Így választanak az amerikaiak

Harc a szavazatokért

A 2000-es választásokon fordulhatott elő, hogy míg Al Gore, Bill Clinton korábbi alelnöke összességében 440 ezer szavazattal többet szerzett az országos választáson, addig az ún. elektori számok mégis az ifjabbik Bushnak hozták meg az elnöki pozíciót. Igaz, mindössze 1 elektori szavazaton múlt a győzelem. Ahhoz ugyanis, hogy egy elnökjelölt abszolút befutóvá váljon, minimálisan 270 elektori szavazatra van szüksége. Ehhez azonban minél több olyan államot kell megnyernie, ahol nagy az elektori szavazatok száma. 2000-ben Florida döntött, ahol történetesen éppen Jeb, az ifjabbik Bush volt akkor is a kormányzó, és sokan összeesküvést kiáltottak, amikor kiderült, hogy 537 szavazaton dőlt el a 25 elektori szavazat sorsa - G. W. Bush javára. Így kapott Bush 271-et, míg Al Gore csak 266-ot.

Munkában az elektorok, 1877

Tévedünk azonban, ha azt gondolnánk, hogy ez volt az első eset. A szinte teljesen hasonló példa 1876-ban esett meg. Akkor szintén ketten kampányoltak az elnöki székért: a republikánus színekben indult Rutherford B. Hayes-re 248 ezer szavazattal kevesebb, 4036572 voks érkezett. Ám mégsem Samuel J. Tilden költözött a Fehér Házba, hanem Hayes, ugyanis az elektori voksok közül éppen annyival szerzett többet, amennyi elég volt a győzelemhez. Ez a szám pedig 1 volt (185:184).

Ekkoriban az elnöki poszt eléréséhez minimálisan 185 elektori szavazatra volt szükség. Tilden 184 szavazattal nagyon közel állt már, míg Hayes csupán 165 voksot tudott felmutatni. De négy államból még nem érkezett meg az eredmény, ami 20 szavazat sorsáról hivatott dönteni. Ezen államok közül három - Florida, Louisiana és Dél-Karolina - még megszállt terület volt. Hosszas egyeztetés után végül eldőlt: a demokraták beleegyeztek, hogy ha véget vetnek a megszállásnak, akkor Hayes kapja az elektori szavazatokat. A republikánusok természetesen rábólintottak az alkura, és Hayes valóban megszerezte a szükséges 185 elektori szavazatot.

De erről ő mit sem tudott. A választás éjszakáján, amint megtudta, hogy Tilden már 184 szavazatnál tart, megköszönte mindenkinek a támogatást, majd hazament aludni. Éjjel ébresztették csak fel, amikor megérkezett a republikánus elnök, Zachariach Chandler sürgönye: megvan a hiányzó 20 elektori voks.

Hayes egy terminust elnökölt végig. Mély nyomokat nem hagyott maga után, ezért nevezetessé vált választási győzelme mellett inkább különcségének, illetve feleségének köszönheti, hogy emlékeznek rá. Az asszonyka - absztinens életviteléből fakadóan - megtiltotta, hogy a Fehér Házban alkoholt szolgáljanak fel. (Ezt egyébként már Sarah Polk, a 11. elnök, James Knox Polk felesége is tiltotta, de ő ezen kívül - vallási okokból - a kártyázást és a táncot sem tűrte a rezidencia falai közt.) Nem véletlen hát, hogy Mrs. Hayes kiérdemelte a Limonádé Lucy becenevet. Férje beiktatása után pedig - elsőként a First Ladyk közül - rögtön teleszórta húsvéti nyuszikkal és tojásokkal a rezidencia folyosóit - tekintettel arra, hogy épp itt volt az ideje. Hogy férje is alkosson valami maradandót, telefonközpontot telepíttetett a Fehér Házba. A feladatra nem mást, mint Alexander Graham Bellt kérte fel, aki természetesen boldogan eleget is tett a feladatnak.

Bell szorgosságának megvolt az eredménye: ha az USA 19. elnöke nem haladt volna a korral, akkor három terminussal később, Grover Cleveland nem tudta volna személyesen fogadni a Fehér Házba, pontosabban az amerikai elnökhöz, vagyis hozzá érkező telefonhívásokat. Idővel aztán rájött, hogy elegánsabb, ha egy titkárnőn keresztül bonyolítja a hívásait.

