|
"Írják, hogy írjak..." Szarajevóban 1914. június 28-án dördültek bele a világtörténelembe Gavrilo Princip szerb anarchista diák pisztolygolyói. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének és feleségének a meggyilkolásával új korszak köszöntött be a földkerekség históriájába. Kezdetét vette az első világégés. A Püspök-havasok lábánál elterülő festői katlanban, a Körös csöndes völgyében, a német lovagvárakat imitáló Alpár Ignác tervezte kastélyban a végzetes történelmi eseményt megelőző napon zárta közös borítékba egy 36 éves poéta és 20 esztendős választottja azt az egymást követően papírra vetett két levelet, amelyben megírták a dzsentrilány szigorú apjának, hogy össze akarnak házasodni. Ady Endre és Boncza Berta nem sejthette, hogy mi készül a távoli Bosznia fővarosában. Megérlelődött bennük az eltökélt elhatározás, hogy sorsukat törvényesen is egymáshoz kötik. Boncza Miklós azonban nem egyezett bele a tervezett házasságba. Hajthatatlan maradt, konokul ellenállt. Álláspontját a barátok, az ismerősök, a vezető politikusok közbejárása, rábeszélése sem tudta megváltoztatni. Megkísérelte "megpuhítani", jobb belátásra bírni, többek között, Szombatfalvy Albert, Petrovics Elek, Bárczy István, Vészi József és a korszak sok más jeles személyisége. A rossz hírű, a beteg, a "szanatoriumviselt", a Munkapárt vezérét, Tisza Istvánt cikkeiben és verseiben élesen támadó Ady Endrétől Boncza Miklóst, a mogorva "Jókai-embert", egy világ választotta el. Képtelen volt megbékélni azzal a gondolattal, hogy szeretett lánya egy "züllött költő", egy "nem férjnek való ember" felesége legyen. Nem is válaszolt a Csucsán 1914. június 26-án illetve június 27-én kelt két levélre. Boncza Miklós vétója, hajthatatlan tiltakozása után Ady Endre és Boncza Berta számára nem maradt más választás és út, minthogy az árvaszék jóváhagyását kérjék tervezett házasságukhoz. Kezdetben gyorsnak és problémamentesnek ígérkezett a gyámhatósági beleegyezés megszerzése. A felfogadott ügyvéd, Hirsch Gyula tanácsára 1914. július 30-án utazott be Ady és Csinszka Csucsáról Kolozsvárra, hogy ügyüket dűlőre vigyék. Felkeresték többek között Dózsa Endre alispánt és Rohonczy Lajos árvaszéki elnököt támogatásukat kérve. Bíztak a gyors elintézésben. Ügyük előadója a kolozsvári árvaszéken Winkler Albert árvaszéki ülnök volt. A kolozsvári árvaszék átiratai alapján Melly Béla, a budapesti árvaszék elnöke tárgyalt többször is Bonczával. Az ügy húzódott, a határidők ismételten csúsztak, elhalasztódtak. A mindennapjait megkeserítő probléma elintézése végett Ady Endre háromszor járt Pesten, többször Kolozsvárott. Számos levelet írt az ügyről, illetve a kemény diónak bizonyuló kérdés mielőbbi megoldása érdekében. Ideget borzolt, energiát őrölt és emésztett a konok harc. A világban zajló véres háborúval párhuzamosan vívta a költő és Csinszka a maga külön háborúját a hivatallal, a bürokráciával, a szokásrenddel. A háborús események, a hivatali eljárás bonyolultsága valamint Boncza Miklós merev magatartása egyaránt közrejátszott az ügy elintézésének, lezárásának elhúzódásában. Nyolc hónapig tartott az árvaszéki engedély megszerzése: Ady erejének és idejének jelentős hányadát a bürokratikus huzavona emesztette és vitte el. A kolozsvári árvaszék 1915. február 27-én hozta meg a házasulandóknak kedvező döntését, amelyet azonban Boncza Miklós megfellebbezett. A fellebbviteli hatóság, a Kolozs Vármegyei Közigazgatási Bizottság 1915. március 22-én szentesítette véghatározatát. Boncza Miklós is módosította valamelyest magatartását, engedett korábbi dacos merevségéből. Formálisan, jogilag továbbra is mindent megtett ugyan az engedély elodázásáért, a döntés végső stádiumában - miként azt Király István adatokkal igazolta - "titokban, rejtve igyekezett mégis elősegíteni" azt. Boncza Miklós álláspontjának ismeretében, hozta meg döntését a kolozsvári árvaszék és a Vármegyei Közigazgatási Bizottság. Kolozs vármegye főispánja, Bethlen Ödön a belügyminisztérium közigazgatási államtitkárán, Némethy Károlyon át, - aki ugyancsak szerepet vállalt az ügy elintézésében -, érdeklődött Boncza álláspontja, magatartása felől. Németh Károly "egy esetleges botrány elkerülésének" fontosságára intve és figyelmeztetve kísérelte meg jobb belátásra bírni Bonczát. Budapestről írta Csinszkának egyik 1915. februárjában kelt levelében Ady: #8220;Minden okom és adatom meg van azt sejteni, hogy Berci bácsi apád utasítására sietteti dolgaink elintézését". Budapestről, ahol sikerült #8220;kicsikarnia, kiszenvednie" a házassági engedély megadását, több táviratot és levelet küldött jövendőjének Csucsára. A levelek döntő hányadát a lepergett több mint nyolc évtized során közzétették, publikálták a filológusok, az irodalomtörténészek, az Ady-kutatók meg a fürge tollú újságírók. A nagyszalontai származású temesvári gyógyszerésznő, Csizmazia Júlia családi levéltárából, - ahova nem tudja honnan, kitől és miként került - váratlanul most előbukkant egy közvetlenül az árvaszéki döntés meghozatala előtt írt keltezetlen, eredeti Ady-levél, amelynek az engedély megszerzése körüli hercehurca, idegeskedés a központi témája. Tudomásunk szerint, a levél ezideig nem jelent meg nyomtatásban. A Nyugati Jelen közli elsőként. |