|
JELENKOR, OKTÓBER |
1. A Jelenkor októberi száma a hatvanéves Nádas Pétert ünnepli. A számot két fejezet nyitja az író Párhuzamos történetek című regényéből (Már nem maradt időm; Ez a riadt kielégülés). Nádas Péter számomra - persze, ha épp nem drámát ír - a par exellence prózaíró. A regény két fejezete önmagában, a nagyregény kontextusából kiszakítva is megrendítő mű: a szövegben megkonstruált elbeszélő figurája ugyanazt a szerepet tölti be, mint Kafka Per című regényében az a távoli szemtanú, aki az ablakot kinyitva nézi végig K. kivégzését. Az elbeszélésben szereplő pár számára is szükség van egy szemtanúra, aki végignézi egész veszekedésüket, szenvedésüket, ámokfutásukat a pesti utcákon. De Nádas szemtanúja már nem Kafka, vagy Nemes Nagy Ágnes ("Valamit mégis kéne tennem, / valamit a gyötrelem ellen. / Egy istent kellene csinálnom, / ki üljön fent és látva lásson") Isteni, erkölcs fölötti szemtanúja, hanem maga is ember, esendő és bűnökkel teli; mégis jelenléte a pár számára alapvető, életmentő fontosságú, még akkor is, ha mint Kafka K.-ja, az elbeszélés női szereplője is szégyent érez amiatt, hogy látják a veszekedésüket: "Pillantásával elárulta ugyan afeletti szégyenét, hogy itt rekedtem, szemtanúja és fültanúja vagyok a jelenetnek és nincsen menekvésem innen". 2. Forgách András tanulmányában e regénynek elsőként megjelent részletével foglalkozik: "Tudom, nem szokás egy készülőben levő könyv itt-ott megjelent fejezeteiről mint kész műről írni" - mentegetőzik Forgách, pedig, amivel ezeken az oldalakon kísérletezik, az egy nagyon izgalmas, ám elhanyagolt műfaj: a magam részéről üdvözlöm ezt a módszert, hogy kritikát írjanak a "work in progress", vagyis a készülőben lévő szövegek részleteiről. Tandori próbálkozik majd valami hasonlóval (ám ő költők ürügyén) a novemberben megjelenő Palócföldben. |
 |
3. Kálmán C. György tanulmányában Nádas Egy családregény vége című művével foglalkozik. Míg Forgách írásában egy "előretekintő" olvasattal találkoztunk, addig Kálmán C. Györgynél ennek az ellentétével: visszatekintő olvasattal. Kálmán C. Nádas Péter művét újraolvasva egy egészen más művel szembesül, mint első olvasáskor: "Nádas Péter könyve - csalárd regény. Az újraolvasás zaklatott, repedezett, kétségbeesetten kérdező szöveget talál a régi (egységes, csiszolt, válaszokat kínáló) mű helyén, az értékek viszonylagosságát, az elbeszélő kérdésességét. Nagy regény helyén egy másként nagy regényt." 4. Grecsó Krisztián Fél kiló disznózsír című, Nádasnak ajánlott elbeszélésében zubog a mesélőkedv, amely - egyre biztosabbnak látszik -, kiapadhatatlan forrásból táplálkozik. Grecsó prózatagolását, bekezdéseinek formai megoldásait külön szeretem; Kosztolányi használja a tagolást A szegény kisgyermek-ben hasonló formai, hangsúlyozó elemként. |
5. Károlyi Csaba Nádas korai történeteivel foglalkozik (elsősorban a Minotaurus című kötettel kapcsolatban), arra a fontos kérdésre keresi a választ, hogy miért bánik a kritika, sőt a szerző saját maga is mostohán ezekkel a novellákkal. A Jelenkor műmellékletében Nádas Péter fényképei kapnak helyet: elsősorban csendéletek, árnyékok variációi, szép, igényes kivitelű lapokon. 6. A szám személyes dokumentumok ismertetéseivel végződik, pl. Nádas levele Mészöly Miklóshoz, vagy Thomka Beáta írása, amelyben Mészöly naplónoteszeit mutatja be. Thomka Mészöly jegyzeteinek széttartó beszédmódjának jellemzéséhez Tolnai Ottótól veszi a metaforát, amikor a "se-műfaj" meghatározásával írja le. Szolláth Dávid a Mészöly és Ottlik kultusszal foglalkozik, Tandori Dezsőtől pedig egy nagyon személyes hangú vallomást olvashatunk a Mészöly és közte lévő mester-tanítványi viszonyról, amelyben hű képet ad az akkori irodalmi életről. Az októberi Jelenkor az "alapmű" kifejezés analógiájára egy "alapfolyóirat-szám". |
