"Huszonegy év kellett, amíg méltó módon eltemették"- kezdte beszédét Hiller István oktatási és kulturális miniszter a vértanúságot szenvedett Batthyány Lajos miniszterelnök temetésére emlékezve. A miniszter rámutatott: a búcsú és a megbocsátás mindig nehéz. Nehéz volt, amikor Batthyány született, és akkor is, amikor csupán 42 évesen meghalt. "Sohasem gondolta volna, hogy majd forradalmárként tartják számon, hogy mártírhalált kell halnia" - tette hozzá a miniszter. Az első felelős magyar miniszterelnök hosszabb méltatása után hozzáfűzte: ne csak Batthyányra és a 13 aradi vértanúra emlékezzünk - akiknek a nevét jól ismerjük -, hanem azokra is, akiknek a nevét nem jegyezték fel a krónikák. "Sok nép fiai voltak, de egy nemzet tagjai" - mondta Hiller a vértanúk és szabadságharcosok sokszínű nemzeti hovatartozására utalva.
A vértanúk a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket képviselték, a honvédtábornokok egyike például az angol királyi család rokona volt, de több gróf is akadt köztük. "Bár együtt emlegetjük őket, mert a halálban egyek voltak, már hamarabb is egyek voltak: a szabadságért, ennek a hazának a boldogságáért vállaltak közösséget" - mutatott rá a miniszter az 1848-49-es szabadságharc közös, nemzeteket átívelő eszmeiségére. Emellett azokra is kitért, akik az Amerikai Egyesült Államok, Olaszország, vagy éppen Franciaország szabadságáért harcoltak, és büszkén nevezték magukat magyarnak. "Illesse őket fejhajtás itthon és mindenhol a világban, ahol magyarok élnek" - zárta beszédét Hiller István.
A megemlékezés végén több közjogi méltóság - köztük Sólyom László köztársasági elnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese és a parlamenti pártok egy-egy képviselője - is elhelyezte a Batthyány-emlékműnél a megemlékezés koszorúját.
