Az Armel Opera Fesztiválnak 2014 óta művészeti vezetője. Milyen célkitűzésekkel vette át az irányítást?
Havas Ágnes fesztiváligazgató pont abban az időszakban kért fel a pozícióra, amikor a Szegedről Budapestre való átköltözés zajlott. Nemcsak a helyszínben történt változás, hanem az időpontban is: a korábbi őszit átettük június végére, ami sokkal szerencsésebb időszak. Mivel az Armel nemcsak fesztivál, de verseny is, így még több dologra kell odafigyelnünk a szervezés során, és természetesen két-három évre előre tervezünk. A fesztivál közeledtével mindig megnövekszik a kommunikációs stáb, az év nagy részében azonban velem együtt öt ember végzi a teendőket. A fesztivál előkészületei mellett még számos izgalmas dolgot csinálunk év közben, koncerteket szervezünk, zenekarokat turnéztatunk. Legutóbb például a Virtuózoknak ajánlottunk fel Armel Opera Festival-díjat, így a fődíjas nyertes a New York-i Carnegie Hallban, a korcsoport győztesek pedig a londoni Cadogan Hallban és a Berlini Filharmonikusok koncerttermében mutatkozhatnak be.
Melyek lesznek a fesztivál kiemelt eseményei?
Eötvös Péter Senza Sangue című operájának június 27-i magyarországi bemutatója, amely Bartók Kékszakállújának párdarabja, mindenképpen kiemelt programnak számít. Ha mint érdeklődő operakedvelőt kérdez, a július 1-jei The Omnibus Operát említeném: A telefon, a Lapjárás és az Oda és vissza című három egyfelvonásos vígoperát a Szerb Nemzeti Színház előadásában biztosan nem hagynám ki.
Karmesterként miben működik közre?
Hans Werner Henze Elégia ifjú szerelmesekért című művét vezénylem, amely július 2-án a zeneakadémista énekes növendékek záróvizsgája lesz, illetve a fesztivál záró programja. Almási-Tóth András rendezővel, egyetemi docenssel egyébként már több produkcióban is dolgoztam együtt, illetve néhány fiatal énekessel is dolgoztam már a csapatból. Ez nagy lehetőség számukra, hiszen az előadás után egy hónapig több millióan láthatják majd őket az Arte csatornáján.
Tavaly a Sziget Fesztiválon is megjelentek. Milyen érdeklődést tapasztaltak? Folytatódik az együttműködés?
Idén is megyünk, és olyan programokkal készülünk, amelyek meg tudják szólítani az ott lévő tömeget. Az a tapasztalatom, hogy a Sziget közönségét könnyebben be tudjuk vonzani a komolyzene bűvkörébe; sokan csak arra járnak, körbenéznek, és megtetszik nekik, amit hallanak. A Művészetek Völgye szervezésében is részt vettem 2005-ig. Mindkét rendezvény olyan, hogy már önmagában a fesztiválélményért érdemes elmenni. Az emberek nemcsak a nagy koncertek és a headliner nevek miatt érkeznek, napközben is vágynak a tartalmas kikapcsolódásra. A közönség tehát ott van a helyszínen, már csak azt kell elérnünk, hogy a mi sátrunkhoz jöjjenek. A legjobb promóció amúgy is az, amikor az embernek a barátai vagy az ismerősei ajánlanak valamit. Az elmúlt fél évben én például több színházi előadásra is így mentem el. Egy fesztiválnál mindig az az érdekes, hogy milyen arculata van, amelyet az Armel esetében a zene és a színház különleges kapcsolata határoz meg. Az opera az egyetlen műfaj, ahol úgy lehet párhuzamosan énekeltetni a szereplőket, hogy annak van értelme. Olyan színdarabot még nem írtak, amelyben öt ember egyszerre beszél, az operában azonban ez, a zenének köszönhetően lehetséges. Az Armel Opera Fesztivál nemcsak a komolyzene kedvelőinek szól, hanem minden, a művészet iránt nyitott embernek. Egy könyvesboltban gyakran előfordul, hogy más is megtetszik, mint amelyért betértünk, és egy kötet helyett egy halommal távozunk. Az előadó-művészetnél ugyanígy történik.
Érdeklődőként milyen színházi darabokat tekintett meg utoljára?
Legutóbb a Ma este megbukunk című előadást láttam a Centrál Színházban és a Szép Ernőről szóló darabot a Szkénében. Szerencsés vagyok, mert bár az én szakmámra vonatkozóan mindig kritikusan hallgatok-nézek, de azért át tudom adni magam az előadásnak.
Amerikában is aktívan tevékenykedik. Ötödik éve a Huntsville Symphony zeneigazgatója és karmestere.
Igen. A 2015/2016-os huntsville-i szezonnak már vége, de Montreal mellett van Kanada legnagyobb komolyzenei szabadtéri fesztiválja, a Le lanaudiére: az Armel után egyenesen oda megyek majd a nyitó koncertet vezényelni. Pár évvel ezelőtt már jártam ott néhányszor, és most visszahívtak. Ezután az Oregon államban lévő Portlandbe megyek a Portland Festival Symphonyval dolgozni, majd hazajövök a Sziget Fesztiválra. Zenekaromhoz, a Huntsville Symphonyhoz szeptemberben térek vissza.
Milyen gyakran kell utaznia?
Az biztos, hogy sokat költök a légitársaságokra és kávéra is. Januártól általában minden hónapban utazom. Néha olyan is előfordul, hogy csupán néhány nap miatt kell földrészt váltanom. Nyáron a fiaimat viszem el nyaralni, megígértem nekik, hogy elmegyünk Chicagóba és New Yorkba. Milwaukee-ba is beugrunk, mivel én ott kezdtem az amerikai pályafutásomat. Sok barátot, ismerőst is meglátogatunk majd.
Komolyzenei kultúrafogyasztásban milyen különbségeket lát a magyar és az amerikai között?
Az Egyesült Államok egy ország, kultúrája mégis nagyon sokszínű. A közönség ízlése és stílusa akár az egymás mellett lévő városokban is teljesen különböző lehet. A magaskultúrának itthon és Európában sokkal nagyobb hagyománya van, tele vagyunk színházakkal, koncerttermekkel, kulturális intézményekkel. Érdekes, hogy amikor fesztivált szervezek, Huntsville-ben még azt is figyelembe kell vennem, hogy mikor indul a középiskolai futballbajnokság, mert ott aztán valóban mindenkit érdekel a helyi sport. Ami a repertoárt illeti, nálunk például ritkán játszanak Sibeliust, míg Amerikában nagyon megy, de Kodályt bár ismerik, sokkal kevésbé játsszák. Beethoven persze mindenhol Beethoven.
Végh Nóra
Fotó: Kállai-Tóth Anett
