Habár a gyapjas orrszarvú kevésbé ismert kortársánál, a gyapjas mamutnál, a faj évmilliókon át lakta a Földet – egészen tízezer évvel ezelőtti kihalásáig, ami egybeesett a legutóbbi jégkorszak végével, olvasható a Smithsonian magazin honlapján. Az emberek meglepően pontos barlangrajzaikkal halhatatlanná tették az állatot, és hozzájárultak a mai kutatók tudásához a fajról.
Szibériai aranyásók nemrégiben olyan felfedezést tettek, ami tovább segíti a hatalmas, prehistorikus állatok megismerését. Nyáron egy Ojmjakon közelében fekvő bányatelepen véletlenül egy gyapjas orrszarvú mumifikált maradványaira bukkantak, többek között egy érintetlenül megőrződött tülökre.
Az Északkeleti Szövetségi Egyetem (NEFU) csapata nem sokkal később elhozta a helyszínről a tülköt, az orrszarvú többi részét pedig az ősz folyamán tervezik kiásni. Az egyed ivarérett volt, nemét és korát még nem sikerült megállapítani.
Valószínűleg Északkelet-Szibéria – ahol a szóban forgó leletet is megtalálták – volt a faj utolsó „bástyája” a kihalás előtt – írta a Science magazin júniusban. Egy akkor publikált tanulmány szerint az éghajlatváltozás és a vadászat együttesen vezetett eltűnéséhez, mivel számára nem megfelelő élőhelyekre szorult vissza.
A mumifikált állat a hatodik gyapjas orrszarvú, amelyet Jakutföldön találtak. Legutóbb 2020-ban került elő egy példány, de ugyanebben az évben egy farkaskölyök múmiáját is feltárták. A hideg térségek permafrosztja a meleg területeknél sokkal jobban megőrzi az ősi maradványokat. „Az állatnak olyan helyen kell meghalnia, ahol fagyott a talaj, és gyorsan föld alá kell kerülnie – mondta Julie Meachen paleontológus a farkaskölyök megtalálásakor. – Ha túl sokáig fekszik a tundrán, lebomlik, vagy megeszi egy másik élőlény.”
