Huszonhét évvel ezelőtt Miskolcon rendezték meg az első Gitármánia tábort – akkor még csak gitárosoknak. A szervezők bizonyára már akkor érezték, hogy itt valami különleges dolog történik, hogy ez olyasvalami, amit nem szabad annyiban hagyni, amihez ragaszkodni kell. Azóta több helyszínt megélt, sok szempontból megváltozott, minden évben hatalmas érdeklődés és várakozás övezi – nem véletlenül. Szerencsére idén sem marad el. Mitől más ez a hely? Mi történik a táborban? Andrásik Remo válaszolt a kérdéseinkre.

Vissza tudsz emlékezni, mi volt az a pillanat vagy gondolat, ami elindította benned, hogy megszervezd az első Gitármániát?

Természetesen. Jelentős számú tanítványom volt a kilencvenes évek elején, akik szerettek volna a nyári szünetben is tanulni, illetve 1994-ben úgy tűnt, hogy sikerülhet elindítanunk egy könnyűzenei iskolát, amelyhez kiváló próbaüzemet biztosított a tábor.

Idén a 27. tábor megnyitóján nyüzsögnek majd a résztvevők. Ha visszatekintesz az első évekre, mik a legnagyobb változások a létszámon, helyszínen kívül?

Talán az a monumentális méreteket öltött szakmai együttműködő csapat, akik a tábor indulásakor még nem voltak, nem lehettek jelen. S ezáltal az az egészen elképesztő méretű és szellemiségű önkéntes szakmai és emberi vállalás, amellyel ilyen sikeres eseménnyé válhattunk.

A kérdést szinte lehetetlen pár szóban megválaszolni – tapasztalatból tudom –, mégis felteszem: mit mondanál annak, aki nem ismeri a tábort, mi ez a hely, mitől más?

Csak egy korábbi táborlakó megjegyzését tudom idecitálni: „ZENÉSZMENNYORSZÁG”! S aki nem hiszi, járjon utána bátran.

Többeket láttatok felnőni az évek során, az egykori táborlakók olykor vissza-visszatérnek felnőttként is mondjuk kurzust tartani. Mit gondolsz, mi az, ami miatt ti, akik a szervezői oldalon álltok, ennyire szívből csináljátok ezt ilyen hosszú idő óta?

Nehéz erről anélkül beszélni, hogy az ember ne pufogtasson közhelyesnek tűnő gondolatokat. Ugyanakkor aki egy picikét is belelátott már a működésünkbe, az pontosan tudja, hogy ezek – a máshol közhelynek hangzó – gondolatok nálunk egyszerűen valós tartalommal bírnak. Ebben benne van minden, amit hiszünk a zenéről, a szabadságról, a tehetségről, a szellemről, a tudásról, a szorgalomról, az odaadásról, a barátságról, a szeretetről, az életről, a zenész életmódról és a zenész lélekről, vagy a világról általában. Épp ezért rendíthetetlenül hiszünk abban, hogy boldogabbá, jobbá tudjuk tenni mindazok életét, akik a hangszerrel élést választják útjuknak.

Annak, aki nem ismeri: hogyan épül fel egy hét a táborban, miből áll egy nap?

Nagyjából 20 különböző zenei témakör oktatása zajlik szimultán a táborban minden nap: basszusgitár, billentyűs hangszerek, dalszerzés, dob, egyéniségfejlesztés, elektronikus zene, ének, gitár, hallásvédelem, hangszerelés, hangszerépítés, hangtechnikai ismeretek, rádiózás, stúdiózás, szerzői jogok, színpadi ismeretek, szövegírás, technológiai előadások, zenekari képzés, zeneterápia.

Délelőtt és a délután egyik részében zajlanak a kezdő és haladó hangszeres órák, a zenekari óra, az ének- és hangtechnika, a stúdiózás, a szövegíró és egyben mentális kérdéseket feszegető előadások állandó tanárok vezetésével. A délután másik szakaszában érkeznek hozzánk a legkiválóbb hazai zenészek, tanárok, előadók, hogy egy-egy kurzust tartsanak. Minden nap vannak kurzusok a hangszeresek számára, de ezek között megtalálhatók azok az előadások is, melyek a zenei élet rokonterületeit mutatják be. (A délutáni kurzusok és a délelőtti tematikus órák közötti alapvető különbség az, hogy míg az állandó tanárok egy meghatározott tanterv szerint, egész hétre elosztva, átfogó és általános ismeretekhez igyekeznek hozzájuttatni a táborozókat, addig a kurzusok kevesebb, vagy olykor csak egy adott témakört igyekeznek nagy részletességgel bemutatni.)

Az este beköszöntével eljön a zenekari előadások ideje, amelyeket mi rendhagyó zenekari foglalkozásnak nevezünk. Itt mindenki valós testközelből élheti át, hogy hogyan dolgoznak az egyes zenekarok, alkalom nyílik arra is, hogy a táborozók beálljanak közéjük, vagy hogy az őket leginkább érdeklő kérdésekre válaszokat kapjanak. A tábor utolsó estéjén pedig maguk is bemutathatják, hogy mit tanultak.

Két hangstúdiót is berendezünk, amelyet profi csapatok üzemeltetnek. Itt többsávos hangfelvételek készülnek, amelyekre a tábori jelentkezéskor kell leadni az igényeket. Egy nap – egy banda, és ami belefér.

A zenekari óráinkon pedig a tanárok alapítanak körülbelül ötven zenekart, melyek jellemzően olyan tagokból állnak, akik az életben nem játszottak együtt. Ezek a zenekarok különböző feladatokat kapnak minden nap, melyeket a következő órán be kell mutatniuk.

Az évek során egyre szélesebb skálán mozognak a programok, pár éve az elektronikus zene is felütötte a fejét a táborban. Idén is számíthatunk újdonságokra, olyasmire, ami még nem volt?

Az idei évben némi strukturális átalakítás jelent majd újdonságot. Négy teljes tanári csapat, négy különböző helyszínen, egy időben tartja majd a zenekari órákat, amely egyben azt is jelenti, hogy lényegesen több idejük jut majd az órákon egy-egy zenekarra.

Pár hónapja az egyik nagy félelmem volt, hogy idén elmarad a tábor, de szerencsére nem így lett. Milyen változások érintik a Gitármániát azok tükrében, amik az elmúlt hónapokban történtek a világban?

Természetesen számunkra is a közösség egészsége a legfontosabb, így minden olyan védő és megelőző intézkedést alkalmazunk majd, amelyet egyrészt előírnak, másrészt pedig magától értetődően elvárható. Szerencsére a tábor fizikai adottságai, a rengeteg tágas és szabad tér is a segítségünkre lesz.

A tábort július 20. és 26. között tartják, jelentkezni itt lehet.

Fotók: Bertalan Johanna képei a tavalyi táborról.

Az interjú eredetileg a Budapest Beat magazinban jelent meg.