Jefferson - Burr: 73-73 Visszatérve a szavazatok körüli polémiákra, akadt azért egy sokkal bonyolultabb eset is. Thomas Jeffersonnal történt meg az, ami sem előtte, sem utána többé nem fordult elő: döntetlenre jöttek ki az elektori számok. Jefferson négyszer futott neki az elnöki posztnak, az utolsó két alkalommal el is nyerte. Az első megmérettetésen mindössze 4 elektori voksot tudott megszerezni. A második jelölést - okulva az elsőn tapasztalt kudarcból - már csak vonakodva fogadta el 1796-ban, pedig akkor csupán 3 elektori szavazaton múlt, hogy nem ő lett az Államok 2. elnöke, hanem John Adams. A harmadik választási hadjárat végkifejlete volt az, hogy neki is, és 'ellenfelének', Aaron Burrnek is 73 elektori voks jutott.

Thomas Jefferson

Erre úgy kerülhetett sor, hogy az akkor formálódó politikai csoportosulások közül a demokrata-republikánusok úgy döntöttek, egyszerre jelölnek saját pártjukból személyeket elnöknek és alelnöknek. Pechükre mind a ketten egyenlő szavazatot kaptak, így a képviselőház döntött: Thomas Jefferson lett a 3. amerikai elnök, Barr pedig az alelnök.

Aaron Barr már korábban is próbált sikereket elérni politikai pályán, de valahogy mindig lecsúszott a dobogó tetejéről. Többen tudni vélik, hogy ez egykori kollégájának, Alexander Hamiltonnak volt köszönhető. Amikor Barr 1783-ban New Yorkba jött ügyvédként, Hamiltonnal osztoztak az irodán. Politikai világlátásuk igencsak különbözött, így Hamilton élete végéig minden befolyását latba vetette, hogy egykori kollégája karrierjének ívét megtörje. Úgy tűnik, ez az 1800-as választáson sikerült is.

Jefferson egyébként az 1804. évi választást már meggyőző fölénnyel nyerte. 162 elektori szavazatot gyűjtött be, míg ellenfele, Charles C. Pinckney mindössze 14-et. Az USA 3. elnöke mégsem erre volt legbüszkébb halálakor, hanem arra, hogy 6000 kötetes könyvtárát felajánlva előmozdította a Kongresszusi Könyvtár megalapítását. 1826. július 4-én halt meg, a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának évfordulóján. Sírfeliratát saját maga fogalmazta meg előre, amelyből kihagyta, hogy egykor az Államok elnöke volt, és szigorúan megtiltotta, hogy akár csak egy szóval is utaljanak rá. Vele együtt ugyanazon a napon hunyt el egyébként egykori politikai ellenfele, John Adams, a sorban második amerikai elnök is. Adams halálos ágyán állítólag ezekkel a szavakkal búcsúzott: "Jefferson túlél engem!", de nem volt igaza. Bár ő már nem tudhatta meg, de fő riválisa órákkal korábban már eltávozott a mennybéli Capitoliumba.

Quincy Adams, a meztelen elnök Egyetlen ember volt az amerikai történelemben, aki úgy lett elnök, hogy indult a választáson, de nem ő kapta a legtöbb elektori szavazatot: John Quincy Adams. Az 1824-es kampány során fordult elő először és utoljára, hogy hiába végzett az élen Andrew Jackson 153.544 szavazattal és 99 elektori vokssal, mégsem ő lett az USA 6. elnöke. Második J. Q. Adams lett (108.740 szavazat + 84 elektori voks), a harmadik William H. Crawford (46.618 + 41), a negyedik helyen pedig Henry Clay végzett (47.136 + 37). Mivel a négy induló közül egyik sem ért el meggyőző fölényt a többivel szemben az elektori szavazatokat illetően, a képviselőházra hárult a felelősség: válasszanak elnököt az első három befutó közül. Időközben Clay átállt Adams oldalára, és az így összegzett voksok már döntőnek bizonyultak Jacksonnal szemben. Adams lett az elnök, aki természetesen nem maradt hálátlan az őt támogatókkal szemben. Henry Clay nagylelkűségéért cserében megkapta a külügyminiszteri posztot.

John Quincy Adams

A korai elnökök értelemszerűen sok mindenben tudtak elsőséget szerezni hivatali idejük alatt. Ez alól Quincy Adams sem kivétel. Nemcsak arról volt nevezetes, hogy az első amerikai elnök, aki egy korábbi elnök fiaként töltötte be ezt a posztot (John Adams, az USA 2. elnöke volt az apja), hanem ő volt például az első amerikai elnök, aki interjút adott egy női riporternek. Anne Royall a kor amolyan szamizdat újságírójának felelt meg: nem hivatalos, négyoldalas újságocskákat nyomtatgatott árvaházi gyerekek segítségével. A Fehér Ház nem vette komolyan, és kérését, miszerint az elnökkel akar interjút készíteni, időről-időre elutasították.

