Szemerkél az eső, az égen szürke fellegek gyülekeznek. A színpad körül már pakol a stáb, és csak reménykedhet benne, hogy estére, mire odacsapnak a húroknak, kegyesek lesznek velük az égiek: ma lép ugyanis újra színpadra egy hosszabb kényszerpihenő után az ország egyik legnépszerűbb metálzenekara, az AWS.
Idén májusban jelent meg az AWS zenekar Innen szép nyerni című visszatérő nagylemeze, amit egy óriási buli keretében élőben is megismerhetett a közönség a Budapest Parkban. Délutánra már ugyanis sütött a nap, az eseményről pedig a Hajógyár csapata koncertfilmet és egy behind the scenes anyagot is készített: a 100 perces koncertfilmet november 22-én a Toldi Mozi széles vásznán láthatta először a közönség, mielőtt 29-én online is premierezik majd a Hajógyár YouTube-csatornáján.
Egy dobos mínuszban
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már régóta benne volt a levegőben, hogy csináljunk valamit közösen a Hajógyárral. Tudták, hogy egy kreatív zenekar vagyunk, akik sok dologra kaphatóak, mi pedig azt, hogy ők nem csupán a megvalósításban profik, hanem ráadásul azon dolgoznak, hogy értéket hozzanak létre. Nagyban megkönnyíti a munkát, amikor közös célért dolgozunk, és amikor a két dolog összetalálkozik, akkor abból kisülhet valami kiemelkedő: egy abszolút nyugati színvonalú produkció – mondja Brucker Bence, a banda gitárosa.
A forgatás olajozottan zajlott, viszont a banda elmondása szerint a koncert előtt, a felkészülési időszakban tényleg minden közbejött, ami csak közbejöhetett. Például egy olyan apróság, hogy a dobosuk, Veress Áron két héttel a koncert előtt egy biciklis balesete során keresztszalag-szakadást szenvedett – ami ugyebár nem annyira fekszik a dobolásnak.
– Rögtönöznünk kellett, és megkértük két barátunkat, hogy ugorjanak be, és tanulják meg a felét-felét a szettnek – avat be Schiszler Soma basszeros. – Mindezt három nap alatt meg is csinálták, és szuperül lehozták a koncertet. Egy ilyen nagy esemény előtt mindig borzasztóan izgul az ember, rengeteg melót rak bele, mi pedig abban a helyzetben voltunk, hogy nagyon rég volt lemezünk, ami aztán még egy adag stresszt rakott ránk. Vannak az utolsó pillanatig nyitott kérdések, de hál’ istennek a koncert napjára elérkeztünk oda, hogy mindenre azt mondtuk: olyan lesz, amilyenre szerettük volna.
A Hajógyár nem titkolt terve, hogy koncertfilmjeik sorozattá nőjék ki magukat: az első a Carson Coma volt, a második Azariah, a harmadik pedig a Tankcsapda. Az AWS az eddigi legnagyobb volumenű mind gyártásban, mind pedig abban, hogy a saját csatornájukon jelenik meg, ráadásul mozis premiert is kapott. Szepesi Zsolt kreatív producer szerint alapvetően kevés olyan metál zenekar van jelenleg Magyarországon, ami ekkora közönséget elér, és épp úgy esett, hogy Brucker Bence gitáros elejtette, hogy fel fognak lépni a Budapest Parkban, ez pedig tökéletes alkalom volt a forgatásra.
– A Hajógyár egyik fő küldetése, hogy minden műfajban – legyen az szubkultúra vagy mainstream – megmutassa a legkiemelkedőbb produkciókat. A metálból tagadhatatlanul az AWS az egyik legkiemelkedőbb banda, úgyhogy ezért is esett rájuk a választás – meséli Zsolt, aki olyan dolgokkal kapcsolatban adhatott iránymutatást, mint például az operatőri munka a helyszínen, hogy milyen stílusban legyen rögzítve a nyersanyag, és hogyan utómunkázzanak.
De vajon mitől lesz izgalmas egy koncertfilm?
