2006 szeptemberének végén nagy lelkesedéssel számoltunk be arról, hogy kikerült a netre a Frank Miller képregényéből készült 300 című mozi trailere. Mint jelentettük, a filmet a Holtak hajnalának remakejét dirigáló Zack Snyder rendezte. A forgatókönyvet Michael Gordon tervei alapján Kurt Johnstad, a Megbízás című akció-thriller írója készítette Snyderrel közösen. Azóta a produkciót több fesztiválon is levetítették, legutóbb a Berlini Filmfesztivál ezerhétszáz fős közönsége üdvözülte álló ovációval. Frank Miller szexben és erőszakban bővelkedő képregényfilmje, a Sin City rajongói Zack Snyder 300-ában sem fognak csalódni.
A produkció főszereplője a skót Gerard Butler, aki még 2004-ben a Joel Schumacher irányította Operaház fantomjában bújt az állarc mögé, most pedig Leonidasz, spártai hadvezért alakítva ütközhet meg a perzsák uralkodójával, Xerxésszel. A történetet a csata egyetlen túlélője, Dilidos visszaemlékezéseiből ismerjük meg.
A Warner Bros. stúdió mindenképpen úgy kívánta elkészíteni a filmet, hogy az eredeti mű stílusa köszönjön vissza a vásznon. A jeleneteket hatvan nap alatt vették fel bluescreen előtt, a háttereket és a vizuális effekteket digitálisan hozták létre. Ugyanezt az eljárást használták a Sin City-nél is.
A spártai csata után Snyder a Watchment, Alan Moore képregényét adaptálja filmre. A lassan 15 éve húzódó projekt iránt 1989-ben még Terry Gilliam is érdeklődött, majd miután ráébredt, hogy képtelen vászonra ültetni a megfilmesíthetetlennek tartott Watchmen-t, bedobta a törülközőt. Ezután a Pi-vel berobbant Darren Aronofsky neve jött szóba, aki viszont a The Fountain miatt mondta le a forgatást. A következő kiválasztott Paul Greengrass volt, majd pár hétre rá már arról tudósított az összes mozis magazin, hogy a Paramount leállíttatta a már előkészületi szakaszban álló produkció munkálatait.
A képregény megfilmesítésének a terve, akkor került ki ismét a fiók mélyéről, amikor a Warner Bros. megszerezte a jogokat és a Holtak hajnalának remake-jét dirigáló Snyder-re bízta a rendezést.
Alábbiakban a darkhorizons.com újságírójának interjújából közlünk részleteket, melyből többek közt kiderül, hogy miért pont a 300-at szúrta ki magának Snyder, illetve lehet-e valamiféle történelmi hitelességről beszélni a mozi kapcsán. A relatíve kevés pénzből, 60 millió dollárból forgott 300 két héttel az amerikai premier után, március 22-én kerül a hazai mozikba
Miért pont a 300-at szúrta ki magának megfilmesítésre?
Amióta az eszemet tudom, rettentően vonzódom a műfajhoz. Már egészen kis koromban megismerkedtem a graphic novel világável, ugyanis sikerült meggyőznöm az édesanyámat, hogy rendszeresen vegye meg a Heavy Metal magazint, ami nem feltétlenül gyerekek kezébe való. Mamám minderről mit sem sejtett, valamiért nem vette észre, hogy lényegében egy felnőtteknek szóló lapot szállít nekem mindig haza. Valamiért azt gondolta, hogy ez egy olyan dizájnos kiadvány, amiben "ártatlan" képregények vannak. Én pedig meghagytam ebben a hitében, sőt bátorítottam, hogy költsön rá. Anyu "buzgóságában" a Wolverinét, az X-Men-t és még néhány más klasszikust is bepakolt a kosárba, de annyira nem tudtak lekötni, hiányzott belőlük számtalan olyan elem, gondoljunk csak a szex vagy a halál ábrázolására, ami a Heavy Metal-ban megvolt. Aztán, amikor már kicsit nagyobb lettem, saját magam is rendeltem, főleg pornográfiát is ábrázoló lapokat. Persze anyám mindig lefülelt, ilyenkor a szokásos szituációk játszódtak le. "Mi a fene ez?" - kérdezte, mire én: "Nem tudom, én semmi ilyet nem vettem, ingyen kellett érkezniük". Aztán, amikor kijött a Dark Knight, meg a Watchmen visszataláltam a graphic novel-ek világához. Már felnőttként, rendezőként azt gondoltam magamban, filmre akarok vinni annyi Frank Miller munkát, amennyire csak lehetőségem lesz. "El akarom készíteni a Sin City-t, de azt már lenyúlták. Akkor a Dark Knight-ot, de már az sem szabad"- pörgött az anyag. Így kötöttem ki a 300-nál, ami szintén mindig is izgatott. De sosem gondoltam volna, hogy egyszer az álmodozásokból valóság lesz. Olyan volt az egész, mint amikor filmszakosok arról dumálnak, hogy mennyire fantasztikus is lenne hozzányúlni ehhez a darabhoz. Aztán egy nap kaptam egy hívást Gianni Nunnari-tól, aki elmondta, hogy rácsörgött Frank Millerre. A nyomaték kedvéért, mintha nem tudnám, hozzátette, ugye képben vagyok, hogy sajátos természete miatt, mennyire nehéz vele pár szót váltani, de nekünk adja a megfilmesítés jogát. Köpni-nyelni nem tudtam, hebegtem-habogtam, ez meg mit jelent - kérdeztem, mit értesz az alatt, hogy nekünk adja a jogokat? Azt válaszolta, megpróbálkozhatunk a filmre vitellel. Alig kaptam levegőt az izgalomtól, egyszerre hangzott félelmetesnek és nagyon csábítónak az egész.
