Különleges kiállítással és interaktív kreatív programokkal mutatkozik be Magyarország első silent book kiadója, a Weeskinders a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központjának Zenei Gyűjteményében.
A silent book életre kel című tárlat kurátora, és egyben a Weeskinders Kiadó alapítója, Blaschke Zsuzsanna a #fairytailproject alkotócsoport munkáinak megmutatásával remélhetőleg kitárja a nemzetközi megmutatkozás kapuját is a tehetséges magyar illusztrátorok előtt, akik egy itthon eddig kevéssé ismert művészeti ágban, a silent book műfajában alkotnak maradandót.
Az élete egyik felét nem Magyarországon töltötte, nagyon sokrétű tudást szerzett különböző világszerte. Pontosan mit/miket tanult itthon és külföldön?
Uralisztikát és orosz nyelvet tanultam itthon, valamint közgazdászképzésen vettem részt. Gyerekként ugyan humán beállítottságúnak könyveltek el, de engem sokkal inkább érdekelt a rendszer, még akkor is, ha az nem egyértelműen követhető. Ezért is fordultam egy év magyar szak után inkább a történeti nyelvészet felé, ahol valamilyen módon ezzel a rendszerrel tudtam operálni.
Az Egyesült Államokban aztán tudatosan két – mondhatni –, egymástól teljesen különálló dolgot kezdtem el tanulni. Méghozzá azért, mert az volt a tervem, hogy jól megismerem a részvények (pénzügyi eszközök) világát, és abból egy folyamatos, biztos alapot szerezve belekezdek olyan üzleti vállalkozásokba, ameelyek nem biztos, hogy folyamatosan tudnak majd anyagi forrást biztosítani, vagy nagy tőkeigényűek. Először divattal szerettem volna foglalkozni.
Ehhez először felmértem, hogy milyen készségekre van szükségem, és elkezdtem ezt a tudást megszerezni. Így tanultam kockázatmenedzsmentet és származtatott pénzügyi eszközök kereskedelmét Torontóban, itt emellett felvettem még a bölénytenyésztést mint kiegészítő szakot, és egy másik egyetemen egy rövidebb kurzus folyamán elsajátítottam a personal branding, valamint a sytling alapjait is. Ezt később Milánóban mélyítettem el, ahol luxuscikkek stratégiai menedzsmentjét tanultam. New Yorkban végül szereztem egy Financial Engineering diplomát, ami, mondjuk, matematikai alapú üzleti modellezés. Sok mindent tanultam, de talán a legfontosabb, amit elsajátítottam, az a megoldásközpontú gondolkodás.
Bár nem foglalkozott korábban könyvkiadással, mégis bele mert vágni egy olyan kiadó létrehozásába, amilyen még soha nem volt Magyarországon. Miért vállalta be ezt az úttörő szerepet?
Nem gondolom ezt úttörő szerepnek. Számomra ez egyfajta „kényszer”. Én nem szeretettem volna kiadót létrehozni. Talán nem is azért, mert nem értek hozzá, inkább mondjuk úgy, hogy a kényelem miatt. Nem érdekelt. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni a #fairytailproject alkotói csoporttal, és ezek a csodálatos művészek ott ültek nálam a nappaliban, és meséltek a megpróbáltatásaikról, én pedig láttam a munkáikat, a hozzáállásukat, a kreatív gondolkodásukat, nagyon megérintett, hogy művészként ők mennyire egyedül vannak.
A fordulópont végül a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásáron történt. Számomra megrázó volt az egész. Láttam az Illusztrátorok Falát, ami engem mindenre emlékeztetett, csak nem arra, hogy szeretném, ha bármelyik „lányom” ide kitenné az alkotását. Láttam, ahogyan állnak sorban a portfólióikkal egy-egy neves kiadó art directorainál az illusztrátorok. Végül pedig találkoztam Beatriz Martin Vidallal, akit én hihetetlenül tehetséges illusztrátornak tartok, akivel másfél órát beszélgettünk. Egy Pokeemon-széken ülve, fagylaltot majszolva néztük a munkáit. Az egyik legmegrendítőbb pillanata volt az egész vásárnak, amikor Beatriz azt mondta, hogy neki az utóbbi három napban ez volt a legjobb megbeszélése. Semmiben nem állapodtunk meg, kézzelfogható eredménye sem volt a beszélgetésnek. Ezt ő mégis jónak ítélte meg. Mert engem ő mint ember érdekelt. Akkor értettem meg, amit Gabriel Pacheco két héttel korábban mondott nekem: „ez a piac lelketlen”.
