A mai karácsonyfákon számtalan díszféleséget láthatunk. Van, akinek a nagyszüleitől örökölt gömbök mellett jól megfér a karácsonyi vásárban beszerzett angyalka, de van, aki az éppen aktuális divatot követve egyszínű díszeket használ a fa dekorálására. De mivel ékesítették régen a karácsonyfákat?

A parasztság körében főként a természetes, ehető és a házilag előállított díszek domináltak egészen a 20. század közepéig. Több helyen csak ekkor jelentek meg a boltban kapható díszek. Az alma, dió, mogyoró, a házilag sütött sütemény nemcsak a gyerekeknek volt nagy ajándék, de könnyen hozzáférhető is volt, ami hosszú ideig biztosította helyüket a karácsonyfán.

A gyümölcsök a parasztságnál igazi luxuscikknek számítottak: karácsonykor füge, narancs is kerülhetett a fa alá. Az aszalt gyümölcsöket akasztva és füzérként is feltehették a fára, és fűzve került fel a pattogatott kukorica is. Díszként használták a különböző fák terméseit is: sztaniolpapírba csomagolt, vagy aranyfüsttel befújt diót, mogyorót, platán- vagy szentjános-kenyérfa termést. Egy-két boltban vásárolható, szebb karácsonyfadísz is kerülhetett a fára, a család anyagi helyzetétől, kapcsolatrendszerétől függően.

A felsőbb társadalmi rétegeknél azonban ennél jóval többfajta karácsonyfadísz jelent meg már a 19. században is.

Üvegdíszek

Nemesi és polgári körökben eredetileg az üvegdíszek voltak a legelterjedtebbek. A szabadon fújt formák (egyszerű alakok, gömbök) után az 1840-es évektől megindult a formába fújás is. Így, bár kezdetben a természetes díszeket utánozták (gyümölcsök, főként alma), később különféle alakok elkészítése is lehetővé vált.

A 19. század közepétől a dísz belsejében alkalmazott ezüstnitrát bevonattal tükrös felületű díszeket állítottak elő. A felhevítéshez használt gáz szabályozása aztán nagy üres gömbök készítésére adott lehetőséget a 19. század utolsó harmadától.

Németországban a korai időszakban a díszeket háziipari körülmények között, családi munkamegosztásban állították elő. Jelentős központ volt a 20. század elejétől a csehországi Gablonz, ahol fémszálra fűzött, üveggyöngyökből álló csövek, hasábok, gömböcskék felhasználásával különféle díszeket készítettek, akár három dimenziós, bonyolult formákban: biciklit, repülőt, vízimalmot is.

Paraszti használatban viszonylag későn jelentek meg az üvegdíszek, a 20. század első felében nem volt általános, hogy ezeket akasszák fel a karácsonyfára.

Díszek fémből, drótból

Finomszálú drótból változatos formák készültek: csillagok, angyalok, bútordarabok, vagy akár babakocsi is. Nürnbergben 1870-től gyártották a leoni drótot, amelynek több típusa volt (göndör, spirális, hullámos), ezekkel körbevették az üveg- vagy papírdíszeket, de a drót önmagában is megállta a helyét, különböző formára hajlítva. A 19. században ónból készült, csillogó díszeket is szívesen a fára akasztottak, ezeknek egy típusa érdemrend formájú volt.

Kedveltek voltak a fémfóliák is, amelyek a trianoni békeszerződés után terjedtek el, rajtuk az elcsatolt területek városainak címerével. Az alumínium terjedésével a 20. század második felétől a széles körben ismert spirálok, gömbök is a fa díszeivé váltak.

Porcelándíszek és fából készült darabok

A karácsonyfák díszei között porcelán darabokkal is lehet találkozni. Ezek különféle figurális díszek, például madarak. Ezen kívül népszerűek voltak az angyal alakok is, amelyeknek a 20. század eleji divat szerint cukorkatartó volt a hátán.

A németországi játékgyártáshoz köthető a különböző fa karácsonyfadíszek megjelenése. Ezeknek egy része a betlehemi jelenet szereplője: Jézus, pásztor, király. A fa alapanyagú díszek lehettek egyszerű, lombfűrésszel körbevágott darabok is, csillámporral, festéssel díszítve.

Papírdíszek

A papírdíszek különféle fajtái kedveltek voltak a karácsonyfák terjedésétől kezdve, a 19. század közepétől nemesi-polgári, a 20. század elejétől paraszti környezetben is. Kartonpapír díszek, papírmasé figurák, krepp-papírból készült díszek, szentképek, préselt papírok, képeslapok is kerülhettek a fára, a fronton még kártyalapokkal is díszítették a karácsonyfa ágait. A legelterjedtebb papírdísz a füzér, amelyet a legegyszerűbb körülmények között is el lehetett készíteni.

A kartonpapírból előállított, a két világháború között virágkorát élő háromdimenziós és lapos díszek között találni templomot, malmot, repülőt, jászlat, csillagot: ezeknek a felületét kősós bevonattal látták el, amitől a díszek havas benyomást keltettek. A parasztság körében leginkább a papírfüzéreket említik a beszámolók, illetve a szentképek, később a képeslapok karácsonyfára akasztását.

Vattadíszek

A főként polgári gyakorlatban használt vattadíszek közül viszonylag kevés maradt fenn, ezeket drótváz köré tömörítették, ragasztással vagy cérnával erősítették meg. Különböző figurákat készítettek így, például bohócokat, angyalokat, de az egyszerűbb tobozforma is kedvelt volt. A vattára kiegészítő elemeket is tettek: így préselt papírképeket, krepp-papír darabokat.Vattát használtak még vidéken is, a fák ágainak végére tett pamacsokkal keltve havas hatást.

1938-as felvétel
Adományozó: FORTEPAN

Viaszdíszek

A különböző jászolokba (fa, papír, vatta, papírdió) fektetett viaszból készült Jézuska figurák már a 19. század közepétől ismertek. Valószínűsíthetően a mézeskalácsokkal is összefügg a készítésük, hiszen ugyanazokat az öntőformákat használták a hőre nem lágyuló viaszfigurákhoz is.

Műanyagdíszek

Főként a második világháborút követően kezdtek terjedni a műanyagdíszek. Ezeknek egy korai formája az 1950-es évek kaucsukdísze. A 20. század második felétől egyre nagyobb változatosságban készültek műanyagdíszek, kedveltek voltak az áttört fémmintázatot utánzó karácsonyfadíszek is. A gyári tömegtermeléssel egyre több és egyre olcsóbb termékek váltak elérhetővé, ez pedig a szakrális tartalom háttérbe szorulásához vezetett, amelyet az uralkodó politikai hatalom szándéka is erősített.

Természetesen a család helyzetétől, lehetőségétől, kreativitásától, a helyi hagyományoktól függően mindenféle dísz felkerülhetett a fára, így piros-fehér-zöld szalaggal átkötött rozmaringágat, fokhagymafejet, vagy akár fűszerpaprikát, dohányzacskót vagy burgonyát is láthattunk volna, ha az időben visszarepülve bekukkantunk néhány falusi otthon ablakán. Korábban jellemző volt, hogy az ajándékba szánt játéktárgyakat is felfüggesztették a fára. Elterjedt volt a fa ágaira elhelyezett üvegszál, illetve az ezüstszínű lametta is. A karácsonyfa csúcsára csillagot, angyalt tettek, majd az üvegdíszek terjedésével megjelentek a csúcsdíszek is.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató teljes cikke a Skanzen blogján olvasható.