Történelmi hitelességben sosem gondolkodott?
Ezt a kérdést igazából nem nekem kéne feltennie, hanem a 300 szülőatyjának. De, hogy válaszolja a kérdésére, nem ez volt az elsődleges szempont. Természetesen azért megmutattam a készülő darabot történészeknek is. Egyikük, Bettany Hughes igen nagy hatást tett rám. Olyan gyerekes kérdésekkel bombáztam, hogy "Ön szerint teljesen megőrültem?", "A filmből az jön le, hogy gyűlölöm a történelmet?", mire ő azt felelte, hogy "Mr. Snyder, a maga módján Ön hitelesebben közelített a spártaiakhoz, mint azt bármelyik írásomban én tettem". Elmagyarázta, hogy történészként a lehető legnagyobb mértékben ki kell zárnia a szubjektivitást, érzelmei nem befolyásolhatják azt a képet, amit a spártaiakról ad. Ellenben, amit én a 300-al megvalósítottam, az olyan, mintha spártai szív dobogna a mellemben ? mondta Bettany. Egyébként az ő témába vágó írását tartottam a legjobbaknak, de meg ne kérdezze, hogy mi a címe.
Mintha egy házivideóról mesélne, aminek a lényege az "itt és most"-ban rejlik.
Pontosan, a 300 mintegy esszenciája annak, ahogy a spártaiak gondolkoztak a világról. Legalábbis a mi felfogásunk szerint. Egyébként a filmmel kapcsolatos másik leggyakoribb kérdés, hogy mennyire politikus a produkciónk, amit igazából nem nagyon tudok hová tenni. Amikor interjút adok, egy dolgot mindig igyekszem hangsúlyozni, nem vagyunk azonosak azokkal, akiket ábrázolunk. Egy produkció erejéig beléjük helyezkedünk, megpróbálunk velük tartani, de ez nem azt jelenti, hogy úgy gondolkodnánk. Fontos kiemelnem, hogy ők nem mi vagyunk.
Számíthatunk Öntől valami közös munkára még Millerrel?
Azon vagyok, hogy ne szalasszam el a lehetősége(ke)t. Igazából még a 300-ról sem nagyon beszélgettünk. Frank egyébként az elejétől fogva szabad kezet adott nekem. Arra bíztatott, hogy úgy csináljam, ahogy én akarom, mindenre válaszolt, amire kíváncsi voltam, de 2ez a te mozid" ? mondogatta állandóan. Furcsa, ez a nagy szabadság is nyomasztó, óriási felelősséggel jár. Ott van mögött a másik ki nem mondott gondolata: "Mindent lehet, csak ne rontsd el".
Leesett a kő a szívéről, amikor elismerően csettintett a filmet látván?
Hát, hallja, nagyszerű érzés volt. Miután megnézte a filmet, elárulta, hogy azért írta a 300-at, mert még kis korában nagy hatást tett rá a 300 Spartans című alkotás. Majd az én produkcióm megtekintése után hozzátette, bárcsak ezt a mozit látta volna akkor és nem a Rudolph Maté rendezte darabot.
A jövőben is azt a technikát akarja használni, mint amit a 300-ban már kipróbált?
Jelenleg a Watchmen-en dolgozunk, ahol semmi szükség sincs erre. Persze, majd ha, tudja, olyan "irány a Mars"-ra filmeket szeretnénk készíteni, bátran nyúlunk a 300-ban kipróbált technikához. De mint előbb említettem a Watchmen inkább a Taxisofőrre, vagy a Dr. Strangelove-ra kíván emlékeztetni, mint egy Fantasztikus négyes típusú mozira.
Nem volt nagy a stúdió nyomása, hogy próbálja meg csökkenteni az erőszakos és erotikus jelentek számát, vagy legalább finomítson rajtuk?
Először azt gondoltam, hogy sokkal jobban belefognak szólni a munkámba. Azt már a legelején tisztáztuk, hogy a R kategóriát nem fogja átlépni a film. Ebben meg is nyugodtak és rendelkezésemre bocsátották a szükséges összeget. Azt hiszem a produkció koncepciójával sikerült meggyőznöm őket. Azt mondták, hogy "Ok, itt a pénz, menj és csináld. Ugyan fogalmunk sincs, hogy miben mesterkedsz valójában, de a lelkesedésed, az az elképzelés, amit lefestettél, tetszik, más mint amihez hozzá vagyunk szokva. Mi pedig pont ezt akarjuk". Mindenkinek megmutattam az erotikus jelentekről készült rajzokat, "nézzétek, ezt akarom filmre vinni" - mondtam, amire azt felelték, hogy "nagyon meggyőző".
