?Vászonról ránk néztek? ? A könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korszakban című konferenciával indult a CSTP zenei fesztiválja. A délutáni kettes és hármas szekcióban három-három előadó tartotta meg prezentációját, melyek során eltérő nézőpontokból ugyan, de egyazon kort és kérdéskört járta körbe: a fiatalság érzésvilágát a század második felében, ennek megjelenését a könnyűzenében és a filmben, valamint a Kádár-rendszer hatását a művészi érvényesülésre.
Galambos István történész-kutató A ?Fényes szelektől? Fényes Szabolcsig ? a proletárdiktatúra és a filmzene Fényes Szabolcs munkássága tükrében című előadásával kezdődött a délután, melyben a magyar zeneszerző életpályáján keresztül mutatta be a korabeli itthoni helyzetet. A változást mi sem mutatja jobban, minthogy az 1945 előtti játékfilmek ? és ezáltal filmzenék is ? a szórakoztatás, a ?45 utániak viszont már a tanítás, az ideológiai nevelés céljával készültek. Talán mondanunk sem kell, ez utóbbiak kevés sikert arattak a fiatalság körében, és nagy deficitet jelentettek a kasszákban is.
Fényes Szabolcs elsősorban az operett világában érezte jól magát. Első operettje, a Maya bemutatója után pályája ívelt felfelé, egészen 1949-ig. Ekkor Fényest leváltották, de nem sokkal később, 1957-ben újra a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett. A Kádár-korszak legnépszerűbb zeneszerzőjének nevéhez számos színdarab, filmzene és sláger kötődik. ?Budapest nélkül nem tudok élni? ? idézte szavait Galambos. Fényes ezt a ?49-es leváltása után mondta, amikor rossz anyagi helyzetében azt fontolgatta, elfogadjon-e egy külföldi ajánlatot.
A konferencia Dragojlovics Péter Kancsalul festett egekből hullik a kép ? a hazai ifjúsági kultúra mozgóképes lenyomatai című előadásával folytatódott. Dragojlovics elsősorban a ?60-as évekkel, a kort uraló beat/rock stílussal, filmjeivel és zenéivel foglalkozott, és természetesen az ehhez a kultúrához kötődő ifjúsági életérzéssel. A zenei szakíró kiemelte, hogy az 1960-as évek elején micsoda ellenállásba ütközött e stílus kibontakozása. Egy televíziós csatorna, egy rádió, egy lemezkiadó volt, koncertfelvételek sem léteztek. Ha valaki érvényesülni akart, akkor csak ezeken a csatornákon keresztül tehette meg. Az idősebb generáció ráadásul egyáltalán nem nézte jó szemmel a külsőségekre építő, ízlésformáló, fiatalokat megváltoztató stílust.
Az évtized végére tagadhatatlanná vált a rock ?n? roll uralma, így itthon arra a döntésre jutottak, hogy a fiatalságot vissza kell téríteni a magyar nyelvű dalokhoz. Ennek érdekében az új irányzatot megpróbálták keretek közé szorítani és a tánczenével összekényszerítve ellenőrzés alatt tartani. A helyzetet Dragojlovics a ?minthaság? problémájaként emlegette, ami ?olyan, de nem az igazi?. Akkoriban nem is születhettek filmek, melyek hiteles képet mutattak volna a korabeli állapotokról.
A második szekció Benke Attila Szabadság, csalódás, apokalipszis ? rockzene és nemzedéki közérzet három Kádár-kori magyar filmben című előadásával végződött. A filmtörténész előadásának talán legnagyobb tanulsága a korszakok elhatárolása volt. A hatvanas években a beatzene, az álmodozás, az útkeresés és a kitörni vágyás jellemezte a hazai fiatalokat. Ezt jeleníti meg az 1967-es Ezek a fiatalok című film, melyben amellett, hogy cselekvő, aktív hősök jelennek meg a vásznon, először tűnik fel az Illés zenekar, és adja hozzá a filmzenét.