Ez volt az az élmény, amikor hazafelé már azon gondolkodtam: ha azt szeretném, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnöm, és az alkotóimnak se kelljen így tennie a silent bookjaikkal, akkor nincs más megoldás, mégiscsak be kell vállalni a kiadást.
Így azt mondanám, hogy a Weeskinders Kiadó nem cél, csak egy eszköz a céljaink megvalósításában. Ha pedig van egy jó cél, ahhoz már képesek kapcsolódni az emberek, így aztán mindig lesznek segítők, akikre számítok. A közösség ereje mindig hatványozott.
Miért épp Gabriel Pachecót hívta meg elsőként Magyarországra workshopot tartani? Hogyan vette föl vele a kapcsolatot?
A második silent book, amivel életemben találkoztam, az ő műve, a Cappuccettorosso, ami olyan hatással volt rám, hogy jó ideig mindenhová magammal vittem. Konkrétan velem volt úton-útfélen. Előfordult, hogy egy étteremben mutattam az egyik barátomnak, aztán a mellettünk ülők is érdeklődést mutattak, szóval ők is végignézték.
Aztán egy másik barátomnak nagyon megtetszett a kötet, és úgy döntött, hogy inspirációként használja. Ő vette fel a kapcsolatot először Gabriellel, majd amikor arról volt szó, hogy a Deák17 Galéria Csupa-kép kiállítása mellé kísérőprogramként lehetne egy workshopot is rendezni, bedobtam Gabriel nevét. Elfogadták. Így szimplán írtam neki egy e-mailt.
Természetesen láttam, hogy nagy sikerrel tart workshopokat világszerte, és azt is, mennyire jó előadó, így azt is tudtam, hogy nem nagyon mehet félre a dolog.
A Gabriel-csapatból alakult #fairytailproject tagjai lesznek tehát a magyar silent bookok alkotói. Tőlük tudom, hogy a kiadói munka főként a mentorálásról, a közös gondolkodásról szól. Ez eléggé ellentmond az eddigi hazai gyakorlatnak. Miért ezt az utat választotta?
Valójában nem tudom, hogy mi a bevett gyakorlat. Én niche marketstratégiai menedzsmentet tanultam, ott az az alapszabály, hogy nincs szokás és nincs bevett gyakorlat. Minden lehetséges… és annak az ellenkezője is. Mindemellett talán az is magyarázatot ad, hogy én nem kiadóalapítás céljából kezdtem neki, hanem azért, hogy kiváló minőségű silent bookok szülessenek magyar alkotóktól is. A többi csak jött. Ahhoz pedig, hogy az alkotó alkothasson szabadon – ez szerintem az egyik alapvetése a jó silent booknak –, az szükséges, hogy olyan közegben legyen, ami inspiráló és támogató. Az illusztrátori munka alkalmazotti lét, vagyis mindig valakinek az igénye szerint dolgoznak. Most pedig el kellett sajátítaniuk, pontosabban fel kellett éleszteniük magukban az öncélú művészt. Mikor magadból-magadnak alkotsz, ami végül közös értékké válik. Ehhez támogatásra volt szükség. És persze megértésre.
Miért éppen Weeskinders lett a kiadó neve?
Bolognában ültünk Gabriellel és más illusztrátorokkal egy bárban az egyik este. Szakmáról beszélgettek. Én annyira már nem, mert elég fáradt voltam. Valaki megkérdezte Gabrieltől, hogy melyik illusztrátorral kellene felvennem még a kapcsolatot. Erre Gabriel rám nézett, és csak annyit mondott, hogy „sok az árva gyerek”. Hozzátette, hogy ezt átvitt értelemben gondolja. Bár végtelenül fáradt voltam, mégis ez a mondata az egész bolognai tartózkodásom alatt a fülembe csengett. Majd hazatérve is. Aztán elmentem egy barátomhoz Bécsbe, ő pedig felvetette, hogy miért ne lehetne ez a kiadó neve: árva gyerekek. Csakhogy ez magyarul sem hangzik túl jól, pláne nem a nemzetközi piacon. Így elővettem a nyelvészi oldalamat, és végignéztem az összes kisnyelvet. (Zárójelben jegyzem meg: itt ismertem fel, hogy az egyik bantu nyelvjárásban valószínűleg nincsenek árva gyerekek, mert nem létezik rá egyetlen szó, csak egy kifejezés: „az a gyerek, akinek nincs anyukája vagy apukája”.) A legharmonikusabb hangzása számomra afrikaansul volt. Így lett a kiadó Weeskinders.
