Mennyibe került 1918 decemberében egy dobostorta? Az április 11-én a Magyar Írószövetség Debüt Díjában részesült, tizenkilenc éves Voloncs Attila Virágok esztendeje című, a Tanácsköztársaság idején játszódó regényéhez többek között ilyen kérdésekre is választ adó, részletekbe menő kutatást kellett folytatnia. A fiatal íróval beszélgettünk.

Voloncs-Attila-Konyvbemutato
A könyv bemutatója Székelyfölfön 2018-ban
Forrás: hirmondo.ro

Miért választotta pont ezt a korszakot és témát?

Azért, mert nagyon sűrű időszaknak érzem, amelyben pár hónap leforgása alatt évtizedek változásait lehet megragadni. De minél többet próbálok reflektálni a kamaszkori önmagamra, annál inkább úgy érzem, hogy a racionális belátásokon túl (vagy talán éppen azok előtt) volt valami intuitív vonzalom bennem a világháborús vereséget követő idők erőszakos, és paradox módon gyönyörűnek tetsző hétköznapjai iránt. Ma már azt mondom, hogy titkon bizonyára valami mélyebb és általánosabb érdeklődés vont a proletárdiktatúra iránt. Hogy ezt mi váltotta ki, azt máig nem tudtam megfejteni.

 

1919_Astoria
Budapesti városkép 1919-ből. Háttérben a Munka Háza című, május 1-i díszlet.
Forrás: Fortepan

A regény hatalmas kutatómunkát vehetett igénybe. Hol és merrefelé kutakodott, érte közben meglepetés?

Tulajdonképpen minden, relevánsnak tűnő szakirodalmat elolvastam, ami az 1918-1920 közti időszakkal foglalkozott. Annak eldöntésében, hogy mi használható és mi nem, már volt némi tapasztalatom, sokáig történésznek készültem, ismertem a korszakkal foglalkozó tudósok munkáinak jelentős részét. Ezenkívül sorra vettem a korabeli újságokat, néhány fontosabb személy emlékiratait és jó néhány levelet, végignéztem rengeteg, korabeli felvételt. Meglepetések természetesen szép számmal értek, de a legviccesebb eset még mindig az volt, amikor egy 1918 decemberében játszódó jelenethez kellett egy dobostorta árát kiszámítanom, figyelembe véve azt, hogy hiába tudok hozzávetőleges adatot 1918 nyaráról, kalkulálnom kell a súlyosbodó élelmiszerhiány mellett az infláció mértékével is, amelyek együttes hatását csak úgy tudom megsaccolni, ha megvizsgálom, mennyivel ugrott meg egyéb termékek ára fél év alatt.

 

kolyokkutyakkal
Életkép 1919-ből.
Forrás: Fortepan

Alig 15 évesen kezdte írni a regényt. A megjelenés óta újraolvasta? Tenne lényegi változtatásokat a könyvben?

Hogyne, rengeteget. Sőt, kész katasztrófa lenne, ha semmit sem szeretnék átalakítani, hisz ez azt jelentené, hogy semmit nem fejlődtem, ráadásul a világnézetem sem változott tizenkilenc éves koromra egy szemernyit sem. Ha ma adnám le a kéziratot, egy teljesen más regényt juttatnék el a kiadóhoz. De gyanítom, hogy a korai munkáival minden író hasonlóan lehet. Épp ezért nincs bennem semmiféle megbánás, hiszen különösebb becsvágy sem volt bennem. Sajnálom azokat az alkotókat, akik az első kötetükkel szeretnék megváltani a világot, már csak azért is, mert valószínűleg a másodikkal és a harmadikkal sem sikerül az ilyesmi. Ismerünk néhány kivételes géniuszt (Goethe, Radiguet) akik pimaszul fiatalon írtak nagy műveket, de azzal indulni, hogy én leszek a következő, hozzájuk hasonló csodagyerek, akkora terhet jelent, hogy cipelni inkább bénító, mintsem ösztönző.

 

Viragok_esztendeje
A Virágok esztendejét a Magyar Írószövetségben is bemutatták
Fotó: aranyjanosalapitvany.hu

Történelmi kutatásaiból sikerült minden, a korra érvényes és jellemző jegyet felfedeznie?

Most nagyon adná magát a helyzet, hogy hatalmas felismeréseket mondjak, de igazából semmire nem jöttem rá, amit ne ismételtek volna el ezerszer előttem. A szisztémák ingatagok, az ember törékeny, és a vész pillanataiban inkább kicsi, mint nagy. De verset írni mindig, minden után lehet.

Idén megkapta a Magyar Írószövetség Debüt díját. Gondolta volna, hogy ilyen hamar értékelik a teljesítményét?

Nehéz erre úgy válaszolni, hogy ne essen az ember se az álszerénység, se a hiúság bűnébe. Természetesen nagyon örülök a díjnak, mindenfajta elismerés és pozitív visszajelzés termékenyen hat rám, mindazonáltal igyekszem továbbra is alázattal dogozni. Még mindig nem írok úgy, ahogyan szeretnék, és remélem, soha nem is fogok. Ha belegondolok, eléggé zavarbaejtő helyzet lenne.

 

Voloncs_Attila_atveszi_a_dijat
Voloncs Attila átveszi a Debüt díjat Szentmártoni Jánostól, a Magyar Írószövetség elnökétől
Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu

Ha jól tudom, már belekezdett a következő regénybe. Elárulna róla valamit?

Nem szeretnék róla túl sok mindent mondani, már csak azért sem, mert folyamatosan átstrukturálom, megváltoztatom a koncepcióját. Tanultam az első kötet hibáiból, szeretném, ha az új kevésbé lenne túlírt, és tökéletesebb szerkezettel bírna. Annyit elárulhatok, hogy kevésbé lesz történelmi, meg merem kockáztatni, hogy sokkal filozofikusabb lesz, és jelentős része nem magyar területen fog játszódni. Utóbbi megvalósítása szintén nagy feladat, és rengeteg kutatást igényel, egyfajta belehelyezkedést egy másik kultúrába.

Nyitókép: Pataki Tamás, Nagy Lea és Voloncs Attila Debüt-díjasok