Acsai Roland: Jelenkor, 2002. november (szemle)

   
   1.)
   
   A novemberi Jelenkort Takács Zsuzsa három verse nyitja. A versek magukon hordozzák e költészet jó néhány ismertető jelét. Lator László A letakart óra című Takács-kötetről írott recenziójában (Ki írja, hogy csinálja?) a kötet fő jellemzőinek a megindult hangot, a tudattalannak engedett nagy teret, az álomszerűséget, a stilizációt, és a groteszkséget tartja. Nekem Takács költészetében legjobban az álomszerű látásmód, képi szerveződés tetszik. Ezért nem véletlen, hogy a három vers közül leginkább az Álom címűt szerettem: "Ki idomítja az ablakok alatt kutyáit éjjel? / Hogy fölhúzni se merjük a redőnyt, / csak hallgatjuk a morgást és nevetést?" - nagyon jó verskezdet, mert ez a lírai szituáció megtörténhetne ébren is: itt még két esélyes a dolog, nem tudjuk álom-e, vagy valóság; és ez a bizonytalanság még fenyegetőbbé, kísértetiesebbé teszi a vers hangulatát. Ezt az eldöntetlenséget Takács Zsuzsa a vers végéig képes megtartani: "álmodom ezt? És mindenki rajtam nevet, / ha menekülés közben elterülök a sárban?"
   
   2.)
   
   Takács Zsuzsa verseit Borbély Szilárd versei követik. Borbély Szilárd költészete mind az olvasóknak, mind a költőknek, kritikusoknak rengeteg titkot rejteget! Borbély Szilárd eddig megjelent minden kötetében újabb és újabb, valamint egyre átfogóbb lírai kísérletet hajtott végre (gondoljunk csak az Ami helyet-re, vagy a Mint. Minden. Alkalom.-ra). Az Enigma, Berlin 1936 és a Wannsee egy egészen új tematikát, poétikát felmutató kötet előhírnökei.
   
   3.)
   
   Folytatódik Nádas Péter Párhuzamos története. Ebben a fejezetben változik a helyszín (a bezárt autó szűkös világa helyett az utca, a bérház levegősebb tere), változik az elbeszélő hangja (a tárgyilagos hang helyett előtérbe kerül az elégikus), és változik az idő is (a jelent felváltja a múlt, a gyerekkor).

   
   4.)
   
   A novemberi Jelenkor egyik legizgalmasabb, legélvezetesebb olvasmánya Kukorelly Endre prózája (Hogy nem állítod meg, az látszott azon). Érzékeny, pontos szöveg, amely közvetlenségével, nyelvi elevenségével egy pillanatra sem veszíti el a kontaktust a nyelvvel és az olvasóval. A tematika a gyerekkor, az apa alakja, akinek az elbeszélő egyszer mondott valamit, és azóta hallgat: azt a mondatot hallgatja; ezért az elbeszélőnek kell lépnie, fölemelnie az apa hangját: "Mi az, fölemeltem a hangodat?"
   
   5.)
   
   A Sándor Ivánnal készült interjúban egy íróilag termékeny, regényelméletileg rendkívül tájékozott, egyfolytában az írás szakmai kérdéseiről elmélkedő író alakja rajzolódik elénk. Az interjú apropója az idei könyvhétre a Kalligramm Kiadónál megjelent Drága Liv című regény.

   
   6.)
   
   Tolnai Ottó legutóbbi verseskötetéről, a Balkáni Babérról, Keresztury Tibor írt recenziót ("Lőttek az egésznek"). Keresztury egy határozott líratörténeti állítással kezdi írását: "Térey Paulusa mellett ez a kötet az elmúlt évek legradikálisabb és legkihívóbb magyar nyelvű lírai opusza". Keresztury Tibor kritikáit, tanulmányait összegyűjtő könyvet, a Kételyek korát ismerő olvasónak (e kötetről Kálmán C. György írt recenziót a novemberi Jelenkorba) nem lehet kétsége afelől, hogy Keresztury Tibor állításai szakmailag-irodalmilag megalapozottak és igazak.