A díjkiosztó gála díszvendégeként harangozták be a Milánói Scala Balettakadémiájának végzős növendékeit, "akik Mats Ek fantasztikus koreográfiáját adják elő." Sajnos e programpontra - mindenféle kommentár, helyesbítés mellőzésével - nem került sor. Helyettük az első rész végén a Birmingham Royal Ballet két táncművésze, az egyaránt új-zélandi születésű Matthew Lawrence és Gaylene Cummerfield előadásában egy Hattyúk tava pas de deux-t láthattunk. Elegáns, magabiztos, kifinomult táncuk méltón zárta a gálaprogram első részét, amint Bajári Levente (a szerző és Pazár Krisztina előadta) koreográfusi debut-je, a Gergely Attila zenéjére komponált, s tavaly májusban, a 9. Kortárs Koreográfusok Estjén, a néhai Erkel Színházban bemutatott Point a másodikat.
Részletes színlap híján nem volt könnyű követni a nem közismert művek részleteivel szolgáló jelenéseket, így a kortárs program koreográfiái esetében például nem volt túl esélyes kideríteni, kinek a táncműveit adják elő a díjazott versenyzők. A korcsoportonként különböző, kötelező, klasszikus anyagok által magukat megmérető versenyzők közül igazi kedvencnek számítottak a legfiatalabbak. Vitárius Orsolya, Kovács-Galavics Dominika, Palkovics Tíria és Hován Blanka tüneményes táncaival lopta be magát zsűri és közönség szívébe. Dominika a kortársban is indult, s kategóriájában itt is díjazott lett: fehér szalagokkal díszített fekete dresszében nem pusztán egy tehetséges, bájos lányka benyomását keltette: tánca - roppant fiatal kora ellenére - nem nélkülözte az érettséget, komolyságot. Hován Blanka kifinomult mozgásával, okos tekintetével pedig igazi személyiség ígéretét mutatta. A legfiatalabbakat nehezemre esett volna említetlenül hagyni, de itt, most nincs tér minden versenyző külön méltatására.
