Apja halála után Stephane (Gael García Bernal) visszaköltözik Mexikóból az anyjához (Miou-Miou), Párizsba. A húszas éveiben járó fiúnak gyerekkora óta gondot okoz, hogy álmait elkülönítse a valóságtól. Sőt, mintha az álmok egyre nagyobb teret kapnának az életében. Szendergés közben a "Stephane TV" színfalai között karizmatikus műsorvezetőként szerepel, míg a való életben egy unalmas munkahelyen csetlik-botlik.
Életébe fénysugárként tör be Stephanie, a szomszéd lány (Charlotte Gainsbourg), akit kezdetben elbűvöl a fiú kedvessége. Ám Stephanie egyre jobban zavarba jön Stephane különös és fölöttébb gyerekes viselkedésétől és a valósághoz fűződő szokatlan viszonyától.
Stephane képtelen éber állapotban megtalálni a lány szívéhez vezető utat, ezért az álmaiban próbálja megkeresni azt...
Michel Gondry, a kliprendezőből hamar világhírűvé váló francia direktor a tengerentúli kitérő (Egy makulátlan elme örök ragyogása) után egy kis időre visszatért hazájába. A 22. Sundance filmfesztiválon ugyan díjat nem nyert, de zajos sikert aratott Álom tudománya amerikai és angol forgalmazói jogaira a Warner Independent Pictures csapott le szinte abban a pillanatban, ahogy a díszbemutatón legördült a vége főcím. A cég vezetője, Mark Gill 6 millió dollárt ajánlott, így kiütötte a nyeregből a másik ajánlattevőt, a Paramount Classics-ot. Gill szerint Gondry filmje "a legötletesebben kitalált és megcsinált film hosszú évek óta. Könyörtelenül találékony."
Az alábbiakban közölt cinecon.com-ról és orange.co.uk-ról származó interjúkból választ kapunk többek közt arra, hogyan vélekedik a francia rendező a freudi pszichoanalízisről és, hogy mikén viszonyul a saját álmaihoz. A sajtó által lelkesen fogadott filmet április 26-án mutatják be hazánkban.
Ha jól sejtem, Az álom tudománya című legújabb munkájának gyökerei önéletrajzi jellegűek, egy viszonzatlan szerelem tapasztalataiból erednek?!
Igen, jól érzékeli. A film forgatókönyvét írtam, amikor megesett velem a "dolog".
Miért döntött úgy, hogy szereplői angolul és franciául is megszólalnak a produkcióban?
Mindig is azt terveztem, hogy a produkció két nyelven forog majd. Kezdetben azt gondoltam, hogy a főszerepet egy amerikai vagy egy angol színészre osztom, aztán találkoztam Gael García Bernal-lal. Mostanában az időm túlnyomó részét az Egyesült Államokban töltöm, az utóbbi hónapokban pedig lehetőségem sem volt (természetesen a forgatáson kívül), hogy hosszabban időzzek szülőhazámban, Franciaországban, ezért fel sem merült, hogy csak franciául forgassak. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen csak az előnyére válik a produkciónak, ugyanis egy olyan réteggel gazdagítja a filmet, ahol az érzelmek kifejezése még teljesebbé válik. Azzal, hogy az angolt és nem az anyanyelvemet kell nap mint nap használnom, egy érdekes tapasztalatra tettem szert. Ilyenkor mintha a személyiség kettéválna, olyan ez, mint amikor egyik országból átlépünk egy másikban, mintha egy új kapcsoltba bonyolódnánk. Itt is, ott is vannak barátaid, akik viszont sosem találkoznak egymással. Attól függően, hogy melyik országban vagy, különböző személyiségjegyeket veszel fel. Nagyon kicsit, de a skizofréniához tudnám hasonlítani ezt az állapotot.
Miként viszonyul az álmaihoz, foglalkoztatta valaha az, hogy többet tudjon meg az "éber álom" képességéről?
Fel tudom idézni magamban azt, amikor nagyon erőteljes álom "ér", sőt gyakran tisztában vagyok azzal, hogy álmodom, annak ellenére egyébként, hogy nagyon nehezen alszom el. Amikor viszont végre sikerül, általában nagyon színes világba csöppenek, amiket aztán fel tudok idézni. Az "éber álom" képessége, azaz, amikor alvás közben kezükbe vehetjük álmaink irányítását, nem igazán foglalkoztat. Számomra ez egy kicsit a new age kategóriájába esik. Sosem próbáltam meg kontrolálni az álmaimat, ellenben az értelmezésük az izgat, illetve az, hogy a valóság miként jön elő alvás közben. Előfordul, hogy ébredés után jegyzetelek, de mondom, a közbeavatkozást még nem próbáltam.
Többen állítják, hogy az álmok valódi jelentését úgy lehet feltárni, ha az azokban felbukkanó "elemekre", mint szimbólumokra tekintünk!
