Milyen érzés volt új tagként belecsöppenni A Dal zsűrijébe?
A helyzet némileg ismerős, de közben teljesen más. Nem csak a közeg miatt ? hiszen csupa új ember vesz körül -, hanem az eltelt jó tíz év miatt is. És az eltelt idő persze nem csak rajtam látszik meg, hanem a dalokon, az előadókon, a közönség hozzáállásán, a szakma állapotán is. Még az elején vagyunk. Remélem, hogy inkább pozitív élményekről fogok beszámolni a műsorfolyamat végén is.
Mennyiben más ez, mint a Megasztár zsűrijében ülni? Egy olyan munkát most egyáltalán elvállalnál?
Nagyon más. Olyannyira, hogy Megasztár-jellegű műsorban nem is szívesen vennék részt, A Dal felkérésére viszont igent mondtam. Akárhogy is nézzük, ez itt nem egy tehetségkutató, vagy inkább egy annak látszó show-műsor, amelyben hétről-hétre karaoke előadásokat hallunk és látunk, hanem immáron hivatásos előadók friss dalainak bemutatása, kész produkciók. A verseny formátum és a zsűri jelenléte nekem inkább a régi táncdalfesztiválokat idézi, így aztán a mi szerepkörünk is jórészt kritikusi, nem vagyunk mentorok és jófej tanár bácsik.
Mit gondolsz, jó újítás az, hogy a nézőt ötödik zsűritagként bevonják a döntéshozatalba?
A lehető legjobb! Ha pusztán szakmai döntés alapján ítéltetne meg, hogy ki képviselje az országot egy rangos nemzetközi versenyen, kevés lenne ez a négy megmondó ember, legalább annak a grémiumnak részt kellene vennie a döntésben, akik a sok jelentkező közül a műsorba kerülő harminc előadót kiválasztották. Azonban ma már ez is sok jogos vitát válthatna ki. A közönség bevonása egyértelműen és jótékonyan csökkenti a ránk nehezedő felelősséget, de közben olyasmibe szólnak bele, amelybe eredendően joguk is van, hiszen az Eurovízión valóban az ország egészének, és nem csak a popszakmájának képviseletét látják el a delegált dalosok.
Szerinted mi lehet a titka egy jó eurovíziós dalnak? Mi az, amire a közönség felkaphatja a fejét, amivel ki lehet tűnni a döntő többi produkciója közül?
Azt lehetetlen megmondani, hogy melyik dal esélyes arra, hogy kitűnjön a többi közül. Ehhez minimum a többi ismeretére volna szükség. Aztán persze az is kétséges, hogy mire elég az, ha valamely dal más, mint a többi. Szóval csak nagyon kevés objektív szempont létezik, amely alapján meg lehet ítélni, melyik dal érdemesebb a nagy versenyre. Az egyik talán épp az Eurovíziós Dalfesztivál sajátos karaktere, amely inkább a régi, veretes ? lásd pl. San Remo ? dalfesztiválokét őrzi. Tehát inkább a nagy ívű, lassabb tempójú, könnyen befogadható, közönségbarát, úgynevezett fesztiváldalokat részesíti előnyben. Épp, mint a tavalyi nyertes dal, már amennyiben elhisszük, hogy csupán zenei szempontok érvényesülnek a szavazásokkor. Márpedig nem.
Zsűritagként elsősorban milyen kvalitásokat nézel a versenyzőkben?
Igyekszem mindent. Ugyanis épp a fent említettek miatt, lényegében az a felelősségünk, hogy vállalható dal versenyezzen Bécsben. Tehát a minőség lehet a legfontosabb szempont, aminek azért vannak szakmai ismérvei is. Egy jól megírt, jól meghangszerelt, jól mixelt dal egy karizmatikus, szimpatikus, érdekes előadóval, aki stabilan énekel, a minimum követelmény. Ezen túl a közönséggel együtt keressük majd azt a különleges plusz ízt, ami miatt egyik-másik produkció kiemelkedik a többiek közül. Ez persze már jócskán szubjektív megítélést jelent. Ezért is jó, hogy nem csak négyünk szubjektív megítélése számít.
Az utóbbi évek Eurovíziós Dalfesztiváljain voltak kedvenc ? akár magyar, akár külföldi - produkcióid?
Nagyon olcsó válasznak tűnik, de nekem épp a tavalyi, sok botrányt kavart előadó dala az egyik kedvencem. Minden szempontból kerek és hatásos volt a produkció, ebbe még a feltűnő énekes is belefért. Nyilván azért is szeretem, mert nagy rajongója vagyok a James Bond filmdaloknak, és Conchita Wurstnak sikerült egy olyan művet megszólaltatnia, ami mintha valamelyik nem kanonizált James Bond történethez íródott volna, de mégsem tűnik másolatnak.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