Nem kizárólag magyar szerzők könyveit adja majd ki, és nem csupán a magyar piacra számít, hiszen a silent bookban gyakorlatilag nincs szöveg, ezért a világ minden táján értékesíthető. Ezek szerint bízik abban, hogy az egyébként gyakorlott és neves illusztrátorok, akik a silent bookban mégis kezdőnek számítanak, beleférnek majd a világtrendekbe?
Mit jelent vajon a világtrend? Persze hogy bízom benne, egyébként nem kezdenék bele ebbe a vállalkozásba. Nekem az az alapelvem, hogy a tehetség megtalálja az útját és a helyét. És én most látom magam körül a tehetséget. A trendek érdekes dolgok: jönnek-mennek.
Eredetiség és tehetség. Szerintem ez a két dolog fontos, mert ezek örök érvényűek. Az eredetiséget tudjuk segíteni, és a tehetség, ahogyan azt az előbb is mondtam, itt van.
Erről most David Bowie jutott eszembe, aki folyamatosan meg tudott újulni, képes volt mindig meglepőt alkotni. Még az utolsó albumával is, ahol például Kendrick Lamartól is inspirálódott. David Bowie Kendrick Lamartól… Ez a lényeg.
Hány könyvet szeretne kiadni jövőre a #fairytailproject alkotóközösségének munkáiból, és tervezi-e, hogy később majd bővül az alkotói lista?
Jövőre minimum nyolc, ideálisan pedig tizenkettő, de maximum tizenhat könyvet adunk ki. Gabriellel is van egy megállapodásunk. Optimális esetben tíz magyar és kettő külföldi szerzőtől várható silent book.
Jövőre október 12-től lesz a Deák17 Galériában egy nagy kiállításunk, márciustól kezdve pedig körülbelül kéthavonta megjelenik egy új kötet, ott nyolc könyvet mutatunk majd be. És persze Bolognába is készülünk. A Petőfi Kulturális Ügynökség standján szeretnénk, ha szerepelhetne minimum négy kiadványunk. Természetesen nemcsak Magyarországon terjesztjük majd a magyar illusztrátorok munkáit, hiszen ezek a könyvek nincsenek nyelvhez kötve. Nagyon szeretném, ha a magyar tehetségek is bekerülnének a nemzetközi vérkeringésbe a magas művészi színvonalú munkáikkal.
Szóval ha már a világtrendről beszélünk, akkor mindenképpen a vizuálisan kiváló minőségű trendhez csatlakozunk a magyar művészek munkáival.
A kiállítást megnyitja november 23-án 15.30-kor: dr. Göbölyös Luca képzőművész, egyetemi docens
A kiállítás kurátora: Blaschke Zsuzsanna
A tárlaton szereplő művészek: Bezerédi Zsófia, Bódi Kati, Demény Andrea, Endrődi Katalin, Gnosspelius, Staffan, Holló Anna, Hu-Yang Kamilla,
Kelemen Kinga, Korbuly Ágnes, Korsós Éva, Kőszeghy Csilla, Lovas Boróka, Pacheco, Gabriel, Radnóti Blanka, Rácz Eszter, Simonyi Cecília, Szegedi Katalin, Tóth Marianna (Artary)
A kiállítás 2024. december 21-ig látható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében.
A silent book foglalkozásokról bővebben itt olvasható a leírás.
Gabriel Pacheco, a világhírű illusztrátor személyesen is jelen lesz a Szabó Ervin Könyvtár rendezvényén: 13.30-kor pódiumbeszélgetésen hallgathatja meg a Bölcseleti Teremben a nagyközönség az alkotással kapcsolatos gondolatait. A MeseCentrum oldalán megjelent, vele készült korábbi interjút is érdemes elolvasni.
