A magasházak építése az emberiség minden korszakában az innováció, a hatalom jelképe volt, a bibliai Bábel tornyától a középkori katedrálisokon át a mai toronyházakig. Az 1970-es években a vidéki Magyarországon is elindult a versengés e téren: az egyik első ilyen épület a szombathelyi tizennégy emeletes volt. Terveit a fővárosi LAKÓTERV építésze, Medvedt László készítette. Az ötvennyolc méteres ház messze kimagaslott a város addig csupán ötemeletes épületei közül. Szintenként hat lakást alakítottak ki, összesen nyolcvannégyet. A földszinten a legendás Fészek eszpresszó és egy könyvesbolt kapott helyet, a tetőteraszon pedig bár nyílt, amely azonban nem sokáig fogadhatta vendégeit. A városi legenda szerint azért kellett bezárni, mert remek kilátása nem csupán a Kőszegi-hegyekre, hanem a szovjet laktanya gépjárműparkjára is nyílt. Az épületet nemrég felújították, dicséretes módon ügyelve továbbra is egységes megjelenésére. A hazánkban igen népszerű erkélybeépítéseket mellőzték.
Magyarország legmagasabb szobra, a huszonkilenc méter magas szombathelyi felszabadulási emlékmű az Emlékmű-dombon található. Mivel a városban korábban nem volt a szocialista rendszerhez köthető monumentális emlékmű, a felszabadulás huszonötödik évfordulójának közeledtével pályázatot írtak ki egy méltó műalkotásra. A pályázaton csak Vas megyei építészek, művészek vehettek részt. A zsűri első díjat nem osztott ki, azonban Heckenast János építész két terve is második helyezést ért el. A kettőt összegyúrva alakították ki az országban egyedüliként még mindig az eredeti helyén, a város feletti dombon magasodó, két zászlót formáló emlékművet. Az egykor világító 1945-ös felirat és az egyik zászlóra felhelyezett vörös csillag már lekerült a lenyűgöző s voltaképpen rendkívül izgalmas és látványos pártállami emlékről. Építésekor a Vas Megyei Építőipari Vállalat összes állványát egyszerre használták a helyszínen, és folyamatosan huszonöt-harminc kőműves dolgozott rajta. Ennek eredményeként 1970. április 4-én az előtte elterülő dísztérrel együtt fel tudták avatni. A monumentalitásában is könnyed és játékos alkotás a rendszerváltásig a város címerében is szerepelt.
1945. március 4-én az amerikai légierő súlyos bombatámadást intézett Szombathely ellen. Ekkoriban a Budapestről elmenekült Szálasi-kormány több minisztériuma is a vasi megyeszékhely jelentősebb épületeiben: a Megyeházán, a Püspöki Palotában és a városházán székelt. Találat érte az 1883-ban átadott, Hauszmann Alajos-féle városházát is. Hauszmann egy színháztermet is magában foglaló neobarokk palotát tervezett, amely jól illeszkedett a közelben álló, Szily János püspök és Hefele Menyhért építész által megálmodott barokk egyházi épületegyütteshez. A színháztermet 1907-ben műszaki problémák miatt be kellett zárni, a ház pedig emeletráépítést kapott a húszas években.
A légicsapás nem semmisítette meg az épületet, teljes déli oldala és a főhomlokzat épen maradt, a város mégis a lebontását választotta. Ezután Széll Ödön Kőszegi utcai palotájában működött a városi apparátus, de egy új városháza felépítése folyamatosan napirenden volt. 1970-ben választották ki a pályázatra beküldött tervek közül Horváth Lászlóét, de az építkezés csupán 1976-ban kezdődhetett meg. Hét évbe telt, mire elkészült, mert nem mindig jutott rá a város költségvetéséből. A lebegő kockának csúfolt hivatal a város főterének sarkában áll – szerencsés elhelyezkedésének köszönhető, hogy magasságával nem nyomja agyon a város barokk főterét.
A belváros szívében található a Savaria mozi, amely hatalmas méretével, dobozszerű megjelenésével, a köré épített árkádos üzletsorral Szombathely modern arculatát erősíti. Eredetileg fehér Zsolnay-pirogránit felületén a vörösrézből formázott S betű ̶ a Savaria városnév kezdőbetűje ̶ óriás műalkotásként teszi manapság is mozgalmassá a homlokzatot. A házat 1969-ben tervezte Mátis Lajos, a belsőépítészet Sellyei Gábor nevéhez fűződik. 2003-ban kezdték felújítani az épületet, amely így már a jelenkor műszaki kihívásainak is eleget tud tenni. Az ikonikus S betűtől szerencsére nem váltak meg.
