A Párizsban élő és alkotó Pető István munkáiból nyílik kiállítás a Várfok Galériában november 15-én. Az eseményen fellép Kokas Katalin Liszt-díjas hegedű- és brácsaművész, valamint Kokas Dóra gordonkaművész, számos nemzetközi verseny díjazottja.

„Egy absztrakt festmény, egy festmény, amely színekből, foltokból, fények és árnyékok lüktetéséből, finom rétegekből, elhalványuló, majd önmagukhoz visszataláló vonalakból épül, hogy végül a képzelet ezer ajtaját szélesre tárva, mozgásba lendítse a szárnyaló vizuális fantáziát” – így fogalmazza meg Henri-Alexis Baatsch író, műfordító találó gondolatait Pető István műveiről.

Pető István művészete egyszerre hordozza magában a festészet érzéki szabadságát és az elmélyült, meditatív formai építkezést. A lírai és a nyers ellentéte, a vászon struktúráját láttató üres felületek, a több rétegben felvitt, végtelenül finom színátmenetek, az expresszív, vad gesztusok és az organikus, élettől lüktető formák egy különösen gazdag belső világ kivetülései, melyek a lélek különböző régióit pengetik meg a nézőben. Munkásságában a grafika és a festészet állandó kapcsolatban áll egymással. Alkotásmódjának fókusza az építkezés – lírai munkái valójában egy jól strukturált, lépésről lépésre átgondolt művészeti program eredményei, amelyben a rendezettségen keresztül nyilvánul meg a teljes formai szabadság.

Pető István 1955-ben született Mezőkövesden. Mérnöki diplomájának megszerzését követően Lenkey Zoltán és Máger Ágnes mellett folytatja művészeti tanulmányait. Később az Iparművészeti Főiskolát látogatta, majd 1984-ben Párizsba költözött. Festészetét az École des Beaux-Arts-on fejlesztette tovább. Kezdetben a Porte de la Chapelle környékén, az aatoth franyoval szomszédos műteremben dolgozott, majd Párizs északi elővárosában, Saint-Denis-ben telepedett le, ahol 39 éve él és alkot.

Korai művészetének vonalvezetése Kondor Béla bonyolult, metaforikus rézkarcait idézi meg. A nyolcvanas években fő motívuma az emberi test, azonban már ekkor is kitűnik munkáiból a vonal mint elem. Művészete organikusan jut el a figurálisból egy indiai utazás következtében a teljes absztrakcióig – emberalakjai végül foltokká, jelekké redukálódnak. Ettől fogva művein a kínai kalligráfiát és a szürrealista automatikus írást megidéző jelrendszereket hoz létre, amelyek azonban nem közvetítenek konkrét narrációt.

A ’90-es évek végén egy évre New Yorkba költözött, ahol kizárólag festett – művészetének figyelme ekkortól fordult egyre határozottabban a belső kertképek irányába. Ezt a fantasztikus, lenyűgözően tágas belső művészi világot mutatja be a Garden, Now-sorozat, amely a művész által mentális sétái során bebarangolt metaforikus lélek-kerteket teszi a néző számára láthatóvá. Alkotásai kapcsolatteremtőek, hídként ívelnek át a nyugati avantgárdból sarjadó lírai absztrakció és az ősi, spirituális, keleti hagyomány között, olyan esztétikai vegyületet létrehozva, amely sűrű gondolatisággal telített.

Munkáit számos egyéni és csoportos kiállításon bemutatták, többek között Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Belgiumban, Argentínában, Tajvanban és az USA-ban. Művei jelentős magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók.

A kiállítás 2023. november 16. és december 22. között tart nyitva, keddtől szombatig 12–18 óra között látogatható. Részletek itt.