Hupikék lagúna - BRILLIANTLOVE

Akár egy hatvannyolcas film a szabad szerelemről, csak a politika nélkül; akár a Kék lagúna második fele, lakatlan sziget nélkül. Noon és Manchester, a két későhúszas-koraharmincas fiatal fülig szerelmes egymásba, ráadásul kapcsolatuknak abban a bizonyos első pár hónapjában tartanak, amikor az élet másról sem szól, csak az őrült vágyról és annak kielégítéséről. A pár egy isten háta mögötti garázsban él, munkája egyiknek sincs, persze pénze se nagyon, de mindez nem is fontos számukra, mert csak egymást ? és egymás meztelen testét ? látják. A lány hobbiszinten madárpreparátor, a fiú pedig, ha nem is fotós, de legalábbis szeretne az lenni: erotikus fotókat készít párjáról minden lehetséges szituációban. (Értjük a metaforát: mindketten a mulandót próbálják meg más-más módszerrel megörökíteni.) Aztán Manchester egyszer részegen a kocsmában felejti a fotókat, hogy egy művészpornós üzletember találja meg azokat, azonnal hatalmas sikereket szimatolva a képekben. A később valóban megvalósuló fotókiállítás létrejötte azonban beárnyékolja a szenvedélyes kapcsolatot.

Ashley Horner rendezőt nem is a szerelem, inkább a szeretkezés érdekli; azon keresztül kívánja láttatni a kapcsolat minden szépségét, természetességét és mindenek felett állóságát (több történettel és kevésbé explicit módon, mint a Kilenc dal című, némiképp hasonló és szintén brit film). Ebben sikerrel is jár, főképp, mivel Nancy Trotter Landry és Liam Browne játéka teljesen természetes, mentes minden manírtól, és a két színész képes minden apró érzelmi rezdülést tisztán megjeleníteni puszta arcjátékkal. A megannyi szexjelenet szépen van fényképezve és komponálva, és bár ezek a kora esti műsorsávok filmjeinél persze százszor többet mutatnak, ahhoz képest, hogy tulajdonképpen maga a szex a film főszereplője, a valódi formabontás hiánya finomkodásnak tűnik. Mintha a rendező azt szeretné, hogy megmaradjon a káposzta is (a lehető legkevésbé hajazzon a pornóra), de a kecske is jóllakjon (a merészség azért adja el a filmet).

Ám Hornert annyira magával ragadja ez a bizonyos merészség, hogy elfeledkezik arról, hogy megmutassa, miért is olyan különlegesen erős ez a szerelem. Hiszen szerelemről tulajdonképpen szó sincs (kivéve a legutolsó két perc érzelgős monológját), csak testi vonzalomról, jól működő kémiáról ? önmagában ez viszont még nem tesz egyedivé vagy különösen érdekessé egy filmet, legfeljebb, ha pornó. És bár a Brilliantlove első fele azt sugallja, hogy ez a szerelem olyan különös, hogy felül áll minden földi hívságon (pénzen, egzisztencián, hétköznapi életen, sikeren), az összezördüléskor kiderül: őket is csak olyan fából faragták, mint bárki mást: ugyanúgy és ugyanazon sértődnek meg, mint földhözragadt embertársaik. Így meg végleg elvész a különlegesség a filmből: átlagos emberek önfeledt összegabalyodása szép, kedves, bájos és aranyos dolog ? de kevés egy teljes film minden muníciójául.