Sófalvi-Kiss Csaba rendező szerint Zsolt már a legelején elmondta, hogy mi az, amit nem szeretne: ne szűkítsék le a munkát a koncertközvetítésre. – Az AWS-nél találkozott egy igaz, jó történet, egy újrakezdés és egy koncertélmény, és ebből próbáltunk ötvözni valamit – talán emiatt emelkedik ki egy sima koncertközvetítésből. Van egy üzenete, mégpedig az, hogy az újrakezdés igenis lehetséges, a banda ereje pedig minket is inspirált – meséli a rendező.
A metál műfajából következik, hogy a zene egy sokkal nagyobb dinamikatartományban mozog, és sok érzelmet fejez ki. Szepesi Zsolt leírása szerint olykor nyugodtabb, chillesebb, máskor pedig elmegy az agresszív, explicit kifejezésig, ezért irtó fontos, hogy a képi világ összhangban működjön a zenével. – A lágy részeknél lassabb, mozis képi világot látunk, amikor meg bekeményít, akkor kézi kamerákkal szinte olyan, már-már kalusztrofób érzést próbáltunk kelteni, mintha a néző is a tömegben lenne – teszi hozzá a kreatív producer, akinek megítélése szerint 2024-re valójában már teljesen összemosódtak a zenei műfajok.
– Találhatunk felzaklatott kockákat egy könnyen befogadható, akusztikus Taylor Swift-dal klipben is, ami akár elmenne egy metál videónak. Míg azonban ez a fordulatszám – a több kameramozgás, a művészibb perspektívák – a popzenéhez hozzátesz, a metálnál egyenesen nélkülözhetetlen az élmény visszaadásához. A dalok adottak, és noha a végtelenségig nem lehet fokozni a hangulatot, de az érdeklődést folyamatosan fenn akartuk, és úgy érzem, fenn is tudtuk tartani.
A rendező technikai ínyencségekbe is beavat: azt a zaklatottságot és kirobbanó energiabombát, ami a metál műfajának a sajátja, azzal a technikai trükkel próbálták ellensúlyozni, hogy a 17 kamera 50 fps-sel rögzítette a felvételeket, tehát minden másodpercben alkalmuk volt arra, hogy ha akarták, meg tudták állítani egy picit a képet. A kész filmben tényleg láthatóak néhol ezek a lassítások, a vágók által választott remek sound designok pedig a kiállásoknál becsempésznek egyfajta meditatív jelleget a filmbe, hogy ne csak egy őrült kavalkád legyen az egész. Az alkotók arra is figyeltek, hogy megmutassák a közönséget: sokszor láthatjuk a rajongókat énekelni, akár lassított, érzelemdús képsorokon.
Főnixmadár
Legyen az egész egy zúzás! Felejtsük el azokat a kliséket, amiket mindannyian magunkkal hoztunk – vallja Sófalvi-Kiss Csaba. – Nagy segítségünkre volt a Budapest Park és persze maga az AWS, hiszen ebben a zenekarban mindenki nagyon szerethető karakter: óriási szívük van, és ez engem nagyon megfogott. Mindenki abszolút együttműködő volt mind a zenekar részéről, mind a Park részéről: nem tudtunk olyat kérni, amiben ne lettek volna segítőkészek.
– Az AWS-nek ez a nagykoncert valóban mérföldkőnek számított, így egyértelmű volt számunkra, hogy melléjük állunk abban, hogy megörökítsük: őszintén, lazán és érzelmekkel átitatva – amilyenek ők maguk – ezt már Talum Fruzsina főszerkesztő teszi hozzá. – Meg szerettük volna mutatni, hogy a zenekar életében visszatérő, „innen szép nyerni” címszó milyen sokrétűen értelmezhető. Ez a koncert többek között arról is szól, hogy Stefán Tomival, az új énekessel a múltból merítkezve egy új útra lép a zenekar.
Fruzsina elmeséli azt is, hogy noha koncertfilmet akartak készíteni, abban gondolkodtak, hogy legyenek benne olyan dokumentarista jellegű interjúk és apró, szituatív részek is, amelyek megmutatják, hogy a csúcspontig vezető úton mi mindenen mentek keresztül a srácok. Emellett az is fontos volt, hogy a végeredmény „koszos”, mégis fiatalos legyen mind stílusban, mind pedig tartalomban – abban a friss értelemben, amilyenek ők maguk. Pörgős, tökös és kicsit sem steril: a műfajok találkozása pedig végül megteremtett egy igazán élvezhető, egyedi stílusú filmet.
