A nagy amerikai jazzforradalom erősen hatott a kor magyar zsidó szerzőire, többek között Ábrahám Pálra, Eisemann Mihályra, Horváth Jenőre, Polgár Tiborra és Zerkovitz Bélára is. Az ő dalaikat hallhatja a közönség.
Visszatérő fellépő vagy a ZsiMü-n, tavaly is szerepeltél egy zenés esten. Ezúttal mire számíthat a közönség?
Tavaly a Budapest Bár Pesti éjszakák című koncertjén léptem fel. Kicsit hasonló a két műfaj, van egy konkrét átfedés is Behumi Dóri jazzénekesnő személyében, de a Hot Jazz Band hangszerelése egészen más, mint a Budapest Báré, és a dalok is mások kicsit. Nagy a kíváncsiság bennem, izgat, milyen különbségek lesznek a két produkció között. A tavalyi koncerten két dalt énekeltem, most jó párban benne leszek. A zenekar repertoárjából mindegyikünk megjelölt hat-nyolc ? zsidó szerzők által írt ? számot, amit kedve lenne elénekelni, és amelyiket többen is kiválasztottuk, abból közös dal lesz. Mi, lányok, Dóri, Pokorny Lia és én tercettet fogunk énekelni, illetve Bényei Tamással, a Hot Jazz Band vezetőjével négyesben is lesz közös dalunk. Még nagyon az elején vagyunk, alakulóban van minden.
Milyen dalokat választottál?
Az est címe szándékosan áthallásos, de nemcsak a Valami Amerika című filmre utal. Lesz egy kifejezetten filmdalokból álló blokk, így adta magát, hogy a filmes kapcsolódásokat próbáljam figyelembe venni. Valamilyen érdekes feldolgozásban el fogjuk énekelni a Meseautó című számot Bényei Tamással, lesz egy számomra mindeddig ismeretlen, nagyon édes, vicces Horváth Jenő-szám, a Pardon, téves a kapcsolás. Kerestem gyorsabb számokat is, ezek az Egy kicsit angyal legyen, Eisemann Mihály és Szilágyi László? dala, illetve az Este fess a pesti nő, Horváth Jenő és Halász Rudolf szerzeményei lesznek. A következő fázisban hangnemeket egyeztetünk, mert más-más módon szólnak a dalok nő és férfi előadó esetében, aztán Dóri vezényletével próbálunk majd, és májusra fokozatosan fölépítjük a koncertet. Lesz egy igazi meglepetés: Tomiék átdolgozzák a Valami Amerika 3 Halott pénz ? Mindenre ráveszel című fő betétszámát. Most készül, még én sem halottam.
A plakátok viszont elkészültek már. Jó hangulatban zajlott a fotózás?
Amikor összegyűlik pár csaj, akik a múltból innen-onnan ismerik is egymást, akkor eleve nagyon jó a hangulat. Dórival együtt dolgoztunk tavaly a ZsiMü-n, Liával együtt játszottunk a Valami Amerikában, és a film csodálatos fodrászát, Sári Katát is el tudtuk hívni, ő is kapcsolódási pont volt. A fotózáson találkoztam először Bényei Tomival, ami szintén szerencsés volt, mert sokkal kötetlenebbül tudtunk beszélgetni, mintha egy próbateremben jöttünk volna össze. Ráadásul Vajda Tamás, aki a fotókat készítette, nagyon közvetlen, vicces fiú. Egyikünk sem fotómodell, minden fotózást egy másik szakmában tett, jófajta kirándulásnak fogunk fel, úgyhogy kellően oldottak voltunk. Jó buli volt. A megérzéseim alapján azt gondolom, öröm lesz a közös munka.
A ZsiMü-t többek között azért szeretik a művészek, mert megmutathatják az ismeretlen vagy kevéssé ismert oldalukat. Ez nálad is így van?
Igen, noha az utóbbi időben egyre többet énekelek, váltakozó műfajokban: a legelvetemültebb alternatív rock and rolltól kezdve Cseh Tamáson át a finom, szofisztikált jazzig. De fúvós hangszerrel még nem szerepeltem egy színpadon, ilyen dalokat még egyáltalán nem énekeltem, ez mindenképp kihívás. Egy kicsit hasonló műben, a Katona József Színház Musik, Musikk, Musique című darabjában ? aminek ugyanúgy Zöldi Gergő volt a dramaturgja, mint most a Tiszta Amerikának ? dolgoztam már, de az teljesen más megközelítés, egy revü jellegű show volt. Ott nagyon komoly szcenika, csodálatosan látványos jelmezek, koreográfia, táncok segítették a produkciót. Korban hasonló számokat, a harmincas, negyvenes évek dalait énekeltem, de mindet idegen nyelven. Az, hogy magyarul énekelünk ismert magyar számokat mindenfajta színházi körítés, koreográfia nélkül, még nem fordult elő velem. Izgat, hogy ez a műfaj mit enged meg akkor, ha lecsupaszítva, teatralitástól mentesen adjuk elő a számokat. Két éve, amióta zenés felkéréseket kapok, még semmire nem mondtam nemet, és ezt egyszer sem bántam meg, mert mindegyikből rengeteget tanulok. Nekem a nem színházhoz kötött zenélés, éneklés annyira ismeretlen terep volt mostanáig, hogy úgy érzem, minden alkalmat meg kell ragadnom magam kipróbálására. Így derül ki, mit szeretek igazán, mi az, ami kevésbé okoz örömöt. Bajban vagyok, mert azt hittem, hamarabb el tudom választani a búzát az ocsútól, de eddig még mindegyiket nagyon élveztem. Remélem, a közönség is így van ezzel.
Komoly rajongótáborod van. Tudsz róla?
Az, hogy megvárjanak egy színészt előadás után, manapság nem divat nálunk. Tudom, hogy van fix két-három ember, aki minden darabban megnéz és szinte az összes előadásomon ott van, néha odamerészkednek a végén a művészbejáróhoz, de olyan klasszikus rajongás, mint amilyet a nagy színészlegendákról hallunk, nincs. Amióta a Facebook-világ létezik, a rajongók úgy is kapcsolatot tudnak teremteni a rajongottal, hogy követik a közösségi oldalát, írnak neki. Nincsenek már tömött sorok a művészbejáróknál, mint régen.
Szeretnéd, ha lennének? Jólesne?
Dehogy! Jó ez így, ahogy van. Sokkal egyszerűbb előadás után rögtön hazamenni és az interneten találkozni a rajongókkal, mint hosszasan ácsorogni a művészbejárónál ? na, jó, most csak hülyéskedek. Mivel soha nem volt részem hatalmas rajongásban, nem tudom milyen az, így aztán nem élem meg veszteségként, hogy nincs.
Mi mindenben dolgozol most?
Az évadban eddig a filmezés és az éneklés volt középpontban, most bejön a színház is. Éppen lecsengenek az Aranyélet munkálatai, már csak promóciós tevékenységem van a filmmel kapcsolatban, és elkezdem az idei egyetlen bemutatóm, az Ithaka próbáit a Katonában, május 19-én lesz a premier. Nagyon korrektül meg tudtam beszélni a Katonával, hogy akkor kezdjek majd színházazni, amikor már minden mást letettem. Szerencsére ezek olyan munkák voltak, amelyeket idejekorán tudtam jelezni, és nem okoztam fennakadást, semmiből nem kellett kivenni. Eleve úgy terveztük, hogy ha lesz is szerepem, az az évad utolsó bemutatójában legyen.
L. Horváth Katalin
