A The Art of Cinematography című könyv Bob Fischer amerikai újságíró és Lorenzo Codelli olasz filmtörténész közbenjárásával készült el. A válogatás a világ legjobb operatőreinek legjelentősebb alkotásait tartalmazza: egy film legjelentősebb képe mellé rövid leírás, jellemzés kapcsolódik. Az operatőr elmondta, hogy a könyv mindössze egy digitális technikával felvett filmet tartalmaz, ami Roland Emmerich Anonymus című alkotása, amelynek operatőre Anna Foerster volt. A kötethez egy DVD melléklet is társul, amely minden a könyvben megjelent film 15-20 másodpercnyi képsorait tartalmazza. Vittorio Storaro kiemelt egy-két alkotást a könyvből, amely hatással volt rá: gyerekkorában a mozi számára Chaplin volt, fiatal apaként fedezete fel Disney-t és méltatta a színdramaturgiáját, de nagy tisztelettel beszélt az Elfújta a szélről és az Aranypolgárról is. A könyv borítóján saját munkája, az Apokalipszis most egyik képkocája szerepel: Marlon Brando közelije látható rajta. Az operatőr elmondta: azért ezt a képet tették a borítóra, mert ez jelképezi a természetes és mesterséges fény konfliktushelyzetét, amelyet egy operatőr legfontosabb eszközének tekint.
Az előadás elején a legenda szerénységgel mesélt pályafutásának alakulásáról. Öt évig fotózott, utána filmes iskolába járt. Elmondása szerint művészeti indulására nagy hatással volt az, amikor egy római kápolnában találkozott Caravaggio Máté elhivatása című képével. Itt fogalmazódott meg számára, hogy a fénynek üzenete van. Saját elmondása szerint ekkor döbbent rá arra, hogy habár sok évet járt filmes iskolába, ott csupán a technikai tudást sajátította el. Ez az élmény mellett Platón barlang-hasonlata volt rá nagy hatással, amely számára a filmezés allegóriája, és ? többek között ? arra tanította meg őt, hogy a film nem valóság, hanem igazság. Saját bevallása szerint ez a két élmény alapvetően határozta meg a művészetét, és nagy hatással voltak Bertoluccival készített A konformista című filmjére is.
Vittorio Storaro ezután Francis Ford Copollával készített Apokalipszis most című filmjéről mesélt, amelyről úgy nyilatkozott: "ez a film megváltoztatta az életemet". A felkérést először nem akarta elvállalni, ugyanis úgy érezte, ?kevés? a tudása ahhoz, hogy egy ilyen volumenű filmben vegyen részt. Az operatőr elmesélte, hogy a film befejezése után egy évig nem vállalt mást: ?meg kellett állnom a forgatás után és újragondolnom a fény-árnyék felfogásomat?. Ekkor bukkant rá Newton-színelméletére, amely szintén nagy befolyással volt a későbbi munkáira. Kiemelte, hogy a színdramaturgia tudatos alkalmazását ekkor kezdte el használni, hiszen felfedezte, hogy minden szín fiziológiai hatással van az emberre. A mester ennek kapcsán elmondta, A kis Buddha című filmben milyen színdramaturgiát használt, melyik szereplőhöz milyen elemet és színt társítottak (Maestro a föld és a fekete, a kisfiú a tűz és a piros, a kislány a zöld és a levegő, az amerikai kisfiú pedig a kék és a levegő).
Az operatőr elmondta, hogy minden filmjével újat tanult, mert mindig rájött, hogy mennyi mindent nem tud még. Szerényen és alázattal beszélt elért sikereiről, és kiemelte, hogy az akarat és a vágy viszi előre a művészt az alkotásban. Előadását a következő gondolattal zárta: a filmezésben az ötlet a lényeg, a megvalósítás másodlagos jelentőségű.
A mester leghíresebb filmjei között szerepel A konformista, Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár, Apokalipszis most, Bulworth, Oltalmazó ég, Tucker: The Man and His Dream, Ladyhawke és Tango. Pályafutása során olyan híres rendezőkkel dolgozott együtt, mint Coppola, Bertolucci és Carlos Saura. Három filmjét díjazták Oscarral: az Apokalipszis most mellett az 1981-es Vörösök és a 1987-es Az utolsó császár című filmekért vehette át az Amerikai Filmakadémia elismerését.
A 73 éves, napjainkban is folyamatosan dolgozó operatőr a december 12. és 16. között zajló X. Aranyszem Operatőr Fesztivál díszvendégeként érkezett Magyarországra. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatta be könyvét Koltai Lajos operatőr-rendező társaságában, akihez több mint húszéves barátság fűzi.
A HSC (Hungarian Society of Cinematographers, Magyar Operatőrök Társasága) életműdíjjal ismerte el Vittorio Storaro munkásságát, a díjat vasárnap adták át az alkotónak az Aranyszem fesztiválon.
