Összenőtt ikrekről igen régről maradtak fenn ábrázolások, a legrégibb egy háromezer éves perui cserépdarab; az első dokumentált feljegyzés egy vállától a csípőjéig összenőtt örmény ikerpárról a 10. századból származik. A sziámi ikrekre a legrégibb időktől félelemmel tekintettek, de isteni hatalmat is tulajdonítottak nekik, így vagy elpusztították, vagy bálványként csodálták őket. Sőt néha mindkettőt megtették: előbb megölték, majd szobrot emelve nekik imádták őket.
Ez a fajta rendellenesség szerencsére elég ritka, becslések szerint 80–200 ezer szülésre jut egy összenőtt ikerpár. Háromnegyed részük a mellkasánál nő össze, a többi fartájon vagy a medencénél, ritkán a fejnél; előfordul, hogy a közös medencéhez két különálló gerincoszlop kapcsolódik, de az is, hogy a két külön testhez csak egy fej tartozik. Sikeres szétválasztásukat az orvostudomány fejlődése az utóbbi időben lehetővé tette, de a műtét még ma is nagy kockázatot jelent. Magyarországon 1998-ban komoly bravúrként a szegedi gyermekklinikán operáltak szét két Romániában született három hónapos, mellkasuknál és hasuknál összenőtt kislányt. 2019-ben egy magyar orvoscsoport 33 órás műtéttel sikeresen szétválasztott egy fejénél összenőtt bangladesi ikerpárt.
Az ilyen testvérpárokat a köznyelv a 19. században élt, akkor Sziámnak nevezett Thaiföldön született ikerpárról nevezi sziáminak. Csang és Eng 1811. május 11-én Bangkok közelében, kínai apjuk lakóhelyként is szolgáló halászcsónakján születtek, nevük nyelvükön jobbot, illetve balt jelent. A helybéliek világra jövetelükben szerencsétlenség előhírnökét látták, és meg akarták ölni őket, e sorstól azután menekültek meg, hogy a sziámi király megszemlélte és ártalmatlannak minősítette őket.
A mellkasuknál összenőtt ikreket 17 éves korukban egy élelmes angol üzletember „bérelte ki” özvegy anyjuktól, mondván, hogy megismerteti a gyerekeket a világgal és a világot a gyerekekkel. Az ígéretnek csak a második fele teljesült: a következő években Amerikában és Európában mutogatta őket féldolláros (akkoriban igen tekintélyes) belépti díj ellenében. Az ikrek gyorsan megtanultak angolul és átlátták helyzetüket, nagykorúságukat elérve szakítottak „patrónusukkal”. Ezután önállósodva, de persze még mindig összenőve szereztek fellépéseikkel hírnevet és vagyont maguknak. Fellépéseik során keleties öltözékben, copfosan jelentek meg, félmeztelenül tornagyakorlatokat végeztek, dámajátékkal szórakoztatták közönségüket. Az ikrek egy idő után már nem szörnyszülöttnek, hanem hírességeknek számítottak, akikkel még előkelőségek is szívesen mutatkoztak.
Harmincévesen visszavonultak, felvették az amerikai állampolgárságot és a Bunker nevet, s egy észak-karolinai ültetvényen telepedtek le. 1843 áprilisában elvettek egy testvérpárt, akiktől külön-külön is sok, összesen 21 gyermekük született (Csang 10, Eng 11 gyermek apja volt), leszármazottaik száma ma már több mint ezer. Az örömszülők kifogása a friggyel kapcsolatban nem az ikerpár testi furcsasága volt, hanem ázsiai származása. A feleségek egy idő után nem jöttek ki egymással, ezért két külön házat építettek egymástól két kilométer távolságban, de szó szerint elválaszthatatlanok lévén, háromnaponta felváltva laktak mindkét otthonban és asszonynál. Az amerikai polgárháború kitörése után, 1861-ben vagyonuk és rabszolgáik nagy részét elvesztették, de aztán újra egyenesbe jöttek, miután még egyszer megmutatták magukat Európának.
Számaik fénye azonban megkopott, egészségügyi állapotuk sem volt a legjobb. Járni csak úgy tudtak, hogy az egészségesebb Eng a saját lábához kötötte Chang béna lábát. Állandóan testvére halálától félt, hiszen akkor magára marad összenőve egy halottal. A turnéról hazatérve Csang szélütést kapott, és jobb oldala lebénult, ebben közrejátszhatott, hogy ő volt a rosszabb kedélyű, aki gyakran az italban keresett vigaszt. (Feljegyzések szerint emiatt sokat veszekedtek, mert Eng ki nem állhatta az alkoholt.) Az ikrek ezután már nem mozdultak ki farmjukról, itt haltak meg 63 évesen, 1874. január 17-én: Csanggal tüdőgyulladás végzett, a szívrohamot kapó Eng két óra múlva követte őt. Az eredeti sziámi ikreket csak 2012-ben „élte túl” egy amerikai ikerpár, a hasuknál összenőtt Donnie és Ronnie Galyon, akik 68 évet éltek meg, ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe.
Az igazsághoz tartozik, hogy az ikreknek lett volna lehetőségük a szétválasztásra, de sose szánták rá magukat a műtétre. Nemcsak azért, mert – joggal – tartottak az operációtól, de azért is, mert annyira megszokták egymás közelségét, hogy nem akarták elhagyni egymást. Kettejük között kiváló volt az összhang: összenőve is remek céllövők, úszók és futók, és közös szerveik nem lévén mindketten teljes emberek és különböző egyéniségek voltak. A sziámi ikrekről született könyv, film és musical, szülőfalujukban emlékművük áll.
Cseng és Eng Bunker Jacques Boyer metszetén. Forrás: Roger-Viollet via AFP