Én nem gondolom ezt, nem hiszek a szimbólumok egyetemességében, ami alatt azt értem, hogy minden egyes képnek megvan a saját jelentése. Hogy mondjak egy példát, ha egy fáról álmodik, akkor az mindenképpen egy férfi nemiszervet reprezentál? Ez badarság. (Gondry itt nevet). Mint láthatja, nem igazán kedvelem a freudi megközelítését a témának. Túlságosan mesterkéltnek, kifundáltnak tartom, ami egy kicsit véleményem szerint arról szól, hogyan kontrolláljuk az embereket. Az agy működése viszont rendkívüli módon izgat.
Stéphane álomvilágának összetevőit kartonokból építette fel. Honnan jött az ötlet?
Régóta gondolkoztam ezen. Van egy francia nóta, amiben elhangzik a következő sor: "a házam kartonpapírból épült..." Ez a kép rendkívül élénken bennem. A szemét és annak újbóli felhasználása valamiféle szabadsággal, függetlenséggel bír számomra. Senkitől sem kell segítséget kérned, te is képes vagy megalkotni. A nézőnek érezni kéne, hogy ezt a világot nem egy rendező húzta fel, álmodta meg, hanem a filmem főszereplője. A közönség nem egy csapat kreálta CGI birodalomba lép be, hanem a Stéphane-ba.
Ez azt is jelenti, hogy véleményed szerint a manapság túl gyakran nyúlnak a számítógép után, magyarul nagyon megszaporodott a CGI mozik száma?
Hogy először az én filmemről beszéljek, nem volt szükség arra, hogy komplexebb effekteket gyártsunk. Azzal, hogy szinte minden a saját kezünk munkája, ismét hangsúlyozom Stéphane képzeletvilágát kívántuk vászonra álmodni. A CGI-al kapcsoltban nincs semmiféle előítéletem. Egyszerűen csak zavar, amikor fölöslegesen és rosszul használják. Mostanában csomó olyan filmet látok, ahol teljesen fölösleges ennyi effektet használni. Ha csak a felét használnák, már az elég lenne.
Először dolgozott teljes egészében saját forgatókönyvből. Mennyire volt elégedett?
A forgatás végén vehettem egy nagy levegőt. Közben folyamatosan idegeskedtem, rettegtem attól, hogy valamihez rosszul nyúlok, ezért elég sokszor vacilláltam dolgokon. Mivel azonban egy nagyon jó csapat vett körül, kiváló színészek, könnyű volt átlendülni a nehézségeken.
Azt hiszem, hogy Gael García Bernal-on kissé meglepődnek majd a nézők. Egy kissé más arcát mutatja ahhoz képest, amit megszoktunk tőle, nem gondolja?
Gael kezdetben elég sok vígjátékban játszott, de úgy vélem, Az álom tudományában sikerült megfelelő arányban vegyíteni a drámát és a komédiát. Köszönhetően nagy részben neki.
És mi a helyzet Charlotte Gainsbourg-gal, mindig is őt szerette volna megnyerni a főszereplő lány személyére?
Charlotte hasonlóan Gael-hez fantasztikusat alakít. Amióta az eszemet tudom, az egyik legjobb francia színésznőnek tartom. Valami egészen különös csendes varázst kölcsönöz az általa játszott karakternek és így az egész filmnek. Charlotte olyan mint egy nagy sztár, mindenféle harsányság nélkül.
Következő, jelenleg az utómunkálatoknál tartó projektje a Be Kind Rewind, ami első blikkre egy igazi hollywoodi komédiának tűnik. A Jack Black főszereplésével készült filmben is megpróbálja megtartani azokat a kreatív, talán a tengerentúli filmgyártásra annyira nem jellemző mozzanatokat, amelyek korábbi alkotásainak elmaradhatatlan elemei voltak?
Igyekszem, habár annak ellenére, hogy igazán szeretnék egy saját blockbustert, nem tudom meghazudtolni saját magamat sem. A sztori főszereplője ezúttal a Jack által megformált Jerry, aki egy erőmű által mágnesessé válik: döbbenten veszi észre, hogy letörölte barátja videotékájának teljes filmállományát. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy az üzlet egyetlen állandó kuncsaftja, egy idős hölgy ne maradjon esti "filmbetevő" nélkül, elhatározzák, hogy újraforgatják azokat a filmeket (Oroszlánkirály, Csúcsformában, Vissza a jövőbe, Robotzsaru), amiket a néni általában kikölcsönöz. Ez azonban a filmnek csak egy nagyon felszínes olvasata. Valami hasonlóról szeretnék beszélni, mint, amiről a Dave Chappelle-s Block Party esetében már szóltam. Azzal, hogy ezek a fickók ismét leforgatják ezeket a mozikat újraélesztik a közösségi szellemet, életet visznek a kissé haldokló városba.
