A tengerparton épült halfeldolgozó üzem a késő római korban, az i.sz. 4. vagy 5. században létesült. Közel volt Dianium főteréhez, a fórumhoz, vagyis a település szerkezete különbözött a klasszikus római kori városokétól, ahol a lakónegyedek elkülönültek az ipari létesítményektől. A létesítmény négy egymást követő nagy medencéből állt, amelyek falait habarcsba rakott, apróra tört kerámiával (opus signinum) "csempézték ki".
"A kis üzem több mint egy évezreden át üzemelt, azt tanúsítva, hogy a sózott hal milyen szerepet játszott a helybéli lakosság étrendjében és megélhetésében" - hangsúlyozta Josep A. Gisbert, a déniai önkormányzati régészeti osztály vezetője.
