II. Lipót a külpolitikában igyekezett megegyezésre jutni a rivális Poroszországgal és a Török Birodalommal, valamint biztosítani az osztrák területeket. Franciaországgal és a forradalommal szemben először semleges volt, később - a francia királyi család letartóztatása után - megpróbált a pillnitzi nyilatkozattal és a Poroszországgal való szövetséggel nyomást gyakorolni a francia monarchia érdekében. II. Lipót március 1-jén meghalt, s így nem érte meg a franciaellenes háború kitörését. Frankfurt am Maiban fiát, II. Ferencet választják meg német-római császárnak - ezen a trónon ő az utolsó. II. Ferenc, aki már 1789-ben a török elleni háborúban az osztrák hadsereg főparancsnoka volt, trónra lépésekor azonnal vállalja a Franciaország elleni koalíciós háborút. A belpolitikában az új császártól mindenfajta reform távol áll, lehetőleg abszolutista eszközökkel, egyre jobban kiszélesedő bürokráciával, szigorú rendőri megfigyelő-hálózattal és sajtócenzúrával uralkodik. Ami a külpolitikát illette, megegyezésre törekedett Poroszországgal és a Török Birodalommal. Franciaországgal szemben eleinte semleges volt, a királyi család letartóztatása azonban megváltoztatta nézeteit (1791. VIII. 27.).
