Az Aranysárkány főhőse a mennyiségtan és természettan tanárából matematika?fizika szakos tanár lett a Karinthy Színház színpadán. A megnevezés jelenbe csúszása érzékelteti a cselekmény- és szövegfrissítés fokát Vidovszky György változatában (dramaturg: Deres Péter). A kétórás színmű a brutális megalázottsága, ideáinak kifosztottsága, apai magára maradása miatt pisztolyát önmaga ellen fordító Novák Antal tanár úr halálával kezdődik. A rezervált, éles figyelmű, vívódó játékmódot alkalmazó Egyed Attila halántékán lőtt sebbel, véres, elkoszolódott zakóban ? és testén megveretésének sötét foltjaival ? szenvedi végig Novák kálváriáját, melynek képkockái a végzete előtti pillanatban lepergő filmként rajzanak előtte. A visszatekintő szerkezet Kosztolányi mesteri regénykezdésében is kódolva van: ?A pisztoly eldördült?. Akkor még csak a rajtpisztoly, mely Liszner Vili vágtaedzésére ad jelt. A választott megoldás kiszűri az egyenes vonalú, lineárisan emlékező építkezést. Az egymásba oldódó, metszetként egymásra rétegeződő, időbontásos jelenetezés egyik hatásos példája, midőn Novák szinkronban vonja felelősségre a lányának, Hildának szerinte (részint valóban) felelőtlenül udvarló diákját, Csajkás Tibort, és felelteti a tananyagból kukkot sem tudó másik tanítványát, Lisznert. Az eggyé lett (valójában két helyen zajló) két szcéna ?kétfelé játszik? (a háttérkötődéseket nézve), a tanár úr pedig, miközben erkölcsileg és a kommunikációban is uralni véli mindkét helyzetet, mindkettőben rossz viselkedési és nyelvi stratégiát választ. Észre sem veszi, s igaza ellenére alulmarad, sőt: előkészíti, hogy a rossz tanulmányi eredményei miatt dühöngő Vili sunyi társak élén majd az éj leple alatt ? húsz napon túl gyógyuló sérüléseket okozva ? elverje osztályfőnökét, Tibor pedig megszöktesse Hildát. A látszólag mintatanár, mintaember Novák megingása ? bizonyos szituációk helytelen, előnytelen kezelése ? a Kosztolányi-regény jellemviszonylataiba is belemozdul, Vidovszkynál azonban felerősödik, valamelyest az ifjúság, az osztály javára. A számonkérési-feleltetési mozaikban Koloszár András képes a sértett apával szinte egyenrangú férfivá emelni Csajkást, a feszes és feszült Dér Zsolt pedig Viliként joggal kéri ki magának azokat a gunyoros sértéseket, amelyekre épp nem szolgált rá. (Vidovszkyék változata a Novák halálát követő, nem is rövid utótörténetet másként kanyarítja, mint Kosztolányi, és a jövőt ? szerencsés fogással ? magának Nováknak is tudomására hozza.)
Az imént vázolt dramaturgia megfelelő teret kér. Gadus Erika szimultán díszlete túl sűrű és nem tetszetős látvány, ám megfelelően, egyszerre nyit meg tornacsarnokot, szertárat, iskolafolyosót, tanári szobát, zenetermet, valamint polgári színhelyeket, köztük Novákék lakását. A többszintes térkezelés lehetővé teszi a tanár utolsó emlékfolyamába áradó törmelékek reflektált nyilvánosságát: Egyed Attila játéka egyfelől azt erősítheti, hogy Novák ? különösebb megértő, kritikai konzekvenciák nélkül, inkább újra elszenvedően ? visszazárkózik a vele történtekbe, másfelől a külső megnyilvánulások sokszor kórusos jellege, vagy pusztán a tanár tudati kavargásának diákjai, kollégái, családtagjai által történő szemlélése kitakarja, publikussá teszi a belső én titkosabb krónikáját.
A népes színészgárda mintegy fele amolyan karba tagozódva szolgálja az előadást (részben azért, mert a regény egyes eredeti szálai elcsökevényesedve maradtak vissza). A rock ?n? roll zenebetétek jobbára a várható, főleg fiatal közönségnek tett forrósító időkitöltők, bár néha van effektusértékük. Császár Réka inkább fiatalasszonyos, mint lányos Hilda, Konrád Antal a fő vonulaton kívül veszteglő, végszavazó-szentenciázó Orvos, Dér Denisa egzotikus szín az evilágit is értő, mégis az éteribe, okkultba mosolyodó Flóri néni szerepében. Fóris Ferencből, a latin és az ógörög sportsman küllemű tanárából (érdekes, esetében megmaradt két, ma már alig tanított tantárgy) Ivaskovics Viktor a régi típusú, keménykedő, bosszú- és büntetéséhes tornatanári allűröket hívja elő. Egri Bálint a tanulókkal bratyizásig szövetkező, szívélyes moderátor történelemtanáráról, Bíró Gyurkáról a főpróba után kis purparlé alakult ki: szándékos-e, vagy csupán ?belelátás?, hogy Hajdú Péter televíziós műsorvezetőre hasonlít.
Az egyértelműbb aktualizálások jobbára az 1968-ban született rendező nemzedékének, a középgenerációnak (és az idősebbeknek) szólhatnak. Például Fóris vakációs felvidéki útjának ? ?majd hozok liptói túrót? ? párhuzammotívuma egy csehszlovákiai ? ?cseszkó? ? út lelkifurdalásos vagy elkenő említése. Ugyanebbe a regiszterbe sorolható Vili rekorderi álmainak szpíkeri aláfestése (a magasra vont, ?szálló? aranysárkány alatt) a 100 méteres síkfutás ötkarikás bajnokainak olimpiai rekordjait sorolva, Burke 1896-os 12.0 másodpercétől (ennél már Vili is jobbat tud) Hines 1968-as ?álomhatár-döntéséig?, a 9.9-ig. Amennyiben 1968-at a továbbgondolt-továbbírt regény rejtőző kulcsdátumának, személyesebb rendezői jegynek véljük, a rock ?n? roll is másképp szól.
Gyevi-Bíró Eszter mozgástervei vegyes benyomást keltenek szétszórtan sokféle jellegükkel, Gadus Erika jelmezei úgy részesítik előnyben a jelent a múlttal szemben, hogy az utóbbi se lúgozódjon ki a feldolgozásból, mely megint új formálási és pedagógiai megfontolásokat kamatoztatva viszi tovább Vidovszky György főleg fiatalokkal létrehozott és főleg fiataloknak szánt színházát.