Anne-t azonban nem lehetett könnyedén lerázni. Mivel tudta, hogy Adams reggelente szívesen úszik egyet a Potomac-folyóban, megleste az elnököt, és míg az meztelenül pancsikált, addig Anne összeszedte a parton heverő elnöki göncöket, és felmászott egy fára. Adams kissé morcos volt, amikor a vízből kijőve azzal kellett szembesülnie, hogy a parttól a rezidenciáig tartó pár száz métert pucéran kell megtennie. Ekkor jelezte Anne, hogy létezik más megoldás is. Visszaadja a ruhát, ha nyilatkozik neki az elnök. Adamsnak nem volt sok választása.

Az elektori voksokért folyó harc rövidesen nagyon erős önfegyelemre késztette a pártokat. Egyik csoport sem engedhette meg magának ugyanis, hogy több jelöltet indítson saját portájáról. Így lassacskán a kezdeti 10-12 elnökjelöltből 2-3, maximum négy lett, és egyre erősebb hangsúlyt fektettek a mindenkori elnökjelöltek azon államok megnyerésére is, ahonnan több elektori szavazatot remélhettek. Így fordulhatott elő, hogy 1912-ben hiába kapott Theodore Roosevelt és William H. Taft összesen több szavazatot (7.605.291), mint a nyertes Woodrow Wilson (6.296.547), ha utóbbi 4,5-szer több elektori voksot tudott begyűjteni, mint ők, ketten együtt (435:96).

A legnagyobb különbségű győzelem az elektori voksok elhódításában James Monroe nevéhez fűződik. 1820-ban mindössze 1 voksot bukott el (231:1). Abraham Lincoln hasonlóan meggyőző fölénnyel nyert 1864-ben. Ugyan ellenfele csupán 400 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint ő (2.206.938:1.803.787), elektori voksainak száma mégis tízszer több volt, mint George McClellané (212:21).

 

 

A mindenkori amerikai elnököt hagyományosan november elején választják: az Egyesült Államok történetében először 1848. november 7-én tartották ugyanazon a napon az összes államban az elnökválasztást. Ezt a 12. elnöknek, Zachary Taylornak sikerült megvalósítania. Azóta ez a nap minden negyedik év novemberének első hétfőjét követő kedd lett. A győztes elnök beiktatási beszédét régebben (1793 óta) a választást követő esztendő márciusának 4. napján hallhatták, ez ma - Dwight D. Eisenhower óta - január 20-ra esik.

A 105 perces beszéd

A mindenkori amerikai elnök ezen a napon teszi le a hivatali esküt, vagyis hivatalosan ettől a naptól fogva ő az Amerikai Egyesült Államok első embere. Ezekben a beszédekben az elnökök általában röviden vázolják elképzeléseiket, terveiket. Ki röviden, ki hosszabban, ki pedig nagyon-nagyon hosszan, sőt halálosan hosszan. Ez történt ugyanis a kilencedik elnökkel: William Henry Harrison nagyon nagyot akart alakítani, és három rekordot is sikerült beállítania. Ő minden idők legrövidebb ideig hivatalban lévő amerikai elnöke, ő mondta a leghosszabb beiktatási beszédet, (a legrövidebbet G. Washington, második terminusa kezdetén), és ő volt az első amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt hunyt el.

1841. március 4-én cudar idő fogadta azokat a lelkes polgárokat, akik kíváncsiak voltak a hagyományos beiktatási ceremóniára. Váratlanul iszonyatos hideg köszöntött be azon a reggelen, és ömlött a hó. Az elnököt felkészületlenül érte a szeszélyes időjárás, de már nem volt mit tenni, a beszéd készen volt. A 68 esztendős Harrison derekasan helyt állt, és 105 percen keresztül végig is mondta, mire készül a következő 4 esztendőben. A 8444 szavas elnöki beköszöntőből egyúttal elnöki elköszönő lett. Harrison fedetlen fővel állt a hóesésben, és úgy megfázott, hogy 31 nap múlva tüdőgyulladásban meghalt. Cselekedete azért is érthetetlen az utókor számára, mert ő volt az egyetlen elnök, aki orvosként került ebbe a pozícióba. És ha valakinek, akkor neki igazán tudnia kellett volna, hogy mivel jár egy ilyen hosszú kaland, ilyen kegyetlen időjárásban.

Pedig megtehette volna, hogy nem kint, a viharban mondja el a beszédét, hanem a Képviselőházban, hiszen 20 évvel korábban, James Monroe hasonlóan cselekedett. Akkor is kegyetlen időjárás köszöntött az egybegyűltekre, de az elnök döntött: szél és viharmentes helyen hajlandó csak letenni az esküt. Ez rendben is volt, csak a vendégek morgolódtak, mert nem fért be mindenki.

