Hazánkban a szekszárdi az egyetlen német színház, amely nem amatőr kezdeményezésből jött létre. Miben más a működésük, működtetésük a magyar nyelvű kőszínházakhoz képest? Számolhatnak-e például állami támogatással?
A működésünk annyiban tér el a többi kőszínházétól, hogy az alapító okiratunkban rögzített a tájolás feladata, azaz eljutni minden magyarországi némethez és német nyelv, illetve kultúra iránt érdeklődőhöz. Emellett különleges státuszt ad még, hogy mi vagyunk Tolna megye egyetlen színháza. A fenntartónk a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, így kapunk állami támogatást is.
Az előadásaik német nyelven folynak magyar felirattal. A társulatukban magyar és német nevekkel is találkozhatunk. Minden ország színjátszásának vannak megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan hagyományai, amelybe az itt felnőtt alkotók beleszületnek. Önök elsősorban a német vagy a magyar hagyományokból táplálkoznak a rendezés, a játék, a színpadra állítás tekintetében?
Számomra és más alkotók számára is éppen az a legvonzóbb a színházunkban, hogy itt különböző színházi hagyományokon iskolázódott művészek találkoznak és hoznak létre együtt előadásokat. Igazi európai színházi műhely a miénk. Állandó rendezőnk nincs, folyamatosan vendégekkel dolgozunk, az évi hat bemutatót általában mind különböző rendezők állítják színpadra. Mivel Temesváron végeztem német nyelvű színművészeti főiskolát, széles a romániai kapcsolatrendszerem, többször hívok onnan színészeket, rendezőket ugyanúgy, ahogy Ausztriából, Németországból.
A társulatunk is vegyes: vannak németországi, magyarországi és romániai színészeink. Nagyon izgalmas dolgok jönnek létre ebből a sokféleségből, volt már olyan előadásunk, amelyben három nyelven is megszólaltunk a színpadon (német-magyar-román). Aki már rendezett nálunk, általában újra jönni akar, mert annyira izgalmas ez a fajta műhelymunka.
Az idei évadban mit láthat megelevenedni a néző ebben a különleges közegben?
Jelenleg egy koprodukción dolgozunk: a salzburgi Theater (off)ensive-vel együtt állítjuk színpadra Peter Shaffer EQUUS című darabját, melyet itthon és Salzburgban is játszani fogunk. Az évad bemutatói között említhetem még Enrique Keil Beatles a fedélzeten című musical-komédiáját, és Székely Csaba Bányavirágját ? ezeket Florin Gabriel Ionescu rendezésében láthatja a közönség. Emellett a Struwwelpeter című mesejátékot Boglári Tamás állítja színpadra, valamint a 2015. év első felében Thomas Bayer és Clemens Bechtel is rendeznek még a színházunkban ? velük egyelőre a darabokat még egyeztetjük.
Az előbb felvázolt nyitottság és sokszínűség mellett az egyedi profilból nyilván adódik egyfajta elszigeteltség: a németországi szakmának mi túlságosan messze és túlságosan magyarok vagyunk, az itthoni szakmának túlságosan németek. Kevés kritikus veszi a fáradságot, hogy megnézze az előadásainkat, de az utóbbi években szerencsére akadt rá példa. Az intenzívebb szakmai jelenlét érdekében szervezzük meg évente a Mini-évadot, ahova igyekszünk mind az itthoni, mind a német színházi élet egy-egy jelentősebb személyiségét meghívni. A rendezvény keretében 2-3 nap alatt eljátsszuk az évad összes előadását, hiszen a fő célunk, hogy bemutatkozzunk a kritikának ? így pedig csak egyszer kell eljönni Szekszárdra. Hasonló célt szolgálna a rendszeresebb budapesti jelenlét, melyre az idei évadban igyekszünk nagyobb figyelmet fordítani.
A nézőink nagy része nem szekszárdi: a közönség a tájelőadásainknak köszönhetően országszerte ismer bennünket.
Tíz éve igazgatja a színházat. Mire a legbüszkébb és mit kíván a következő tíz évre?
Egy állandó társulat, valamint a nyelvi és a művészi színvonal megteremtése, és a színház népszerűsítése voltak annak idején a legfőbb céljaim: úgy érzem, nagy lépéseket tettünk minden szempontból. Ha ezt sikerül folytatni, fejleszteni a következő 10 évben, én nagyon boldog leszek.
