Számomra kicsit szokatlanok a keresztény témák rapként előadva, bizonyára régimódi vagyok. De azt tudom, hogy téged rengetegen hallgatnak.
A megtérésem előtt is rappeltem, de akkor még nem hallgattak annyian. Időnként dolgoztam és koncerteztem egy-két ismertebb előadóval: Fluor Tomival és a Hősökkel, emiatt nem a nulláról indult a zenei pályafutásom, miután keresztény lettem. A keresztény rap egyébként nem új keletű dolog Magyarországon. Lory B és az EMLP például – akiken keresztül a hitemet megtaláltam – éveken keresztül színvonalas zenéket csináltak. Az én tevékenységem talán abban tart kicsit előrébb, hogy már közel hat éve vagyok aktív, ami erre a szcénára az elmúlt húsz évet tekintve nem volt jellemző. A relatíve magas hallgatottságom leginkább ennek köszönhető. Bízom benne, hogy a példám másoknak is kedvet ad.
Hogy nézett ki az elmúlt öt éved ennek fényében? Honnan indultál és hol tartasz most?
Az első szólódalom Alvajárók ébredése címmel 2018-ban került ki, de előtte az EMLP-vel is írtunk két közös számot: újjászületett emberként azokkal debütáltam. Újra fel kellett fedeznem magamat, mert a megtérés olyan szintű változásokat szült bennem, hogy sok kérdésről teljesen másképp kezdtem gondolkodni. Mivel a hiphop önkifejező műfaj, keresni kezdtem a saját hangomat; azt, hogy keresztényként elsősorban mit szeretnék átadni a közönségnek. 2019-ben jött ki az első albumom, a Kr. u. (Krisztus után), ami ezt az előtte-utána folyamatot mutatta be. Azon még metaforikusabb dalok szólaltak meg, amelyekben nem feltétlenül hallod Jézus Krisztus vagy Isten nevét, de olyan utalások már elhangzottak bennük, hogy nemcsak tablettával lehet bor a vízből, vagy hogy hősi halál eredményez hepiendet. És az Egy név mind fölöttel már ezen a lemezen is megjelent az a vonal, ami a Biblia alapján telibe kimondja, hogy Jézus neve minden név fölött való.
Rájöttem: keresztény előadóként az az identitásom, hogy az evangéliumot őszintén és szeretettel, átlagemberek számára is emészthető formában, vallásos frázisoktól mentesen képviseljem. Az elmúlt öt év során zeneileg is érdekes folyamaton mentem keresztül. Klasszikus, kilencvenes évekbeli hiphopon nevelkedtem, ezért az új hullámos irányzatokkal sokáig nem sikerült megbarátkoznom. Az imént említett, Egy név minden fölött című dallal azonban átszakadt ez a gát, és elkezdett inspirálni a trap és a drill. Azóta további három kislemezt (Humble Rap Sessions, Szemben az árral, Csak az Úr) és több single-t is megjelentettem.
Hogyan fogadták a zenédet? Milyen visszajelzéseket kaptál?
Konfrontatív vagyok, de nem agresszív. Fokozatosan váltam egyre konkrétabbá, szókimondóbbá a dalaimban. Olyan világot élünk, hogy ha valaki szívből, de őszintén, szakmailag egy adott szintet megütve kimondja, mit gondol a világról, akkor elfogadják és respektálják.
