Giergl Alajos: Erkel Ferenc című festménye (1850)
