A kortárs találkozása a régmúlt időkkel – Interjú Kosinsky Richárddal, a Kogart Művészeti Alapítvány művészeti igazgatójával

Milyen
szándékkal születik meg ez a kiállítás?

Ötödik éve rendezik meg a Dél-Balatoni Kortárs
Alkotóműhelyt. Már eltelt annyi idő, hogy érdemes bemutatni az elmúlt időszakok
szereplőit, valamint az őket foglalkoztató gondolatokat, amelyek a táborok
ideje alatt készült munkákban manifesztálódtak.

Hogyan
állt össze a kiállítás anyaga?

Minden korábbi résztvevőtől szerettünk volna
legalább egy munkát bemutatni. Ezeket egészítik ki a mentorok művei, valamint
az iskolai pályázatra beérkezett díjazott alkotások.

A pályakezdő alkotók esetében azokból a művekből válogattunk, amelyek az alkotóműhely ideje alatt készültek el. A művésztelepen való részvételt minden feltételét a Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhely alapítványa biztosítja, amiért a résztvevők egy-egy munkát az alapítványra hagynak. Az így összegyűlt anyagból válogathattunk.

Hogyan
lehet koherenciát teremteni az ilyen sokféle alkotói attitűd között?

Érdekes volt a kiállítást megrendezni, mert
bár az adott évnek mindig van egy meghatározott tematikája, amit a felkért
képzőművész mentorral együtt határoznak meg, mégis nagyon eltérő hátterű
alkotók vesznek részt ezen a művésztelepen. Az évek alatt nagyon heterogén
anyag jött létre, elsőre bizonytalan voltam, hogyan fognak a művek egymáshoz
illeszkedni. Érdekes volt megtapasztalni, milyen jól lehetett különböző
műtárgycsoportokat kialakítani, különféle szekciókat létrehozni. A rendezés
végére szép íve lett a kiállításnak, ami talán annak köszönhető, hogy bár az
anyag heterogén, az alkotók vizuális nyelve mégis közös, hiszen egy térben és
egy időben élnek.

Milyen
tematikák mentén épül fel a kiállítás?

A kiállítás egy nagy és egy kisebb térből épül
fel, falanként határoztunk meg különféle szekciókat. Az első egységben olyan
figurális művek szerepelnek, amelyeken jól felismerhető festészeti toposz vagy
narratíva ölt testet naturálisabb megfogalmazásban. A következő szekcióban még
mindig narratív munkák láthatók, de már kissé elvontabb vizuális nyelvvel
elmondva. A harmadik egységbe kerültek azok az absztrahált művek, amelyben még
felismerhetők bizonyos figurális referenciapontok, a negyedikbe pedig a
teljesen absztrakt munkák, amelyek a festészet sajátos kérdéseit boncolgatják.

A kis teremben pedig az absztrakt és
architekturális világú művek, valamint groteszk nyelvezetű munkák kerültek
fókuszba. E minőségre reflektálva olyan festmények is idekerültek, amelyek
kiindulópontja személyes élmények, traumák, valamint társadalmi problémák. Ide
került a KOGART Gyűjteményéből Csernus Tibor Katasztrófa a Bois de Boulogne-ban nagyméretű festménye is, ami a
szűkös térnek köszönhetően egészen elemi módon hat a befogadóra. A groteszkség
nyomasztó jellege érvényesül itt.

Úgy tűnik, hogy a rendezés során nem szigorúan lehatárolt szekciókban gondolkodtál, az egyes tematikák mint a Zeitgeist különféle leágazásaiként hatnak, amelyek némiképp egymásba is folynak.

Abszolút. Az egyes szekciók a tér adottságai
révén is fluid módon egymásba folynak, van köztük egyfajta organikus
átjárhatóság.

A
kiállításon szerepelni fog Csernus Tibor festménye mellett egy Batykó Róbert-
és egy Kondor Attila-mű is. Milyen viszonyban vannak egymással ezek a munkák és
a pályakezdő alkotók festményei?

Az alkotótábornak több szakmai partnere van,
többek között az acb Galéria és a KOGART Művészeti Alapítvány, ezért lehetőség
van e nagy nevek egy-egy munkáját is bemutatni. A korábbi évek mentorainak
képei kvázi programadókként szerepelnek a térben, így láthatóvá válik azon
alkotók vizuális nyelve is, akik meghatározták az adott év tematikáját. Ezek a
művek origóként szolgálnak a kiállítótérben.