Ugyancsak Mátis Lajos tervei alapján épült fel a Szombathelyi Képtár, amely a város szülötte, Derkovits Gyula művészetének kívánt méltó helyszínt biztosítani. A jelentős mértékben városi közadakozásból létrejött kulturális intézmény szó szerint római romokra épült: az ókori Isis-szentély és környékének ásatási helyszíne felett, lábakon állva, erkélyéről remek kilátással emlékezik Savaria dicső múltjára. Aulája az egyik legszebben megtervezett modern múzeumi tér hazánkban. Fakorlátos csigalépcsője, egyedi bútorai az 1985-ös átadás óta ugyan megkoptak már, de még így is Sellyei Gábor belsőépítész eleganciát árasztó elképzelését dicsérik. Az emeleti rész a térelválasztó panelek könnyed mozgathatóságának köszönhetően szinte bármilyen kiállítótér kialakítására alkalmas. Bár gépészete, megjelenése sajnos erősen elhasználódott, az épületet még így is a kortárs művészetek fellegváraként tartják számon.
Mivel Szombathelyen sem színház, sem sportcsarnok nem volt, már az 1960-as évek elején felmerült egy több mindenre alkalmas (német nyelvterületen Stadthalle néven ismert) rendezvényterem megépítésének ötlete. Vas megye szülötte, Károlyi Antal – egy időben a város főépítésze – tervezte meg a művelődési és sportházat. Magyarországon elsőként itt épült ilyen vegyes funkciójú, nagy befogadóképességű terem, kézilabdapálya-méretű küzdőtérrel. A lépcsős lelátón hatszázan foglalhattak helyet, de színpad is készült zenekari árokkal. 1966-tól itt rendezik a Savaria Nemzetközi Táncversenyt. Évekig szurkoltak a helyiek a nemzetközi női röplabdatornákon, emellett koncertek, színházi előadások népszerű helyszínévé is vált az 1963. augusztus 20-án átadott intézmény. 2015-ben újult meg a sportház – ahogy a helyiek emlegetik – megálmodójának fia, Károlyi István tervei alapján. Jelenleg AGORA Savaria Kulturális és Médiaközpont Nonprofit Kft. az elnevezése.
Károlyi Antal, akinek az ötlete alapján építették ki a közeli Bükk termálfürdőit is, lakótelepet is tervezett a vasi megyeszékhelyre, de ugyancsak az ő és Ligeti Gabriella tervei alapján épült fel a zeneiskola, amelyet 1975-ben kötöttek össze a mellette álló zsinagógában kialakított hangversenyteremmel.
Dicséretes, hogy az 1881-ben, Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján megépült, romantikus stílusú, mór jegyeket is magán viselő gyönyörű zsinagóga külseje teljes egészében megmaradt. 1968-ban vásárolta meg az épületet a város a szombathelyi zsidó hitközségtől, és a belső tér teljes átalakításával hozták benne létre Szombathely remek akusztikájú hangversenytermét.
Szombathely talán legizgalmasabb modern épülete egy eldugott kertben található – az utcáról nem is látszik. Az 1968-ban épült szputnyikmegfigyelő állomás sok kelet-európai társához hasonlóan a szovjet kémműholdak diadalmas útját volt hivatott követni. Zalotay Elemér extravagáns épülete azonban annyira nem tetszett az ideológusoknak, hogy az építész az átadás után – nem először – tiltólistára került. Az épület látványos, de teljes mértékben funkcionalista is. Vastag falai a műszerek pontos működése és a hőingadozás kiküszöbölése érdekében születtek. A T elemeken keresztül lehet a teleszkópokat mozgatni, a kupolás csillagvizsgáló csak később épült meg, de szerepelt már az eredeti terveken is. Ez az épület tekinthető az 1973-ban Svájcba emigrált építészzseni kevés magyarországi alkotása közül az egyetlennek, „melynek tervezése során kipróbálhattam néhány megoldásomat” – vallotta róla Zalotay.