A hetvenes éveket már negatívabb hangulat jellemezte: dübörög a rockzene, miközben az 1976-os A kenguru című film a fiatalság kilátástalanságáról, a kétségbeesett, reménytelen kitörési kísérleteiről, az ebben az állapotban való megdermedéséről szól. A fiatal nem tudja, mi a problémája, tehetetlen, de mégis ösztönszerűen keresi a menekülést. A nyolcvanas években a punk és a new wave zenével újra visszatér a hatvanas évek szellemisége egy erősebb, negatívabb felhanggal. A zenei életben az LGT, az Omega és a Skorpió már angol nyelven is ír zenét, ami szintén ezt a kitörési vágyat mutatja.
A második szekció vitával zárult, majd egy félórás szünet után elkezdődött a konferencia harmadik, utolsó szekciója Jávorszky Béla Szilárd Nagylemezek helyett ? a kortárs magyar film és a popzenei underground kapcsolata a nyolcvanas években előadásával. A zeneszociológus bemutatójában a nyolcvanas évekről mesélt. Akkor már egyre több film készülhetett, melyekben a popzene is teret nyert. Az új stílus magával hozta a művészetben élők felszabadulását, egyre többen kísérleteztek többféle műfajjal, kifejezési formával.
Jávorszky kiemelte Bódy Gábor és Xantus János filmrendezők munkásságát, akik végül összekötötték a kortárs filmet és az underground zenét, és sorra mutatták be a földalatti élet előadóit. Az új zenét egyre több gesztussal, látvánnyal fűszerezték, jellemző ezekre a szöveg hangsúlya a zenei háttérrel szemben, a szövegnek is a tabudöntögető, politikai, kritikai tematikája érvényesül a rossz közérzet kifejezésére. Itt is szóba került a kísérletező rendezőnek, Bódy Gábornak A kutya éji dala című filmje, melyben a szereplők sokszor önmagukat alakítják, a forgatókönyvi előírásoknak sincs nagy jelentősége, így a szereplők hozzák létre a szituációkat.
A következő előadó, Rosta N. Napsugár egy részletet választott ki a korszakból. A 3T rendszere a Kopaszkutya szemén keresztül című előadásában egy együttest és egy filmet mutatott be: a ?70-es, ?80-as években debütáló Hobo Blues Band zenekart és a főszereplésükkel készült Kopaszkutya című filmet. A Kádár-korszak 3T rendszere tulajdonképpen teljeskörű ellenőrzése alatt tartotta a művészvilágot: támogatott, tűrt és tiltott csoportokba osztotta a magyar alkotókat. A tűrt és tiltott kategóriák között volt fluktuáció, az ide tartozók összetartottak, hiszen sokszor csupán a szimpátia döntötte el, ki kerüljön egyik vagy másik kategóriába. Mindennek tetejébe az alkotók egybeforrtak az alkotásukkal, így ha egy mű elesett a támogatástól, az alkotója sem számíthatott jobb megítélésre a felsőbb körökben.
Az 1981-ben bemutatott Kopaszkutya című filmben a Hobo Blues Band zenekar egy hazai fiktív zenekart játszi, ám a társadalomból kitaszított zenekar szabad életét sokan azonosították az igazi zenekar életmódjával. Nagy felhajtás lett a film körül, és végül az 1981-es bemutatása után nemcsak a Kopaszkutya, de a Hobo Blues Band is roppant népszerűvé vált a hazai közönség körében.
A konferencia végül Tóth Eszter Zsófia Az 1980-as évek emblematikus szórakozóhelyei és a film ? az Árnyékszázad és a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmek elemzése című előadásával végződött. A történész prezentációja az 1980-as évek végének és az 1990-es évek elejének életérzéséről szólt, melyet a legegyszerűbben úgy lehetne összefoglalni: ez volt a ?mindent lehet?, egyfajta apokaliptikus korszak. A címben is említett két film az abszolút underground életet, a Fekete Lyuk és Tilos az Á szórakozóhelyeket, a fiatalság tombolását és kábítószerhasználatát mutatja be. E korszak végét az 1995-ös év jelzi, amikor is a technika fejlődésének következtében megjelenik a technokultúra, magával hozva az újabb típusú kábítószereket is.
AZ előadások anyagából kötet készül, a konferenciát az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Hangőr Egyesület szervezte.
Révy Orsolya
Fotó: Csákvári Zsigmond
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
