Csak közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy a városban már korábban is alapítottak hasonló jellegű iskolát. A Bécsi Egyetemen 1487-ben egy, a Krakkói Egyetemen 1493-ban hat ceglédi diák tanult az intézmények anyakönyve szerint. Különösen az utóbbi szám alapján feltételezhető, hogy olyan iskola működött a helységben, amelynek képzése lehetővé tette egyetemi tanulmányok folytatását. 1545-ben már a debreceni református kollégiumhoz tartozó alsó és középfokú tagozattal bíró úgynevezett partikuláris iskolában folyt tanítás a városban. A debreceni főiskola adta rektorait, és a végzősök is ott tanulhattak tovább.
A történelem viharai (a török kiűzése, Rákóczi-szabadságharc, ellenreformáció) megtépázták ezt az alma matert, amely 1805-re három osztályú nemzeti iskolává vált; középfoka a két grammatikai osztállyal bíró deák iskola volt. 1825-ben hat osztályos iskola lett (akkor ezt nevezték gimnáziumnak) négy grammatikai és két humanitatis osztállyal, de ez fokozatosan elsorvadt, és 1846-ra már meg is szűnt. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a református egyház saját erejéből nem tud alapítani és fenntartani ilyen intézményt.
Kossuth Lajos szelleme kellett ahhoz, hogy a modern kornak megfelelő gimnázium alapítása elérhető közelségbe kerüljön. Ugyanis a turini remetét - akinek ceglédi beszéde nyomán szíve csücske volt ez a város - 1877-ben száz tagú küldöttség kereste fel, amely a látogatás után is közösséget alkotott. Torinói útjuk 12. évfordulóján tartott ünnepségükön felállt Dobos János 73 éves mérnök, és felajánlotta 140 ezer forintos vagyonát egy nyolc osztályos főgimnázium létesítésére. (Ez mai pénzre átszámítva közelíti a 100 millió forintot.)
Ezután több vargabetű következik a gimnáziumalapítás történetében. Dobos megváltoztatja elhatározását, nem 140 ezer, hanem csupán 75 ezer forintot adományoz a városnak, és ezt sem gimnázium, hanem földműves iskola létesítésére. Megindult ugyanis a harc a gimnáziumot pártolók és ellenzők között. Az utóbbiak gyakorlati érveket soroltak a mindennapi életben jobban hasznosítható ismereteket oktató intézmény mellett, az előbbiek a modern kor színvonalára hivatkoztak.
1893-ban új lendületet kapott a gimnáziumért vívott küzdelem. Dobos János végül beleegyezett, hogy alapítványát ne földműves iskola, hanem a városnak legkedvezőbb kulturális cél (értsd: gimnázium) érdekében használják fel.
1894. március 21-én meghalt Kossuth Lajos, és ezután immár szellemi hagyatékára is alapozhattak érvelésükben a gimnázium hívei. A város közgyűlése ekkor a nagy magyar emlékének ápolására hivatkozva létrehozta a Kossuth Alapítványt, amelyet 100 000 forintra szándékoztak feltölteni a város adózó lakosaira kirótt 4 százalékos pótadóból. Közadakozásból is hamarosan 6700 forint gyűlt össze.
Így a két alapítványból, adakozásból és egy eredetileg más célra szánt összegből 191 700 forint állt rendelkezésre, amelyet kétszázezerre egészített ki némely városi forrás. 1894 novemberében ide látogatott Kossuth Ferenc - a szabadságharc szellemi vezérének idősebbik fia -, ebből az alkalomból Dobos János még 25 000 forinttal 100 000-re egészítette ki alapítványát.
Ám ekkor közbelépett a bürokrácia. Mivel úgy tervezték, hogy az új gimnázium a létesítésével megszűnő polgári iskola épületében és fenntartási költségeiből működik majd, a megyei főügyész minisztériumi jóváhagyás kérésére utasította a várost. Csakhogy a királyi tanfelügyelő ellenezte a gimnázium létesítését, és inkább földműves iskolát javasolt. A megye sem támogatta a gimnáziumot, többek között arra akarta rábírni Ceglédet, hogy mondjon le a később felépülő iskola használati jogáról. Nem járult hozzá a Dobos és a Kossuth Alapítvány egyesítéséhez, sőt megvonta a várostól azt a jogot, hogy Kossuthról nevezzék el a majdani főgimnáziumot.
Döntő lökést adott viszont az ügynek, hogy 1896-ban Kossuth Ferenc lett Cegléd parlamenti képviselője, és ebbéli minőségében szorgalmazta a gimnáziumalapítást. A megyei hatóság 1897-ben áldását adta a pótadó kivetésére, vele együtt a gimnázium létesítésére is. A gimnáziumi bizottság még ebben az évben folyamodványt intézett a kormányhoz. Novemberben a miniszter megbeszélést javasolt a részletek tisztázására, ami gyorsabb végkifejlettel kecsegtetett, mint az írásbeli eljárás. A következő évben megszületett a miniszteri döntés, a leirat nyomán meghatározott városi határozatot elfogadták, majd azt a törvényhatóság is jóváhagyta.
Így 1899. április 8-án megköttetett a szerződés, amelynek révén ősszel megindulhatott az oktatás az új főgimnáziumban. Ekkor még kitört egy heves sajtótámadás, amely azt hánytorgatta fel, hogy a polgári iskola megszűnése árán nem kell a főgimnázium. A berzenkedés "komolyságát" azonban jól jelzi, hogy hátterében a polgári iskola egyik tanára állt, akinek képesítése nem volt elegendő ahhoz, hogy az új gimnáziumban is tanítson.
