Érdekes felállás a tiétek. Zsuzsa orvos, Judit pedig szakmabeli. Hogyan lett belőletek producer?

Kövesd Zsuzsa: Tel-Avivban dolgoztam, amikor a kulturális attasénak felvetettem, hogy milyen jó lenne, ha a Katona József Színház kivinné vendégelőadásként A mi osztályunk című produkciót a tel-avivi Cameri Theaterbe, és ők is bemutatnának egy saját produkciót Budapesten a Katonában.

Végül ez az ötlet nem valósult meg, de a kinti előadások közül halálosan beleszerettem a Happy Ending előadásba, amely az orvosi témája miatt nagyon megragadott. Éreztem, hogy a mondanivalója miatt ezt otthon is be kell mutatni. Sikerült teljesen civilként megszereznem a játszási jogokat.

Gondolom, nagyon ritkán írnak orvosok levelet íróknak ilyen kéréssel.

K. ZS.: Az esélytelenek teljes nyugalmával írtam Anat Gov ügynökségének, meg is lepett, hogy válaszoltak, és megkaptuk az engedélyt. A színdarab az írónő rákkal való küzdelmét és a betegség stigmáit dolgozza fel zenés-táncos formában. Orlai Tibort kerestem meg az ötlettel, akit már régóta ismertem az egészségügyből.

Hol jött a képbe Jutka, vagyis Gerló, ahogyan a szakmában ismerik?

Gerlóczi Judit: Anyu a producer, mert ő képviseli a teljes pénzügyi hátteret és viseli annak kockázatát. Én a színházi szférából érkeztem, így egyértelmű volt, hogy a koordinációs és operatív feladatokat fogom ellátni.

Akkor mondhatjuk azt, hogy míg anyukád teljesen szűzként csöppent a színházcsinálásba, addig te a Katonában jártad a tanulóéveket?

G. J.: Igen, ott nőttem fel. Pályaválasztáskor kitaláltam, hogy na, akkor én most színházrendező leszek, és 18 évesen megszerveztem és megrendeztem egy előadást. A Katonában nézőtéri munkatársként kezdtem, majd bekerültem a színház akkor induló gyakornoki programjába. Ezután Máté Gábor felkért rendezőasszisztensnek, és innen évek múltán a Kamra színházi titkáraként mentem gyesre. Annyira nyitott volt a közeg, hogy mindezek mellett más színházakban, más alkotók mellett is tevékenykedhettem egyéb munkakörökben is. Ennek köszönhetően szinte teljes rálátásom nyílt a háttérszakmákra, amiknek a koordinálásába beleszerettem. Óriási szerencsém van, hogy ilyen tehetséges alkotók és szuper munkatársak között tanulhattam meg a szakmát.

Margitai Ági a Happy Ending próbáján
Fotó: Orlai Produkció/Takács Attila

Gondolom, azért ez nem volt olyan egyszerű. Az ember hétfőn lefekszik mint orvos vagy színházi titkár, kedden pedig már producerként ébred.

K. Zs.: Azt sem tudtam akkor, hogy ez azt jelenti, hogy producer leszek, hiszen fogalmam sem volt, hogy mi a dolga egy producernek. A feladatokkal és a határaimmal sem voltam tisztában. Egyben azonban már kint biztos voltam: Hernádi Juditnak kell eljátszania a főszerepet. Margitai Ági szereplése is egy csoda volt, halála előtt nem sokkal úgy énekelt és táncolt a színpadon, hogy azóta is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok. 2013-ban mutattuk be az előadást, és nagyon szeretném, ha pár év múlva újra színpadra állíthatnánk. Egy biztos, Orlai Tibor segítsége nélkül ez az első álom nem valósulhatott volna meg.

G. J.: Én inkább szenvedélyes-szerelmes alkotóknak hívnám magunkat. Kezdetben nulla üzleti vízióval rendelkeztünk. Beleszerettünk az alkotókba, a projektekbe. Nem néztük a nehézségeket és hogy mi áll előttünk, hanem addig haladtunk lépésről lépésre, míg meg nem valósult. Ezt a szívósságot és makacsságot anyutól örököltem, aki ha a fejébe vesz valamit…

Hogyan jött a következő produkció?

K. ZS: A következő produkciónk, a Loveshake már a lányomnak köszönhető.

G. J.: Rezes Judittal ebédeltünk, amikor arról mesélt, hogy Szabó Győzővel szeretnének készíteni egy független előadást, de nem tudják, hogy az ötletből hogyan lesz majd kész produkció. Azt mondtam neki, hogy azt én pont tudom, illetve ismerek egy producert is hozzá. Így jött létre a Loveshake, ami ősztől újra visszatér a 6színbe.

Rezes Judit és Szabó Győző a Loveshake-ben
Fotó: Horváth Judit

Milyen érzés volt egy ötletet végigsegíteni a megvalósításig?

G. J.: Katartikus volt az, hogy a saját víziónkból, tapasztalatunkból, illetve tapasztalatlanságunkból megszületett ez a produkció. A bemutatón zokogtam a boldogságtól.

A Delta Produkció kettőtök viszonyát más dimenzióba is helyezi. Anya és lánya párosból munkatársak lettetek.

K. Zs.: Négyen vagyunk a Deltában, a három gyermekem és én. A dolgok oroszlánrészét ketten visszük, de kétharmados szavazati többség kell ahhoz, hogy egy színdarab megvalósításra kerüljön. Nagyon jó anya-lánya kapcsolat a miénk, de mindketten erős egyéniségek vagyunk. Voltak meccseink, de ezektől mindketten csak többek lettünk.

G. J.: Nyilván ki kellett alakulnia a szakmai bizalomnak is, de tökéletes transzparencia van kettőnk között. Ez máshogy nem is menne. Anyu kijelöli a határokat, felállít egy büdzsét, és abba mindennek bele kell férnie. Ma már eljutottunk oda, hogy a feladatokat nem bírjuk tovább ketten, mivel én gyesen vagyok, anyunak pedig a Covid tett be az egészségügyben.

K. ZS.: Állami támogatás nélkül működünk, és minden bevételünket visszaforgatjuk. Az Operabeavatónak például már van egy saját zongorája.

Azt már lehet tudni, hogy az Operabeavató Dinyés Dániellel és Göttinger Pállal, valamint a Loveshake Rezes Judittal és Szabó Győzővel ősztől visszatér a 6színbe. Mik a további tervek?

K. Zs.: Előkészületben van az új produkciónk, a Darázs. Kifejezetten krimit kerestünk, és ezt a kétszereplős darabot teljes egyetértésben választottuk ki. A fiaim készítették a nyersfordítást is.

G. J.: Már régóta szerettem volna Ördög Tamással dolgozni, aki az előadást rendezi majd. Van még egy-két projekt a tarsolyunkban, ezekkel, illetve a már meglévő előadásokkal elkezdtük kijelölni és szeretnénk tudatosabban is megfogalmazni, hogy kik vagyunk, mi is az a Delta Produkció.

A Mi történt Baby Jane-nel? előadás Alföldi Róbert rendezésében hatalmas siker volt. Azzal milyen terveitek vannak?

K. Zs.: Ha a vírushelyzet engedi, ez az előadás is újra látható lesz az Átriumban.

Nyitókép: Kövesd Zsuzsa és Gerlóczi Judit