A YouTube algoritmusa többnyire a kereszténység iránt érdeklődőkhöz juttatta el a számaimat, de 2022-ben óriási áttörés történt ezen a téren. Amikor a TikTokot aktívan kezdtem használni, egy videósorozatom egyik részében tulajdonképpen két szerepet játszottam el: a hangmérnök és az énekes is én voltam. Ezt, a Jézus, segíts hogy túléljem című dalom videóját – amiben egyébként a Bibliából olvasok fel részleteket – közel félmillióan látták, negyvenezren lájkolták, és rengeteg nem keresztényektől származó elismerő komment érkezett rá. Voltak persze bíráló hozzászólások, hogy nem értenek egyet az üzenettel, mert túl vallásosnak tartják, de ezzel együtt azt is megjegyezték, zeneileg nagyon bírják, amit csinálok. Páran azt is odaírták, valószínűleg viccből, hogy a végén még megtérnek tőle. Cinikus, szkeptikus beszólás elenyészően kevés érkezett, de az ilyenek sem zavarnak, mert mindig látszik belőlük, hogy az íróik nem fektettek energiát a videók végignézésébe. Normális érvek alapján viszont nyitott vagyok más világnézetű emberekkel vitatkozni, mi több, élvezem az ilyen beszélgetéseket.
Az ars poeticád az embermentés. Hogyan érted ez?
Nem keresztény családba születtem. Amikor 14 éves lettem, édesanyám megtért a Hit gyülekezetébe, és elkezdett nekem Istenről és Jézusról beszélni, de a gondolkodásom és az érzelemvilágom pajzsán akkor nem tudott olyan rést ütni, hogy ez komolyabban bejöjjön nekem. Később, amikor egyetemre jártam, csomó olyan dolgot elértem a zenével, amire sokan vágytak abban a közegben, de úgy éreztem, hogy a napi sikerek és élvezetek habzsolásával párhuzamosan belül egyre inkább összemegyek. Ám nem zuhantam mély depresszióba, lediplomáztam és dolgozni kezdtem. Nem váltam csalódott, szétesett emberré, sőt sikeresnek számítottam. Az életemből azonban hiányzott a cél, és a környezetemben ugyanezt tapasztaltam. Isten azonban egy csodálatos természetfeletti élményen keresztül kiemelt az ürességből.
A mai napig együttérzek az azokhoz hasonló egyetemistákkal, akikkel együtt buliztam, vagy munkásemberekkel, akikkel dolgoztam, akik a beosztottjaim voltak. Rengeteg olyan sorsot ismertem meg, ami szabadulás után kiáltott, de akkor még nem tudtam, hogy már a földi életben és azután is mindenkinek Jézus Krisztus megváltására van szüksége. Ez a zeném ars poeticája, és próbálom bátran kiállva elmondani, mert azt szeretném, ha Jézus mindenkinél felkerülne a legfelső polcra, ahol a helye lenne.
Hogyan történt a megtérésed?
Vegyészmérnök szakra jártam a Pannon Egyetemre, ahol egy idő után mindenki a buliemberként azonosított, mert egyetemi himnuszokat írtam, ittam, füveztem és csajoztam ész nélkül. Később annyira nem tudtam azonosulni ezzel a szerepkörrel, hogy amikor huszonöt évesen lediplomáztam, arra vágytam, hogy jó messzire menjek, és végiggondoljam az életemet. Csongrádon, állateledelgyárban kezdtem dolgozni. Élveztem, hogy új embereket ismertem meg, és sok időm volt gondolkodni. Ott értettem meg, hogy párkapcsolati, egzisztenciális és egészségi szempontból sem biztos semmi ezen a világon: egyik pillanatról a másikra minden széthullhat. Alakítgathatom a magam kis sorsát, de ha a halál után nincs semmi, és nincs Isten, akkor ez csak céltalan lebegés, és semmi értelme az egésznek.
