Móra Ferenc szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn. Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913 és 1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt.
A Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt 1904-től, emellett régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, majd 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló, beszámoló jellegű tanulmányai. Cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg, 1922-től a Világ című napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása című regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden, azonban ez nem az eredeti, teljes szöveg volt, hanem egy cenzúrázott változat. Ezt Hannibál tanár úr címmel 1956-ban filmre vitték. Szegeden 1905-ben ismerkedett meg Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. Az Én Újságom című gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Wikipédia/moramuzeum.hu