Geronimo elnöke Szintén a tömeggel gyűlt meg a baja Andrew Jacksonnak is. Az ő beiktatása óta tartják hagyományosan a Capitolium keleti portikusza előtt a ceremóniát. Ezt ő azzal toldotta meg, hogy annak végeztével, az őt ünneplő tömeggel együtt átsétált a Fehér Házba, ahol mindenki bemehetett, és megnézhették, hol is lakik az elnök. A végén annyian voltak bent, hogy Jacksonnak az ablakon keresztül kellett távoznia. Népszerűsége csúcsán volt - mint ahogyan Franklin Pierce is, aki első hivatalos, 3319 szavas elnöki beszédét kívülről, papír nélkül mondta.

 

Theodore Roosevelt, 1905

James Knox Polk elnök beiktatási ceremóniájának összefoglalója a másnapi újságokban már benne volt. Ezt a sorrendben 11. elnök annak köszönhette, hogy Samuel Morse ott volt a zuhogó esőben, és szorgalmasan küldözgette jelentéseit a baltimori szerkesztőségbe. Ez volt az első eset, hogy az elnöki esküről ilyen gyorsan tudósítottak az újságok.

A technikai fejlődésnek már a következő elnökök sem tudtak ellenállni - de nem is nagyon akartak. William McKinley 1901-ben például minden további nélkül elfogadta Thomas Edison felajánlását, miszerint beiktatását mozgó képet rögzíteni tudó kamerájával felvenné, valamint az elhangzottakat gramofonon örökítené meg. 28 évvel később Calvin Coolidge esküjét a rádióhullámok közvetítették a hallgatóknak. Harry Truman 1949-es beiktatását pedig már Amerika szerte - a rádió mellett - televízión keresztül követhették figyelemmel.

Minden idők talán leglátványosabb hivatali eskütételét Theodore Roosevelt produkálta 1905-ben. Hatalmas parádét szerveztetett, amelyre nem átallott meghívni bányászokat, katonákat, egyetemistákat, cowboyokat, indiánokat. Az ünneplő seregben helyet foglalt maga Geronimo, apacs indián főnök is.

 

 

Abraham Lincoln második eskütételére 1865. március 4-én került sor. A pillanatról Alexander Gardner készített fotókat, amelyek közül az egyiken jól látható, hogy a másodszorra is megválasztott elnök éppen beiktatási beszédét tartja. A kép több ezer embert mutat: barátok, rokonok, munkatársak, szimpatizánsok, és a későbbi merénylő, Booth figyeli Lincolnt. Az FBI később külön nyomozást indított az ügyben: hatalmas poszterekre nagyíttatták ki a felvételt, amit aztán tüzetesen átnéztek. Hosszas vizsgálat után végül megállapították: Lincoln második beiktatási beszédén - függetlenül attól, hogy azt a szemtanúk korábban már egybehangzóan állították - valóban ott volt John Wilkes Booth. És Gardner jóvoltából ez meg is lett örökítve.

De mit keresett Booth a ceremónián? A színész jóban volt Lucy Hale-lel, aki a spanyolországi követ, John P. Hale lánya volt. Az ő jóvoltából és meghívására vett részt a beiktatási ünnepségen Lincoln későbbi gyilkosa. Ezt több forrás is megerősíti. Arról nem is beszélve, hogy nem sokkal az ünnepség után Booth eldicsekedett egyik kollégájának, Samuel Knapp Chesternek, hogy közelről látta az elnököt, majd egy váratlan mondattal fejezte be a beszélgetést: "Milyen kitűnő lehetőségem lett volna megölni az elnököt a beiktatási ünnepségén, ha akartam volna!"

A Lincoln halálát követő vizsgálat során aztán még az is kiderült, hogy Booth nem egyedül volt jelen a ceremónián, mint potenciális merénylő, hanem az összeesküvésben résztvevők közül még jó néhányan, például Lewis Paine. Ő a képen közvetlenül Lincoln alatt látható fehér kalapban.

És ha már merénylet... Az amerikai elnökök elleni merényletek jól ismertek. Lincolnhoz hasonló sorsra jutott még James Garfield, (1881 - ő abba halt bele, hogy a Charles J. Guiteau által belé lőtt három golyóból egyet nem találtak meg, és az vérmérgezést okozott),  William McKinley (1901 - Leon F. Czolgosz lőtte le egy kongresszuson), valamint John F. Kennedy (1963 - Dallasban végzett vele Lee Harvey Oswald. Vagy valaki más).