Amikor ez a felismerés megszületett bennem, eszembe jutottak azok a dolgok, amelyekről édesanyám korábban beszélt: hogy mi van, ha létezik Isten, ha Jézus természetfölötti valóság. A YouTube-ot hallgatva váratlanul szembejött a keresztény rapper NF dala, és érdekelni kezdett, hogyan jön össze a kereszténység meg a rap. Akkor jelent meg Magyarországon a korábban említett EMLP. Annyira megtetszett a zenéjük, és az, amit közvetítenek, hogy találkozni akartam velük. Közben folyamatosan dolgozott bennem az Isten iránti vágy. Egyszer leborultam a szobám közepén, és azt mondtam: „Istenem, ha létezel, szeretnék veled találkozni”. (Azóta vallom, hogy nem kell mindig előre megfogalmazott imákat mondani, néha egy-egy őszinte mondat is megváltoztathatja az ember sorsát.) Miután ezt az imát elmondtam, egy-két héten belül találkoztam az EMLP-s srácokkal, és miközben a kávézóban Istenről és Jézusról beszélgettünk, természetfölötti jelenlét kerített hatalmába, amit nem tudtam és nem akartam semmi mással azonosítani, mint kizárólag az Úr jelenlétével. Attól kezdve nem volt kérdés, hogy meg szeretnék térni, és máig ezen az úton járok. Először a kecskeméti Hit gyülekezetébe jártam, de később, már a feleségemmel Budapestre költöztünk, és igyekszünk a szolgálatból is aktívan kivenni a részünket, elsősorban fiatalokra hatni.
A feleségednek a korábbi csajozós szokásaidnak már homlokegyenest ellentmondva, egészen rendhagyó módon udvaroltál.
Ez is fantasztikus ajándéka Istennek, mert alig voltam féléves keresztény, és máris megismerkedtem vele. Istentiszteleten láttam meg, és sokáig imádkoztam a kapcsolatunkért. Próbáltam a keresztény kulturális szabályokat betartva játszani, ezért egy lelkész révén hívtam el randizni, aztán találkoztam az apukájával, és „kikértem tőle”. Két évig tartott az udvarlási időszak, ebből valamivel több mint egy évet jártunk jegyben. 2019-ben házasodtunk össze, és büszke vagyok rá, hogy az első csókunk is csak az esküvőn csattant el. Négy és fél éve élünk boldog házasságban, és jövő tavasszal érkezik a harmadik gyermekünk.
Most milyen zenei cél vezet?
Keresztény kontextusban sokan még az orgonára asszociálnak, ha zenéről van szó, de én azt szeretném, hogy újabb zenei műfajok váljanak elfogadottá, és egy-egy zenei esemény felekezettől függetlenül megmozdítsa a híveket. Az egyetlen ilyen sikeres rendezvény jelenleg az Ez az a nap, de véleményem szerint több olyan zenekar, formáció is lehetne, amely tömegeket mozgat és stadionokat tölt meg. Többek között ennek elősegítése céljából hoztuk létre a KRU Records keresztény zenei alkotóközösséget, ami Isten és az evangélium hiteles képviseletét szem előtt tartva fiatal, feltörekvő zenészeknek nyújt segítséget. Főleg a tinédzserekre és a húszas korosztályra vonatkozóan érzem kihagyott ziccernek a könnyűzenei, azon belül pedig a hiphopvonalat az egyházban, mert ezzel sokakat tudnánk az Úr felé terelgetni. Hiszem, hogy Isten ezeket a zenei stílusokat is meg tudja szentelni.
Hogyan készülsz a karácsonyra?
Jézus születéséről természetesen a családban is megemlékezünk. A szentestét a gyerekekkel töltjük, aztán karácsony második napjától végiglátogatjuk a rokonságot. Idén kifejezetten karácsonyi zenei meglepetéssel is készülök, ami reményem szerint 22-e körül kerül fel a világhálóra. Ifj. Balogh Feri barátommal kooperálva – aki filmzenéket szokott szerezni – slam poetry stílusú dalt írtunk, ami Jézus Krisztusról szól, a rá vonatkozó kérdéseket és válaszokat taglalja. Tőlem váratlan, újszerű, monumentális, élő, vonós hangszereket felvonultató felvétel lesz. Karácsony közeledtével szeretnék minél több embert elérni vele.
A nyitóképen Tibes egy evangélizációs koncerten Kecskeméten. Fotó: Hegedűs Barna