Úgy gondolom, hogy egy mű kvalitását nemcsak a
technikai kivitelezettség vagy az adott vizuális nyelv határozza meg, hanem a
benne manifesztálódó gondolatiság. Ez pedig épp olyan magas szintű egy
pályakezdő alkotó, mint egy érett művész esetében.

A korábban meghirdetett iskolai pályázat három
díjnyertes alkotójának munkáit is kiállítjuk. Ők életkorukból fakadóan
technikailag még kevésbé képzettek, a szakmai tudásuk még nem ér fel az
egyetemet végzett alkotóéval. Ez teljesen természetes. Viszont egészen
lenyűgöző, hogy milyen komplex gondolatok manifesztálódnak ezekben a munkákban.

A koherenciát tehát a művek szellemi háttere,
gondolatiságának mélysége teremti meg. Ezek mentén tudnak kapcsolódni egymáshoz
a különböző alkotások.

A szóládi faluházban rendezitek meg ezt a kiállítást. Hogyan működik ez a helyszín egy klasszikus white cube térhez képest?

Ez egy művelődési központ, amit nem
kiállításokra terveztek. Ebből a szempontból kihívás volt a rendezés, de a
fenntarthatóság és a lokalitás szempontjából mégis nagyon fontos, hogy itt
zajlik majd a tárlat. Mások az adottságok, mint egy white cube térnél, ahol
steril, üres falak állnak a rendelkezésre. Ugyanakkor mégis remek lehetőség itt
kiállítást csinálni, hiszen autentikusabban lehet kapcsolódni a helyi
közösséghez. Az alkotóműhely nem akarja letagadni, hogy a művésztelep központja
egy kis falu, Szólád, ebből a térségből építkezik és merít. Úgy gondolom, hogy
egy ilyen szervezet esetében fontos, hogy felvállalja, hogy egy helyi közösség
organikus részeként működik. A kiállítás is a Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan szemlélet mentén
született.

Milyen
viszonyban áll egymással egy régi, falusi környezet a friss, kortárs művekkel?

Nagy híve vagyok a kortárs és a régmúlt idők
vegyítésének. Nagyon izgalmas összekapcsolni a régit és az újat, mivel
könnyebbé teszi mindkét felület olvashatóságát, továbbá megteremtődik a
párbeszéd a két kor között.

Milyen
módon szólítja meg ez a kiállítás a helyi közösséget?

A kortárs művészet első blikkre nehezebben
megragadható vagy értelmezhető, emiatt a helyi közösség találkozása ezekkel a
munkákkal érdekes helyzeteket teremthet. Ezek pozitív találkozások, hiszen ha a
látogatók időt szánnak a befogadásra, akkor lesz viszonyulási, kapcsolódási
pontjuk az adott műhöz és a kortárs művészethez magához. Ilyen szempontból a
kiállításnak van egyfajta edukatív jellege is.

Az is előfordulhat persze, hogy az internet
korában lerövidült szellemi távolságok miatt a helyi közösség számára sem lesz
idegen vagy nehezen megközelíthető ez a kiállítás.

Ha
mégis szükség lenne rá, hogyan tudjátok segíteni a befogadást?

Programokkal, tárlatvezetésekkel készülünk a
kiállítás ideje alatt, valamint a megnyitón lesz egy előadásom is Mi a kortárs művészet? Ki a kortárs alkotó?
címmel. Ha végigtekintünk az alkotásokon és időt szánunk a befogadásukra, akkor
észrevehetjük, hogy ezek a munkák ugyanazokkal a gondolatokkal és problémákkal
foglalkoznak, amelyek a mindennapjainkat is körbeveszik. Ezt felismerve talán
könnyebb lesz velük azonosulni és lebomlanak a kortárs művészetet körüllengő
sztereotípiák. Ha pedig létrejönnek párbeszédek a művek és a befogadók,
valamint a látogatók és a művészek között, az konstruktív.

Mi lesz
a megnyitón?

Július 9-én nyílik a kiállítás. Egy rövid bevezetővel
és tárlatvezetéssel egybekötött eseménnyel készülünk. Szeretném, ha a megnyitó
egy kötetlen, informális találkozó lenne, ahol bárki bármit szabadon kérdezhet.

Kosinsky Richárd a Dél-Balatoni Alapítvány tiszteletbeli elnökségének is a tagja.

Nyitókép: MTI/Soós Lajos