Hét Arany Glóbuszra jelölték a három kontinensen, öt nyelven forgatott Bábel című filmet, a mexikói Alejandro González Inarritu globális drámája azonban végül csak egy díjat vihetett haza - igaz, a leginkább irigyeltet: a legjobb filmnek járót. A Golden Globe-ig vezet út díjakkal volt kikövezve. Jól indult a 2007-es év: a rendező új filmjét az online filmkritikusok kilenc kategóriában választották be a legjobbak közé.
Az Online Film Critics Society alábbi kategóriáinak nevezettje lett a Babel: A legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb női mellékszereplő (Adriana Barraza és Rinko Kikuchi), a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb vágás, a legjobb operatőri munka, a legjobb filmzene és az áttörő alakítás kategóriájában (Rinko Kikuchi).
Áttekintve dicsőségtábláját, többek között a következő fontos jelöléseket és elismeréseket söpörte be eddig a mexikói-amerikai filmdráma: Utah Film Critics - A legjobb mellékszereplő: Rinko Kikuchi, Chicago Film Critics Association - A legjobb mellékszereplő: Rinko Kikuchi, People?s Choice Awards, jelölés - Kedvenc főszereplő: Brad Pitt, Chicago Film Critics Association, jelölések: A legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb női és férfi mellékszereplő (Adriana Barraza, Rinko Kikuchi és Brad Pitt), a legjobb operatőri munka, a legjobb filmzene és a legígéretesebb alakítás kategóriájában (Rinko Kikuchi), Toronto Film Critics Association-jelölések: A legjobb forgatókönyv, a legjobb női mellékszereplő: Rinko Kikuchi, San Francisco Film Critics Circle - a legjobb női mellékszereplő: Adriana Barraza.
A felsorolás nem teljes, ám érzékelteti, milyen kiemelkedően fényes pályát futott be a film Cannes-i debütálása óta, ahol Alejandro González Inárritu a legjobb rendezőnek járó díjjal távozott, és az ökumenikus zsűri díját is elhozta ? jelentette a produkció hazai forgalmazója, a Budapest Film. A kérdés az, hogy a Golden Globe-os egy díj milyen esélyeket vetít előre az Oscar-díjra nézve.
A film hazai bemutatója (február 8.) kapcsán közlünk részleteket a movies.ign.com interjújából, amelyből többek közt megtudhatjuk azt is, hogy Inárritu az egyenes út helyett miért választ mindig bonyolultabb elbeszélési stílust, valamint mit gondol Brad Pitt megöregítéséről. Mielőtt azonban közölnénk az interjút szokásunkhoz híven pár mondatban összefoglalnánk miről is szól a Bábel.
A távoli Marokkó sivatagának homokján fegyverlövés dördül. Ez a dörrenés indítja el egy amerikai turistapár őrült küzdelmét a túlélésért és köti őket két marokkói fiúhoz, akik akaratlanul bűnözőkké válnak; egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik illegálisan átcsempészni a mexikói határon és egy siket, problémás japán tinédzser apjához, akit Tokióban a rendőrség köröz. A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet, a kétségbeesés és az elszigeteltség felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését, elveszve a világban, elveszve a saját maguk számára, amint egyrészt a belső káosz és a rettegés végső határáig, másrészt a kapcsolódás és a szeretet valódi mélységei felé sodródnak.
Ebben a felkavaró, egyszerre mélyen személyes filmben Inárritu könyörtelen realizmussal boncolja a határok természetét, amelyek embert az embertől elválasztanak. Munkája közben felidézi az ősi 'bábeli' történetet és felveti annak napjainkban érvényes kérdéseit. A félreértett személyiségek, a tévedések és az emberi érintkezés elmulasztott pillanatai, noha gyakran láthatatlanul, de irányítják életünket.
Mennyire tartja fontosnak a Bábelben, hogy a film főszereplői semmit sem sejtenek arról, hogy "hasonmásaik" mit és hogyan cselekednek egy másik országban?
Velem kapcsolatban általában elhangzik, hogy "ez a fickó mindig ugyanazt a szerkezetet használja filmjeiben". Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mind a Korcs szerelmek, mind a 21 gramm és a Bábel is különbözik egymástól. A legelső esetében a három szálon futó történet egy pontban találkozik, az autóbalesetnél. A 21 gramm egyetlen sztorit mond el három különböző szemszögből, amelyek azonban nagyon szorosan összetartoznak, a szereplők találkoznak is egymással. Azt gondolom, hogy a Bábel nem hasonlít az előzőekre, abban pedig végképp nem, hogy a karakterek a történet előrehaladtával megismernék egymást, hiszen sosem futnak össze. Van viszont egy nagyon lényeges kapocs, ez pedig az érzelmi összetartozás. A történetben pont az volt a kihívás, hogy olyan nyelvet találjak, amely ugyan elválasztja egymástól a szereplőket, de mégis összetartja őket. Ez az, amelyben különbözik ez a mozi, az elődeitől. Négy történetet úgy elmondani, hogy az egy nagy egészé álljon össze.
Mit gondol, a következő filmjében elhagyja ezt az elbeszélő módot, a történetek egybekapcsolását?