A közösség ereje
– A banda nagyon közvetlenül állt hozzánk: nem akartak valahogy kinézni, hanem őszintén megmutatták azt, hogy mi az, amiből jönnek, és mi az, amire most vágynak. Izgalmas a zene és a személyesség kettőse, hogy játszunk egy picit a vidámsággal, a szomorúsággal, a múlttal és a jelennel, meg egyébként a jövővel is. Ott voltunk a zenekarral az utolsó próbán és a színpadra lépes előtti utolsó percekben is – avat be Fruzsina, aki számára talán az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor megszólalnak rajongók a filmben. A stáb helyszíni interjúi során volt olyan, aki azt mondta, hogy az életét mentette meg az AWS és az AWS közösség, és olyan is, aki már a kétéves kislányával jött el a koncertre.
– Ez a csapat valóban közvetlen a rajongóival, és a sajátjuknak érzik ezt a közösséget. Szerintem ezek azok a dolgok, amelyek összessége megmutatja az AWS sikerének valódi titkát, és ezt a film minden percében érezhetjük. Van benne rengeteg mosoly, nevetés, könny meg szenvedés, de amikor a fiúk kiállnak a színpadra, és elkezdődik a koncert, érezzük, hogy ez mind egy teljes egésszé áll össze. A film egy óriási csapatmunka a PKÜ Hajógyár részéről, és valahogy mindenki megtalálta benne magát. Jó ilyen közösségben, együtt alkotni!
Elődök nyomában
A közönség soraiban ott volt Molnár Máté is, a Road zenekar frontembere, aki a lányával jött el megnézni a filmet. – Nagyon kíváncsi voltam rá, és izgalmas volt mozihangzásban hallgatni, nézni egy koncertfilmet. Szeretem azokat a jeleneteket, amelyekben beengedik a nézőt a kulisszák mögé, és noha én is sok hasonlóban megfordultam már, mindig tud újat mutatni. A vetítés után arról beszéltünk a srácokkal, amikor még a 2010-es évek derekán turnéztunk együtt még Örssel (Siklósi Örs, az AWS korábbi, tragikusan fiatalon elhunyt énekese – a szerk.), felelevenítettük a régi emlékeket. Patent műsor volt, egy méltó ünnep remekül összerakott setlisttel és komoly színpaddal. Csak egy út volt előre, és az AWS méltó módon felnőtt a feladathoz: egy új zenekar tudott megszületni. Jó az irány, jó az út. Jó nyomon van az AWS.
Brucker Bence gitáros szerint az, hogy a Netflixen kijön évente három-öt csúcsminőségű koncertfilm, az elenyésző ahhoz képest, hogy amikor ők felnőttek, akkor mennyit jelentett az, amikor ezeket a DVD-ket az általa nagyra tartott zenekaroktól nézte. Sokszor, újra és újra. – Én gyakorlatilag ezeken a filmeken szocializálódtam zeneileg: az Iron Maidenen, meg a Metallica S&M-jén, ezeket naponta megnéztem az elejétől a végéig. A Dream Theatert meg is tanultam. Ma már senki nem vesz DVD-t vagy Blue-ray-t, mert mindenkinek ott van a streaming. Éppen ezért nagyon menő, hogy a Hajógyár részéről még van igény arra, hogy elkészülhessen egy ilyen minőségi koncertfilm. Az már csak a hab a tortán, hogy mozis premierje is lehetett.
Sófalvi-Kiss Csaba rendező szerint az AWS-film ékes példája annak, amikor egy kulturális esemény találkozik egy zenekar történetével és annak közönségével. Ez a film pedig nemcsak a jelennek készült, hanem a jövőben bármikor elővehető lesz, egy olyan kordokumentum a zenekar életében, amelyre büszkék lehetnek – és a Hajógyár is.