Az igazat megvallva, fogalmam sincs. Ezen nem nagyon szoktam gondolkodni. A lényeg, hogy a saját belátásom szerint a lehető legjobban elmeséljek valamit. Ezeket pedig véleményem szerint csak így lehetett. A felelősségem abban áll, hogy megtaláljam a legtökéletesebb elbeszélő módot. De tényleg nem tudok felelni erre a kérdésre. Talán legközelebb egy egyenes vonalú filmet forgatok. Valami egyszerűt.
Úgy gondolom, hogy az eddig alkotásai közül ez legambiciózusabb. Mennyire játszott nagy szerepet az, hogy Brad Pittet el tudta csábítani a mozihoz?
Igazából a Bábel nagyon kevés pénzből forgott, amit nem volt nagy kunszt összegyűjteni. És hát persze, a kérdésben benne rejlik a válasz, Brad Pitt szerepeltetése nagyban megkönnyítette a "kalapozást". Az igazi kihívás abban állt, hogyan sikerül a szerep kedvéért megöregítenünk a sztárt. Azt hiszem Pittet is ez vonzotta.
Az Ön döntése volt egyébként, hogy Pitt öregebbnek látsszon?
Igen, abszolút mértékben. Nagyon fontos volt, hiszen ezzel tudtuk érzékeltetni, hogy ez az ember miken megy át. A fizikai átalakítás nagyban elősegítette Pitt játékát. Habár azt azonnal hozzá kell tenni, hogy a smink nem ér semmit, ha az a bizonyos érzés nem jön belülről egy színésznek. Azt gondolom, hogy Pitt tökéletesen hozott egy olyan karaktert, aki minden tekintetben ellentéte például a Trójában látottaknak. A Bábelben egy olyan fickót látunk, aki gyenge, "elesett", ennek megjelenítése pedig igazi színészet és nem smink kérdése.
Ha jól tudom, Ön jól viszonyban van Pitt-el. Honnan jön ez az ismeretség?
Igen, öt évvel ezelőtt dolgoztunk már együtt egy japán reklámfilm kapcsán. Nagyon jól működött a dolog. Így nem volt más dolgom, mint újra kapcsolatba lépni vele, elmesélni a koncepciót és hogy mit szeretnék tőle. Pitt az típus, aki rettentően szereti a kihívásokat, szeret kockáztatni. Azt hiszem, ezek nagyon sok mindent elárulnak valakiről.
Meséljen egy kicsit arról milyen volt forgatni egy olyan stábbal, amelyben szép számmal vettek részt olyanok, akik nem is űzik a színész mesterséget?
Rémálomba illő dolgokat kellett átélnünk. Felforgattuk a városokat, utcáról szedtük össze az embereket. Amatőr szereplőkkel dolgozni szinte lehetetlenség, ráadásul úgy, hogy profi színészekkel hozzuk őket össze, erről jobb nem is beszélni. Maradjunk annyiban, hogy nehéz ügy. De, hogy valami pozitív dolgot is mondjak, annál felemelőbb volt a végeredményt látni. Fantasztikusak mindannyian a vásznon. Azt kell, hogy mondjam, amióta sikerült összehoznunk a dolgot, bátran kijelenthetem, hogy mindenkiből ki lehet hozni bármit.
Az Ön nevét általában együtt emlegetik Fernando Meirelles-szel és Alfonso Cuaron-nal, ami nem is csoda, hiszen mindannyian univerzális dolgokról mesélnek, olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek szinte mindenkit érintenek. Érez valamilyen felelősséget, amikor ilyen fontos témákról beszél?
Nem, azt gondolom, hogy egyedül azért tartozom felelősséggel, hogy jó filmeket készítsek és megtaláljam a saját hangomat, azt az elbeszélő stílust, amivel közérthetően el tudom mondani, amit akarok. Semmiféle politikai vagy szociális megváltó szándék nem húzódik meg a filmjeim mögött.
A Bábelben igen sok társadalmi kérdést feszeget, amelyek akár úgy is tekinthetők, mint valamiféle kiegészítői a főszál(ak)nak. Ezek mintegy mellékes vetületei a filmnek, vagy lényegesebbnek tartja őket, mint a fő narratívákat?
Igen, politikai és társadalmi kérdéseket is feszegetünk a moziban. Mindenképpen tisztán akartunk fogalmazni, de úgy, hogy nem mondunk ítéletet semmiről és senkiről. Semmiképpen sem szeretnék kizárólag politikai témájú filmet forgatni, messze elkerülöm azokat a sztorikat, amelyek politikusokról szólnak. Azt gondolom, hogy bohócok ők, akik csakis saját imidzsük csinosításával vannak elfoglalva.
Chieko története mind érzelmileg, mind fizikálisan igen merész. Hogyan vette rá a színésznőt, hogy ennyire megnyíljon a vásznon?
Azt hiszem a Rinko Kikuchi-nak nagyon feküdt a karakter, rendkívüli mértékben passzolt hozzá. Először úgy gondoltam, hogy Kikuchi túl félénk, nagyon csendes lány, aki szinte csak jelbeszéddel kommunikál, aztán rá kellett, hogy jöjjek, hogy ez nem így van. Semmi sem igaz abból, ahogy elsőre tűnt. Egyszerűen csak játszott, lényével teljes egészében kitöltötte karaktert.
